Visszaültek az iskolapadba Kína legbefolyáisosabb őskapitalistái. Az ország legnagyobb, állami kézben lévő vállalataitól 160 cégigazgató töltött el október 16-tól kezdődően három hetet a Peking nyugati városrészében található országos közigazgatási iskola remekbe szabott új épületében. Itt a nemzetközi tőkepiacokról és a privatizációról hallgathattak előadásokat, illetve arról, miként hat a külföldi konkurencia a zárt kínai piacra. A kormányzat által elrendelt tanfolyam annak a nagyra törő pekingi erőfeszítésnek a része, amelynek az a célja, hogy mielőbb “formába hozza” az állami tulajdonban lévő vállalatok vezetését.
TŐZSDEI FEGYELEM. Az érintett igazgatókat mindazonáltal a legkevésbé a tanfolyam záróvizsgája aggasztja. Az év vége közeledtével a legtöbbjükre két irányból is hatalmas nyomás nehezedik. Kína egyrészt ott áll a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) ajtajának küszöbén. A csatlakozás eltörli majd a kereskedelmi korlátokat és az állami cégek történetük során először lesznek valódi versenynek kitéve. Másrészt ott a részvénytulajdonosok felől érkező nyomás. Márpedig ők a lehető legigényesebb fajtából kerülnek majd ki: multinacionális cégekről és nagy nyugati befektetési alapokról van szó, amelyek mind a nagy kínai játszmára tartalékolják a tétjeiket. A befektetők eredményeket akarnak majd, s az állami vállalatok vezetőit manapság arra próbálják meg felkészíteni, hogy nekik ezeket az eredményeket szállítaniuk is kell.
Csu Zsung-csi miniszterelnöknek és a többi pekingi reformernek égető szüksége van a befektetők dollárjaira. Már be is vezették az ország modellértékű vállalatait a nemzetközi tőkepiacokra, hogy e cégek hozzájussanak azon összegekhez, amelyek a versenyképessé válásukhoz elengedhetetlen változtatások végrehajtásához szükségesek. Az állami tulajdonú vállalatok ebben az évben eddig 18 milliárd dollárra tettek szert a külföldi tőzsdéken – és a reményeik szerint 2003-ig további 50 milliárd dollár folyik be ily módon a kasszájukba. “A cégek ma azt vallják: hirdessünk meg egy elsődleges nyilvános kibocsátást (IPO), s irány a piac. A tőzsdei jelenlét által megkövetelt fegyelem aztán majd rákényszerít a költségcsökkentésre” – véli Li H. Csang, a Goldman, Sachs & Co. pekingi irodájának ügyvezető igazgatója.
A tőzsdére kerülésre várók listája felér egy kínai vállalati ki kicsodával. Az ország legjelentősebb olajfinomító cége, a China Petroleum & Chemical Corp. (Sinopec) például 4,2 milliárd dollárra számított október végi tőzsdei bevezetéséből, miután az ExxonMobil, a BP Amoco és a Royal Dutch/Shell 1,2 milliárd dollárnyi részvényre adott előjegyzést. A sorban a következő a hongkongi China Mobile, amely 1997-ben jelent meg először a börzén, majd most októberben lebonyolított egy 6,5 milliárd dolláros másodlagos részvénykibocsátást. Az IPO-ból befolyó összegből időközben a világ második legnagyobb – jelenleg 40 millió előfizetőt kiszolgáló – mobiltelefon-hálózatát építette ki.
ELTÖKÉLTSÉG. Eltérően a kilencvenes évek kínai “red chipjeitől”, azaz a hongkongi tőzsdén jegyzett kicsiny és többnyire középszerű cégecskéktől, ezek a vállalatok hatalmasak, s már nekiláttak a nagylélegzetű reformoknak. A PetroChina például 50 ezer alkalmazottjától válik meg. Továbbá ígérete szerint az általa felszínre hozott olaj barrelenkénti kitermelési költségeit az 1998-as 5 dollárról 2002-re 4 dollárra faragja le, azaz jelentősen közelíti azt a 3,64 dolláros nemzetközi átlaghoz. Az amerikai könyvelési szabványokat meghonosító cégnél mindez 710 millió dolláros megtakarítást jelentene a négy év alatt.
