Tony Blair brit kormányfő Downing Street-i rezidenciáján az Electricité de France szolgáltatja az áramot, miközben a brit áramszolgáltatók a már hatályba lépett uniós irányelv ellenére sem tudnak betörni a francia piacra. Blair nem is mulasztotta el, hogy a kontinens gazdasági és politikai elitjének tavaszi brüsszeli találkozóján, az Európai Üzleti Csúcson az ügyben szemrehányást tegyen a párizsi kormánynak és az említett cég vezetőinek.
A francia villamosenergia-piac liberalizálása, az Electricité de France monopóliumának megtörése azóta sem került le az uni- ós energetikai szabályozás napirendjéről. Amennyiben Párizs nem teszi lehetővé az árampiac legalább 25 százalékának megnyitását a konkurens cégek előtt, akkor az Európai Bizottság – mint jelezte – eljárást kezdeményez a luxemburgi Európai Bíróságon. Ez amúgy beleillene abba a sorba, amelyet az unió egyre aktivizálódó végrehajtó szerve az utóbbi időben környezetvédelmi okokból Görögország, majd később, versenyjogi kifogások miatt, Spanyolország ellen indított (ez utóbbiról lásd Figyelő, 2000/32. szám) a belső piac minél egységesebb játékszabályainak kikényszerítése, illetve megóvása érdekében.
PERELNEK. Az árampiacihoz hasonló helyzet a napokban életbe lépett gázpiaci liberalizáció hatására is bekövetkezhet. A feketebárány ebben az esetben is Franciaország; a bizottság ezúttal az 1998-ban elfogadott uniós direktíva átültetésének elmulasztása miatt perelheti be a gallokat. Németország és Luxemburg sem teljesítette ugyan ezen kötelezettségét – amiért ellenük is vizsgálatot helyeztek kilátásba -, viszont a legnagyobb gázfelhasználónak számító Németország legalább letette a voksot a teljes piacnyitás mellett.
Párizs – a fogyasztók elégedettségét amúgy kivívó állami gondoskodás fenntartása jegyében – csupán a minimál programot teljesíti: egyelőre a piac 20 százalékát, a teljes gázfogyasztás ötödét veszi el az eddig monopolhelyzetben lévő Gaz de France-tól, s engedi át más szolgáltatóknak, és 2008-ra is csupán a legalacsonyabb kötelező mértéket, a 33 százalékos nyitottsági szintet kívánja elérni.
VESZÉLYEK. Az unióban, az amúgy nagyon kevés cégből álló, eddig a monopolista szabályozás bástyáival védett gázpiacon – a liberalizációra átmeneti felmentést kapott Görögországot és Portugáliát leszámítva – a 20 százalékos szint vált kötelezővé augusztus eleje óta, jóllehet a nyitás mértéke országonként változik (lásd a grafikont). Elemzők mindemellett arra figyelmeztetnek, hogy a 13 országot átfogó, úgy-ahogy liberalizált piac helyett ugyanennyi szegmentált piac jöhet létre, s ez nem felel meg a hatékonyság követelményének, egyúttal a fogyasztók érdekeit sem szolgálja.
Gyors piaci átrendeződésre a versenyt és a liberalizációt ezen a téren eddig nem ismerő kontinensen nem számít senki. “A gázpiacon is fellobban majd a verseny lángja, de mindez nem jelenti a feltételeknek az árampiacon tapasztalt rapid változását” – állítja Ulrich Hartmann, a Veba energiaszolgáltató társaság elnöke. A múlt év tavaszán végrehajtott árampiaci nyitáshoz hasonló nagyobb árcsökkenés a gáziparban egyébként már csak a magas olajárak miatt sem várható; a gázárat ugyanis több államban, így Németországban is az olajárakból kiindulva indexálják. A gázellátás terén a világ két legnyitottabb, s messze a legalacsonyabb tarifákkal együtt élő országa, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia sikerét sokan annak tudják be, hogy ennek a két államnak kiterjedt saját gázlelőhelyei vannak, nem függnek tehát az importtól.
SZŰK KÖR. A zömében orosz, norvég és észak-afrikai importgáz elosztását végző EU-beli szolgáltatók számára az immár hatályos irányelv szerint most csak a nagyfogyasztók (az erőművek, valamint az évi 25 millió köbméternél többet felhasználó ügyfelek) válnak szabad prédává; a többiek egyelőre kényszerűen maradnak az eddig monopolhelyzetben lévő szolgáltatóknál. Nem véletlen, hogy az eddig egyeduralkodó cégek vezetői optimisták: Pierre Gadonneix, a Gaz de France elnöke úgy véli, amit elveszítenek a vámon – a hazai torta néhány szeletéről lemondva -, azt megnyerhetik a réven, vagyis a külföldi piachódítással.
Az európai gázipari konszolidációra, a tarifák mérséklődésére egy ideig még várni kell. A liberalizáció mértékének növekedése, a kisebb fogyasztók számára is bevezetendő választási szabadság (lásd a grafikont), a gáztőzsde és az internetes kereskedelem várható terjedése viszont néhány év múlva alapvetően rendezi majd át a piacot.
