Azonnal szégyenlistának, a “hazafiatlan” cégek lajstromának minősítette az Európai Unió (EU) minap közzétett “fehérlistáját” a belgrádi rezsim. “Ezek a vállalatok egy marék dollárért eladnák a hazájukat” – fogalmaznak a hivatalos belgrádi illetékesek. Mi több, a brüsszeli határozat az adott kérdésben az ellenzéket is a szerbiai hatalom oldalára állította. A vállalatvezetők és a gazdasági szakértők viszont örülnek: szerintük a lépéssel megindult a szankciók várva várt lebontása.
Az EU döntése értelmében július elsejétől 2001. január 31-ig 190 olyan szerbiai cég mentesül a Jugoszlávia elleni pénzügyi szankciók alól, amelyek bizonyíthatóan sem tulajdonosi, sem alvállalkozói kapcsolatban nem állnak a hivatalos jugoszláv kormányszervekkel (lásd a táblázatot). A “fehérlista” elkészítését Chris Pattennek, az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős tagjának szóvivője, Gunnar Wiegand a Figyelőnek azzal indokolta, hogy az áprilisban megszigorított pénzügyi büntetőintézkedések ezáltal célzottabbakká válnak, és nem sújtanak ártatlan cégeket. Brüsszeli megfigyelők ugyanakkor a belgrádi rezsim fellazítására irányuló kísérletet is látnak a szankciók szelektív alkalmazása mögött.
Annál is inkább, mert a 190 vállalat kiválasztása valójában egy újabb szankció életbe lépését tette lehetővé – a lista összeállításáról szóló első híradások tévesen keltették azt a látszatot, hogy a döntés célja a korábbi büntetőintézkedések szelektív enyhítése. Az EU még áprilisban határozott úgy, hogy korlátozza a pénzforgalmat Milosevics Jugoszláviájával, azaz megtiltja az átutalásokat az országban működő cégek számára. A rendelkezés azonban nem lépett rögtön életbe. Nyomban jelezték ugyanis, hogy az nem mindenkire lesz érvényes, a kivételezettek listáját viszont nem mellékelték a szankciódöntéshez. Nem is tehették, hiszen a szigorítás alól mentesülő cégek kiválasztását – mint Gunnar Wiegand aláhúzta – egy hosszas és a lehetőségekhez képest minden részletre kiterjedő vizsgálatnak kellett megelőznie. Az Európai Bizottság először is összeállított egy kérdőívet, amelyet több mint 300 szerbiai cég töltött ki, bizonyítékokkal igazolva jogosultságát alátámasztó állításait. A dokumentumokat ezt követően szétküldték az egyes uniós tagországokban lévő üzleti partnerekhez, majd a pénzügyminisztériumok érintésével juttatták vissza Brüsszelnek, ahol még egyszer megvizsgálták az anyagot. A bizottságnál elismerték, hogy így sincs teljesen kizárva a tévedés lehetősége, de éppen ezért adtak csak ideiglenes mentességet.
A mentességért folyamodó vállalkozások közül kapott most 190 zöld jelzést a bizottságtól, de Brüsszelben máris előrebocsátották, hogy még júliusban újabb mintegy 50 gazdálkodó egység kerülhet fel a “pozitív listára”. A döntés célja a fenteikből következően semmiképpen sem a szankciók fellazítása, ellenkezőleg: ez volt a feltétele annak, hogy az uniós tagországok megkezdhessék a többi – a belgrádi hatalommal együttműködő – jugoszláv vállalat bankszámlájának “kiszárítását”.
“Egyértelműen szigorító intézkedésről van szó” – nyomatékosította Závoczky Péter, a Külügyminisztérium illetékese is. A tizenötök 1998., tehát a koszovói helyzet eszkalálódása óta számos gazdasági jellegű korlátozó intézkedést vezettek be Jugoszláviával szemben. Beszüntették például az olaj és az olajszármazékok, valamint néhány más stratégiai termék Jugoszláviába irányuló exportját, illetve megtiltották az új befektetéseket. A most életbe lépő áprilisi határozat egyébiránt csupán ennek a befektetési tilalomról szóló korábbi rendelkezésnek a módosítása. Az eredetihez Brüsszel felkérésére Budapest – akárcsak a többi büntetőintézkedéshez – már annak kihirdetésekor csatlakozott. Kérdés, a rendelkezés minapi szigorítását is automatikusan érvényesnek ismeri-e el a magyar kormány, vagy ez ügyben újabb döntés szükséges. A magyar cégeket egyébiránt valószínűleg az sem érné különösebb sorscsapásként, ha Magyarország az új szankcióhoz is csatlakozna (lásd külön írásunkat).
Arról Brüsszelben egyébként nem készült külön kimutatás, hogy euróban kifejezve milyen volumenű kereskedelem előtt nyitotta meg az utat a “fehérlista” elkészítése. Az viszont első pillantásra is szembeötlő, hogy a listán túlnyomórészt kisebb magáncégek nevei sorakoznak, az ismertebb szerbiai nagyvállalatok közül egyetlenegy sem található rajta. Ennek egyszerű a magyarázata: Szerbiában az elmúlt években csakis azok a vállalatok erősödhettek meg, amelyek közel álltak a rezsimhez, és amelyek hűségükért kedvezményekben részesültek. Ezeknek azonban a hálájukat a rendszernek nyújtott közvetlen pénzbeli támogatással illett kinyilvánítaniuk. Amely cégek ezt elmulasztották, számolhattak a kemény megtorlással. A rendszer kiszolgálójának lenni Szerbiában ma számos előnnyel jár, de a lojális vállalatok legalábbis számos kellemetlenségtől menekülhetnek meg.
Szerbia-szerte mindezek után még az érintettek körében is inkább aggodalom, mintsem felszabadult öröm fogadta az EU-listát. A Figyelő által megkérdezett vállalatvezetők többsége attól tart, hogy a felsorolásban szereplők jó része tüstént egy másik, a szerbiai hatóságok által készítendő hazai “feketelistán” találja magát, csakhogy azt nem fogják nyilvánosságra hozni. A cégvezetés csak onnan szerez majd erről tudomást, hogy még jobban megnehezülnek a számára az amúgy is súlyos gazdálkodási feltételek. Nem kapnak például behozatali engedélyt, esetleg korlátozzák vagy megtiltják nekik az exportot. Előállhat tehát egy abszurd helyzet: amennyiben a jugoszláv hatóságok meggátolják a “fehér” cégeket abban, hogy üzleti kapcsolatokat létesítsenek az európai partnereikkel, akkor gyakorlatilag Belgrád maga vezet be szankciókat saját hazai vállalataival szemben.
A félelmek ellenére a listára jelentkező cégek sora – és a további érdeklődők serege – abban bízik, hogy Belgrádnak nem lehet rajta a szeme egyszerre sok száz vállalaton. Egyúttal abban is reménykednek, hogy példájukat látva újabb cégeket is eltávolít a rezsimtől a gazdasági érdek, ami tovább gyengítheti a rendszer gazdasági hátországát, azaz közvetve Milosevics hatalmát. Igaz, az sem kizárt, hogy a belgrádi rezsimhez közel álló vállalatok éppen a “fehérek” közvetítésével próbálnak majd a szankciókat kijátszva üzletelni az uniós partnereikkel, jóllehet ennek Brüsszel igyekszik elejét venni. A korábbi feketelistát is részben éppen azért cserélték fel a fehérrel, mert a kitiltottak gyakorta fantomcégek vagy leányvállalatok alapításával próbáltak meg kibújni a büntetőintézkedések alól.
