Matematika-fizika szakon végzett tanáriként kezdetben kriptológiával, azaz rejtjelezéssel foglalkozott Závecz Ferenc, és elmondása szerint talán az ottani “öreg profiktól” tanulta életében a legtöbbet. Később egy költségvetési intézményben lett főelőadó, ahol feltűnt neki az akkori rendszer talán legnagyobb problémája: a hihetetlen pazarlás a rendelkezésre álló erőforrásokkal. Ez adta a lökést ahhoz, hogy beiratkozzon a közgazdasági egyetemre, is a pénzügy szakon kötött ki, s e döntésével máig maximálisan elégedett. “Nagyon sok kockázati tényezőt azért nem kezelünk, mert úgy gondoljuk, hogy nincsen hozzá megfelelő eszközünk – magyarázza választását -, a pénzügyek azonban megadják a megfelelő technikát.” Az egyetem mellett folytatta munkáját is, így sok tanárnak okozott álmatlan éjszakákat, amikor makacsul szembesíteni próbálta a tanultakat a gyakorlattal.
Miután főosztályvezető-helyettesként megjárta az Országos Árhivatalt, a rendszerváltás után abba a csapatba került, amely kitalálta és sikeresen menedzselte a Dunaholdingot. Ez az időszak igazán jó lehetőséget teremtett Závecz számára, hogy fejleszthesse problémamegoldó attitűdjét, hiszen a privatizáció első nagy hulláma után a Dunaholdingnak egyidejűleg akár 100 cégben is volt tulajdona. A változó összetételű portfólió áttekintésének napi gondjaiból fakadt, hogy az egyedi gazdálkodási problémákat is az egész rendszeren keresztül próbálta megközelíteni. “Makroszemléletem van – egy kilométerre előre biztos, hogy nem karambolozok, de másfél méterre lehet.” Éppen ezért sohasem dönt hirtelen vagy egyedül. Pénzügyesként megtanulta: minden dolog előre kalkulálható, de ehhez el kell fogadni, hogy a kapott számok csak intervallumokban, bizonyos szórással értelmezhetőek. “Igazán kitűnő pénzügyes, megalapozott elméleti tudással – mondja róla Arató András, a Dunaholding jelenlegi vezérigazgatója -, bár a túlzott elemzőképessége néha nem bizonyul eléggé gyakorlatiasnak.”
KÜLFÖLDI UTAKON. A Dunaholdingnál volt alkalma külföldi tapasztalatokat is szerezni. Egy darabig New Yorkban lakott, s bár nem érezte ott igazán jól magát, mégsem bánja, hogy így történt: “Végre elhittem, hogy ott sincs kolbászból a kerítés.” Cége akkoriban próbált meg külföldön is terjeszkedni, s Závecz feladata az iroda megnyitása, az üzleti lehetőségek közvetítése volt. Utólag elismeri, hogy túl korán akartak idegen vizeken hajózni. “Ráadásul, ha nem azt a standardizált üzleti logikát követtük, mint az amerikaiak, mindig hamvában halt el az üzlet.”
Öt éve azután – sokak meglepetésére – váltott: 1995-ben otthagyva a Dunaholdin-got, a Magyar Rádió (MR) alelnöke lett. A média világa nem volt teljesen idegen tőle; számos barátja dolgozott ezen a területen, így az intellektuális kötődés már régóta megvolt. Magyarázatként még hozzáfűzi, hogy a kilencvenes évek nagyon sokat jelentenek neki, hiszen ekkor mutathatta meg, “hogyan lehet a legtöbbet kihozni abból, ami rendelkezésre áll”. Ilyen volt a rádió is, amelyet kaotikus gazdálkodás jellemzett, s bár megpróbált rendet rakni, gyakran találkozott leküzdhetetlen akadályokkal. “Egy közintézmény zavaros korszakában érkezett egy profi gazdasági szakember – emlékszik vissza Simkó János, a rádió akkori műsorokért felelős alelnöke -, aki egyszerűen nem értette, miért nincsen meg minden adat Excel táblában.” Závecz elsőként arra volt kíváncsi, hogy a hatalmas műsorgyárban egy-egy program (pontosabban annak egy műsorperce) mennyibe kerül. Erre ki is dolgozta a megfelelő algoritmusokat.
AZ ÚJDONSÁG VARÁZSA. Simkó szerint munkájában az is segítette, hogy magához az intézményhez is jó affinitása volt, nemcsak a számok érdekelték, hanem a műsorok, illetve azok szakmai elkészítése is. Elképzelései azonban nem találkoztak az új vezetőség terveivel, így 1997-ben otthagyta az intézményt, ám a médiakarrier még ebben az évben folytatódott. Az akkor induló TV2 ugyanis pénzügyi igazgatót keresett, és mivel Záveczet “az újonnan induló dolgok mindig izgatják”, egymásra is találtak. A kereskedelmi televíziótól is hamar távozott. “Amikor észlelem, hogy a dolgok már az én segítségem nélkül is rendben mennek, s nincs szükség rám, általában továbbállok” – indokolja gyakori munkahely-változtatásait.
Jelenleg saját – pénzügyi-stratégiai tanácsadással foglalkozó – cégében dolgozik, munkatársai között igen sok a fiatal. “Velük örülök, ha igazi, embert próbáló feladatot tudok biztosítani számukra, mert képesek azokat megoldani, s a siker nagy élmény mindannyiunknak.” A cég profiljával némileg ütközik, hogy Záveczet nem a profit érdekli elsődlegesen. Számára a jó munkahelyi hangulat és a munkatársakkal való személyes kapcsolat mindennél fontosabb. Ez is kötődik érdeklődési területéhez, a forrásgazdálkodáshoz, hiszen szerinte maga az ember a legértékesebb forráselem. “A pénzügyesek 95 százaléka valahol nyomorult életet él, hiszen munkájuk mellett másra egyszerűen nincsen idejük.” Szerinte ahhoz, hogy a hosszú távú hatékonyság fenntartható legyen, szükséges a biztos magánélet, és a megfelelő “szabad idő” is, hogy a kapcsolatokat ápolni lehessen. Véleménye szerint az utóbbi 15 évben az üzleti élet szereplői jól megtanulták a gazdálkodás technikáit, éppen ezért hamarosan eljön az idő, amikor felértékelődik a humán erőforrásból eredő invenció és az egyéb immateriális javak szerepe.
Noha főállásban más területen dolgozott, az utóbbi 20 évben mindig rendszeresen tanított, s ez máig szerves része az életének. “Általában azt oktattam, amivel éppen foglalkoztam” – mondja, így változott tematikája az árelméletektől egészen a médiagazdaságig.
Barátai szerint lenyűgöző, hogy a gyermekeit, családját mindennél fontosabbnak tekinti. Bár szereti a nagy autókat és a motorokat is, azt a döbbenetes erőt, amit ki lehetne hozni ezekből, sohasem használja ki.
ZÁVECZ FERENC 45 éves, matematika-fizika szakos tanári és közgazdászi diplomával rendelkezik. 1989-től 1995-ig a Dunaholding Rt.-nél volt alelnök, jelenleg is a Dunaholding Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1995-től két éven át a Magyar Rádió gazdasági ügyekkel foglalkozó alelnökeként dolgozott, majd 1997-ben az induló TV2 pénzügyi igazgatói tisztét vállalta el, egy évre. Jelenleg a Definit Pénzügyi Tanácsadó Kft. cégvezetője.
Felesége ügyvéd, két gyerekük van. Hobbija a fényképezés; bár nem vallja magát profinak, felszerelését sokan megirigyelhetnék.