Miként tudnánk biztonsággal eligazodni a közösségi jogban úgy, hogy máig az uniós norma alig 10 százalékát fordították le magyar nyelvre, s sokunknak még arra sincs lehetősége, hogy számítógépen férjen hozzá és eredeti nyelven tanulmányozza azt? – kérdezi egy fővárosban dolgozó helyi bírósági bíró. A kétéves költségvetés miatt októberre mindenütt kiürült a kassza, érvelése szerint megalázó körülmények között dolgoznak. Ma már annyira nincs pénz, hogy még a golyóstollat is maguknak kell megvenniük, este hat óra után pedig véletlenül sem maradhat senki az épületben, mert lekapcsolják a világítást. Tud olyan vidéki bíróságról, ahol akkora köztartozás halmozódott fel, hogy a posta kihirdette, nem kézbesíti ki a leveleket. A vezetők végső kétségbeesésükben az Országos Igazságszolgáltatási Tanácstól (OIT) kértek segítséget, s kaptak is néhány tízmillió forintot, így sikerült a „likviditási zavarokat” átmenetileg megszüntetniük.
PÓRÁZ. Bár infrastrukturális ellátottságban óriási különbségek mutatkoznak, összességében igaz, hogy a bíróságok alulfinanszírozottak. Ezt egyébként az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata és az Európai Bizottság országjelentése is rendre tartalmazza (utóbbi szerint mindez késlelteti az igazságügyi reform végrehajtását), de nem sok foganatja van: a költségvetés véglegesítésekor évek óta 20-30 milliárd forinttal kevesebbet fogad el az országgyűlés, mint amennyit az OIT jogos igényként megfogalmaz. Jelenleg is zajlanak a tárgyalások a pénzügyi tárcával arról, teljesíthető-e a bíróságok 20 milliárd forintos többlettámogatási igénye a jövő esztendőre. (A 20 milliárdos összeg fele a bírák 50 százalékos illetményemelését fedezné, 2,6 milliárd forint a táblabíróságok felállítására kellene, s további milliárdokat igényel az uniós felkészülés, valamint bizonyos törvényi kötelezettségek teljesítése.) Ez az összeg egyébiránt olyannyira kicsi, hogy beruházásokat szinte nem is tartalmaz, csupán a bíróságok szinten tartását célozza. Ha nem kapják meg, 2003 közepére fizetésképtelenné válhatnak, de a segélykiáltást mintha nem hallanák meg a döntéshozók. Pedig a jogállamiság egyik kritériuma a hatalmi ágak egyenrangúságának érvényesítése, ezzel szemben nálunk a törvényhozói hatalom a bírói ágat sokszor csak az egyik „költségvetési fejezetnek” tekinti. Az elmúlt ciklusban több független szakértő is megfogalmazta: talán nem véletlen a bíróságok költségvetési pórázon tartása.
A pénzügyi függetlenség megteremtésére tett az elmúlt hetekben kísérletet a bírói és az ügyészi szervezet azzal, hogy önálló költségvetést javasolt, ezt azonban az ellenzék azzal söpörte le az országgyűlésben, hogy mit szólna a többi hatalmi ág ahhoz, ha „a bíróságok és az ügyészségek a takaró méretétől függetlenül nyújtózkodhatnának”.
ELÉRHETŐ VILÁGHÁLÓ. Pedig az uniós csatlakozásra tekintettel valóban nem halasztható tovább a bíróságok felzárkóztatása. A 2600 magyarországi bíró 2004 januárjától várhatóan közösségi bíró lesz, ami azt jelenti, hogy a napi ítélkezéshez a jelenlegi közel 10 ezer hazai jogszabály mellett 100 ezer oldalnyi uniós joganyagot is figyelembe kell venniük. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, aki egyben az OIT elnöki tisztét is betölti, korábban maga is elismerte, hogy a hazai bíróságok informatikai ellátottsága jóval az uniós átlag alatt marad, sőt, még magyarországi viszonylatban is a „végeken kullog”. (A közelmúltig 5 ezer számítógép üzemelt, s mindössze félezren fértek hozzá az internethez, illetve tudtak elektronikusan levelezni.) Az infrastruktúra kiépítése november végére, december közepére fejeződik be: összesen több mint 2 milliárd forint értékben, s csaknem 900 millió forint értékű Phare-támogatással valósul meg az informatikai fejlesztés. A Phare-beruházás során mintegy 1200 új számítógépet telepítenek, aminek révén minden bíró elérheti a világhálót és az elektronikus levelezést, s természetesen az európai igazságügyi információs bázisokat is. Ez eddig csak a megyei, a fővárosi bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság számára volt megoldott.
Lomnici Zoltán a Figyelőnek úgy nyilatkozott: meggyőződése, hogy a magyar bírák színvonalasan tudnak eleget tenni feladataiknak, de ennek nagyon fontos feltétele, hogy a számítógépes hálózatot a belépésig kiépítsék a bíróságokon, s lefordítsák a közösségi joganyagot, valamint az Európai Bíróság legfontosabb döntéseit.
