Tudom, hogy a hivatalos pénzügyőrség nem szereti, ha fináncoknak mondják őket, de a magyar köznyelv ettől nem hagyja magát befolyásolni.#<# Nem is érzem sértőnek, inkább becézés féle, ha a túláradó szeretet elemei hiányoznak is belőle: (Még az is? Toronyóra aranylánccal nem kéne?) El kell fogadni, mint a rendőrnek azt, hogy ő zsaru. Egyszóval a pasaréti fináncokhoz (Pénzügyőr SE) sokat jártam régen, jó évtizeddel ezelőtt, amikor operaénekes párom a Bonni Opera tagja volt, és bizony sokat ingáztam a csekély 1200 kilométeres úton ide-oda Bonn és Pest között, félig itt éltem, félig ott, de amikor szalma voltam itthon, gyakran betértem a fináncrestibe a futballpálya mellett.
Titkos tippnek számított, de sokan tudtak róla. Az időközben bűnösen elkótyavetyélt Pasaréti Filmgyár is ott volt a szomszédban, forgatási szünetben be lehetett ugrani egy zónapörköltre. Restiszaga és restihangulata volt mindig is (ami szintén nem szégyen, ez is egy műfaj, vagy elfogadja a vendég vagy nem, ez utóbbi esetre ott a Hilton, nem kötelező idejönni). Vonzerejét jó pár éve az AHA Team teniszpályái növelik, télen is két hatalmas, minden igényt kielégítő sátor púposodik ott, mint két monumentális teknősbéka. És ha az ember netán nem teniszezik is (párom teszi, nekem inkább a teniszkönyök jut), csak kicsit ténfereg, folyamatosan érkezik a művészprominencia, kollégák és haverok, szevasz-szevasz, minthogy itt szeretnek teniszezni, abszolút európai, korszerű körülmények között. Milyen jólesik utána betérni egy sörre vagy fröccsre a fináncokhoz, pótolandó a játék közben elizzasztott nedveket. Vagy bekapni egy zónát.
Ez is dicséretes itt, ez a zóna-dolog, hogy nem hagyták el, parvenü módra, mint akiknek derogál a lepiházott kisemberi múlt. (Azonkívül tessék elképzelni: egy ilyen ízletes – mert itt egyszerűen, de nagyon ízletesen főznek – zónapörkölt vagy főzelék feltéttel nem több, mint 200-300 forint!) Itt semmi nem komplikált, itt rafinéria nélküli népi ételek vannak. Kicsit szocialista, kicsit maradványos – de ennek fejében olcsó, jó, házias. A vadkapitalista gyorsgazdagodás griffmadara észrevétlenül szállt el felette. (Gömbös Gyula legszebb képzavara a harmincas évekből: “Az idő vasfoga csattogva száll a fejünk felett!” Be is építettem Komámaszszony, hol a stukker? című darabomba.)
Mit együnk? A végén a vargabéles a biztos pont, mert itt a vargabéles hagyományosan tökéletes, egyik legfőbb titka, hogy vékonynál is vékonyabb cérnametélttel készül. Nézzük a pulykaragulevest. Hatalmas kondérban teszik az asztalra, három napra elég volna, annyit vesz belőle a kedves vendég, amennyi jólesik. Képzelem, milyen híg lehet, gondolom rosszhiszeműen. Hát nem! Erőteljes, ízes, sűrűn zöldségelt, tele húsdarabokkal. Teljes 305 forintokért. Vagy húsz éve nem ettem, de a hely szelleme előhívta az ördögöt, lesz, ami lesz: körömpörköltet kérek! És fantasztikus volt, nem zsírban, hanem jóravaló szaftban tocsogott, és akkora adag, hogy a felét hazahoztuk két kutyánknak. Akárcsak a pompás vargabélesek felét (195 forint). Csak azt a langyos-löttyös fináncbort tudnám feledni! Pedig régen a misebor után nyomban a fináncbor volt a legjobb. Lehet, hogy közbelépett egy fináncláb?
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
