Az eredeti 3 százalékára esett egy gyógyszer ára azután, hogy szabadalmi védettségét egy per során megszüntették. Megjelentek ugyanis a piaci lehetőséget kihasználó generikus gyártók, és az eredetivel megegyező – “utángyártott” – készítményükkel lenyomták az árakat a magánbiztosítók, pénzügyi érdekeiket követve, az azonos hatású – szakszóval bioekvivalens – gyógyszerek közül csak a legolcsóbbakat hajlandók megtéríteni a biztosított betegnek.
Nálunk a gyógyszerárak az OEP és a gyártók közti tárgyalásokon alakulnak ki, és gyakorlatban akkor működnek, ha a miniszter kihirdeti az új tarifákat az Egészségügyi Minisztérium közlönyében. Az új kormány a gyógyszer-finanszírozás frontján néhány hét alatt számos változtatásba kezdett, miután még a választási kampányban megígérték, hogy az idén a lakosság gyógyszerkiadásai nem emelkedhetnek. A voksolásból győztesen kikerülve, de még a kormány megalakulása előtt közölték – jókora bizonytalanságot kiváltva a gyártók között -, hogy újra kívánják tárgyalni a tavaly megkötött, három évre szóló megállapodást, amely a gyógyszerek áremelését szabályozta. Az új egészségügyi miniszter első intézkedései egyikeként Matejka Zsuzsa személyében új főigazgatót nevezett ki az OEP élére, majd nem sokkal ezután bejelentették, hogy a kormány javasolja az eddig előirányzott 153 milliárd forintról a gyógyszerkassza kiegészítését további 46 milliárd forinttal.
A tárgyalások azonban most nemcsak a többletforrás elosztásáról szólnak, hanem a szabályozási rendszer módosításáról is. Mint Matejka Zsuzsa elmondta, a korábbi megállapodás számos eleme figyelmen kívül hagyta a piaci folyamatokat, ezért azokat az új egészségügyi kormányzat szerint felül kell vizsgálni. Egyrészt a hazai inflációhoz igazított áremelések rendszere nem számolt a forint felértékelődésének hatásával, márpedig a gyógyszerforgalom 70 százalékát az importált készítmények adják, az importőrök gazdálkodására pedig sokkal nagyobb hatással van a devizaárfolyam, mint a hazai infláció. Matejka Zsuzsának van más érve is; e szerint a bázisárak inflációhoz kötött automatikus emelése figyelmen kívül hagyja a külső piaci ármozgásokat is, pedig előfordulhat, hogy egy készítmény ára az előállító országban is jelentősen változik.
Az árak kialakítása olyan probléma, amely a folyamat minden szereplőjét – így a beteget, a gyártókat és a forgalmazókat, valamint nem utolsósorban a közpénzek felhasználásának alakítóit – egyaránt érdekli. Azt azonban közülük többen szeretik elfelejteni, hogy nemcsak régi, vagyis már bevezetett termékekről folyik a vita, hanem arról is, milyen új – s ebből kifolyólag drága – készítményt lehet felvenni a támogatott termékek közé. Technikai jellegűnek tűnik a kérdés, de alapvető problémáról van szó, hiszen a gyártók 680 új gyógyszer befogadását kérik. Az csak a probléma egyik része, hogy ennek a mennyiségnek eddig még csak a felét sikerült a tárgyalások során áttekinteni, így a szerződés szerinti július elsejei időpont valószínűleg akkor sem lenne tartható, ha egyéb módosításokról nem kellene tárgyalni. Sokkal nagyobb nehézséget okoz, hogy az új készítmények bevezetésében markánsan eltér a különböző csoportok érdeke. Miközben az innovatív gyártók – a betegek érdekeit hangoztatva, és ebben az orvosok már-már feltétlen támogatására számítva – a mielőbbi támogatásba vételt szorgalmazzák, addig a generikus gyártók (köztük a hagyományosan erős lobbierővel rendelkező hazaiak) a gyógyszerkassza szűkösségére hivatkozva ezen új termékeknek magas árát emlegetik. Na meg azt, hogy korántsem biztos az új termékek “csodahatása”.
Feloldhatatlannak tűnő ez az ellentét, hiszen egymással össze nem hasonlítható érvek állnak szemben: a gazdasági szempontok és a gyógyítás eredményessége. Már azon is régóta meddő vita folyik, hogy a generikus szerek valóban helyettesíteni tudják-e az originális medicinát, ám ezen a világ fejlett egészségbiztosítással rendelkező országaiban nem sokat lamentálnak: a biztosító csak az olcsót fizeti meg. Az új bevezetése azonban mindenütt kemény kérdés, így Magyarországon is; az elmúlt években a gyógyszerkasszában leggyorsabban növekvő és ma már majdnem a legnagyobb tétel a 90-100 százalékos támogatottságú többségében még szabadalommal védett innovatív készítményeké volt. Márpedig a várólistán lévő 680 szer közül 499 szabadalmi védettséget élvező originális készítmény. Miközben a maradék 181 generikus gyógyszer referencia termékké válva, akár megtakarítást is eredményezhet a kasszának a normatív támogatású készítmények között, az innovatív szerek költséghatékonyságáról és hatásosságáról még nem folytattak meggyőző tárgyalásokat.
A főigazgató szerint a megállapodás újratárgyalásával az a céljuk, hogy négy évre szóló, a támogatási rendszer átláthatóságát garantáló, valamennyi gyártó jogos igényeit figyelembe vevő rendszert alakítsanak ki, amelyet a betegellátás reformjának kidolgozásakor sem kell újból átalakítani. “Az áremelés elhalasztásával nem célunk a hazai gyártók érdekeit sérteni – szögezte le a Matejka Zsuzsa -, hiszen egy-egy hazai termék kivonása a piacról a drágább helyettesíthetőség révén még többletkiadásokkal is járna.”
Kérdés persze, elég lesz-e a plusz 46 milliárd forint arra, hogy a hazai gyártókat kompenzálják az elmaradt térítési díj emeléséért. Ennek mértéke a tavalyi megállapodás értelmében az 500 forint alatti térítési díjú készítmények esetén 10 százalék lett volna, amit az előre jelzettnél magasabb tavalyi infláció miatt még egy 3-5 százalékos kompenzáció is kiegészítene. Az utóbbi “átvállalása” önmagában tízmilliárdos nagyságrendű kiadást feltételez.
Hosszabb távon azonban a megoldás a főigazgató szerint olyan rendszer kialakítása lenne, amelyben sokkal nagyobb az orvosok érdekeltsége abban, hogy a gyógyítás hatékonyabb legyen. Matejka Zsuzsa úgy véli, éppen az általa vezetett Misszió Egészségügyi Központ kedvező tapasztalatai miatt esett rá a miniszter választása (Figyelő, 2002/21. szám). A veresegyházi modellkísérletben részt vevő településeken 10 százalékkal nőtt a hatékonyság, azaz ennyivel kevesebbe került a betegek gyógyítása. Ebben komoly szerepe volt a megelőzésnek és a korai felismerésnek, hiszen sok betegség így eredményesebben és kisebb ráfordítással gyógyítható volt.