A legkevesebb zökkenővel a bírák felkészítése zajlik, aminek vélhetően az az oka, hogy ezt jelentős hányadban az EU fedezi, a magyar költségvetésnek társfinanszírozás keretében csupán a költségek 30-40 százalékát kell hozzátennie. A közösségi jog rendszerével 2002. június elsejéig alapszinten 1873 bíró ismerkedett meg szakmai konferenciákon. Kiemelkedő nyelvi és szakmai tudás birtokában 60 bíró számára adtak „nemzeti tréneri” megbízást, hogy kollégáik és más igazságügyi alkalmazottak számára oktassák a közösségi jogot, s tanácsadóként dolgozzanak a megyei bíróságokon. A 23 hónapon át tartó program eredményeképpen 2003. január 31-ére valamennyi bíró részesül közösségi jogi alapképzésben, aminek színvonalával még az uniós szakértők is elégedettek: „Az OIT által célul kitűzött és lebonyolított teljes körű felkészítő program Európában egyedülálló és példa nélküli” – fogalmazták meg véleményüket. A többi tehát nem ezen áll vagy bukik, hanem a jövő évi és az azt követő költségvetési alkuk függvénye.
A versenyszférában ezzel egy időben nem túl nagy figyelmet fordítanak a közösségi jogra. Jobbára csak a multinacionális cégek leányvállalatai tájékozottak, persze azokat az anyavállalatok is orientálják. Mint a Matáv vezető jogásza, Dankó Péter fogalmaz, a Deutsche Telekom mint a Matáv főrészvényese nagyon sokat segít abban, hogy a cég már most megfeleljen az uniós jogszabályoknak, és azokat a mindennapi életben is figyelembe vegye. Tény, hogy a közösségi jog az élet számos területén hoz változásokat, s azok a cégek tesznek szert előnyre, amelyek a szakágazati előírásokat már most is ismerik.
SZOROS KAPCSOLAT. „A csatlakozás nem jelent hirtelen változást, hiszen már jelenleg is szorosan kapcsolódunk az egységes piachoz. Az 1991-ben aláírt társulási megállapodás eredményeképpen az ipari áruk kereskedelme az unió és Magyarország között csaknem akadálytalan” – magyarázza Hegymegi-Barakonyi Zoltán, a Baker & Mckenzie Martonyi és Kajtár Ügyvédi Iroda nemzetközi partnere. A hazai vállalkozások ugyanis már ma is az ottani cégekkel azonos feltételekkel telepedhetnek le, illetve alapíthatnak leányvállalatot, fióktelepet az uniós tagországokban. A csatlakozáskor teljesen megnyílik a belső piac hazánk előtt, s az egységes szabályokat a magyar állam, illetve a vállalkozások jogi úton is kikényszeríthetik.
A közösségi jog kisebb részét a rendeletek teszik ki, amelyek közvetlenül és egyformán alkalmazandóak mindenütt, nagyobb részét pedig az irányelvek, amelyek előírják a tagállamok számára, hogy milyen tárgykörben és milyen tartalommal hozzanak nemzeti jogszabályt. Így a vállalatok legtöbbször észre sem veszik, hogy a rájuk vonatkozó, általuk ismert nemzeti jogszabályok tulajdonképpen „közösségi előírásra” születtek. Magyarország tekintetében ez különösen igaz, mivel az 1990-es évek elején elindult jogharmonizáció révén a magyar regulák túlnyomó többsége már most is EU-konform. „Nem zúdul ránk tehát 80 ezer oldalnyi új joganyag, mert az irányelvek 90 százaléka már beépült a magyar jogba” – jegyzi meg Hegymegi-Barakonyi Zoltán. Új jogszabályokként leginkább csak a rendeletekkel kell megismerkedni, főleg azokon a területeken, ahol kizárólag a közösség jogosult eljárni. Ilyen például a külkereskedelem, a mezőgazdasági politika túlnyomó többsége és a közösségi szintű versenyjog. A csatlakozást követően minden bizonnyal magyar vonatkozású ügyek is kerülnek az Európai Bírósághoz, tévhit azonban az, hogy újabb fellebbviteli fórumként fog szolgálni, s a vesztes fél majd ott kereshet jogorvoslatot. A szervezet hatásköre ugyanis kizárólag a közösségi jog értelmezésére és alkalmazására terjed ki, nem jogosult a nemzeti bíróságok jogerős ítéleteinek felülvizsgálatára. A vállalkozások és az állampolgárok jobbára az előzetes döntési eljárásban kerülhetnek majd kapcsolatba e testülettel, ha ügyükben valamilyen közösségi jogszabályra vonatkozó kérdés merül fel. Ilyenkor ugyanis a közösségi jog értelmezése végett a tagállami bíróság megkeresi az Európai Bíróságot, de azt követően a végső döntést már a tagállami törvénykező fórum hozza meg.
Az Európai Bíróság „közbeiktatásának” azonban lesz egy negatív hatása is. Már most megjósolható, hogy az előzetes döntést igénylő perek hosszú hónapokkal elhúzódnak majd. A jogviták kimenetele és gyorsasága éppen ezért sokban függ a bírák és a jogi képviselők felkészültségétől, hogy felelősen dönthessenek arról, valóban ki kell-e kérnie a magyar bíróságnak az Európai Bíróság állásfoglalását.