A Sinopec ugyancsak a jó példák között említhető. A cég – amellett, hogy átvette az amerikai könyvelési szabványokat – egymás után szabadul meg másodlagos érdekeltségeitől, többek között egy főiskolától és számos kórháztól. Tervei szerint 100 ezerrel csökkenti a jelenlegi 510 ezres alkalmazotti létszámot, a költségmegtakarítás terén pedig 1,6 milliárd dollár megspórolása a cél. “A WTO-tól azt várjuk, hogy felgyorsítja a Kínában zajló reformokat. A tőzsdei bevezetéseknek pedig az a célja, hogy az állami tulajdonú vállalatok vezetését reformálja meg” – hangsúlyozza Csen Ge, a Sinopec egyik igazgatóhelyettese.
Annak az eltökéltségnek a jeleként, hogy kész látványosan szakítani az állam által dominált régi módszerekkel, Peking immár egyenesen a bankok tőzsdére vitelét fontolgatja. Korábban az illetékesek azt hangoztatták, hogy bármilyen cég részvényei áruba bocsáthatók, a bankoké azonban nem, azok ugyanis kulcsszerepet játszanak a gazdaság életében. Manapság ezzel szemben a pénzügyi szektor bennfentesei arról beszélnek, hogy a kínai államtanács már ki is adta az előzetes engedélyt a Bank of China, azaz az ország harmadik legjelentősebb bankja IPO-jára.
Formálódnak a független igazgatótanácsok is. Hála a Morgan Stanley Dean Witter közbenjárásának, Craig O. McCaw távközlési mogul máris tagja a China Unicom mobiltelefon-társaság igazgatótanácsának. Mindhárom idén tőzsdére vitt red chip cég élén független igazgatók állnak, akik közül néhányan – mint például McCaw – nem is Kínában tevékenykednek.
ÖSZTÖNZÉS. Huang Jan, a PetroChina elnöke egyike annak a 363 vezető beosztású alkalmazottnak, akiknek a fizetése egy, a cég áprilisi tőzsdére vitelekor indított részvényösztönző program függvénye. Huang alapbére a bónusszal együtt 19,3 ezer dollár lesz az idén. Opciója van viszont 1,82 millió részvényre. Igaz ugyan, hogy az opció három évig nem hívható le, papíron azonban máris 84 ezer dollárt, hét esztendei alapfizetésének megfelelő összeget keresett a tőzsdei bevezetés óta. Ez természetesen bizonytalan pénz. “Ha elmarad az árfolyam-növekedés, egy fillért sem kapok” – jegyzi meg Huang, aki azon dolgozik, hogy a vállalati középvezetőkre is kiterjessze a programot.
RÉGI REFLEXEK. Fáradságos út vezet persze még odáig, amíg a kínai vállalatok valóban elszámoltathatók és átláthatók lesznek. “A részvényesekkel szemben vállalt kötelezettségeik ellenére ezek a cégek rendre visszavedlenek állami tulajdonban lévő és államilag ellenőrzött vállalatokká, és ettől képtelenek megszabadulni” – figyelmeztet Franklin Templeton, a Mark Mobius befektetési alap kezelője. A Mobius az IPO idején bevásárolta magát a PetroChinába, az idén szeptemberben azonban eladta e részvényeit. Számtalan vállalat még a publikus információkat is előszeretettel visszatartja. Tipikus történet az, ami a China Unicomnál megesett. Az egyik illetékes kerek perec elutasította, hogy a cég részvényösztönző programjának terveiről beszéljen, pedig azokat a vállalat júniusi IPO-ja idején mind New Yorkban, mind Hongkongban részletesen ismertették egy brosúrában. A közlékenység hiánya ellenére a kínai cégeknek nem kell különösebb akadályokat leküzdeniük ahhoz, hogy tőzsdére vigyék a részvényeiket. Ám amint Kína belép a WTO-ba, a nyitottság és a tisztességes könyvvitel kulcsfontosságú elemmé válik a reformfolyamatban. Az iskolapadba visszaülő vállalatigazgatók jobban teszik, ha felkészülnek a vizsgára.
