Megrendült a vezetőség bizalma – ez volt az indoka annak, hogy Nagy Ákost a nyolcvanas évek elején kirúgták a Pénzügyminisztériumból. De ő ezt csöppet sem bánta, mivel annak idején ennek köszönhetően alapította meg azt a céget, amely a néhány nap múlva 14 éves születésnapját ünneplő hálózatépítéssel foglalakozó X-Byte Számítástechnikai Kft. elődje volt. “Már 1983-ban is hálózatokat építettünk. Annak ellenére, hogy csak hétvégén volt időnk a saját vállalkozásunkkal foglalkozni, sikeresek voltunk. Így megtehettem azt, hogy a Ladámat egy hatéves BMW-re cseréljem. Főállásban a Pénzügyminisztérium számítóközpontjában dolgoztam, és a főnökömnek, akinek csak egy Skodája volt, csöppet sem tetszett ez a Ťrongyrázásť. Meggyanúsított, hogy lopom a kábelt, annak ellenére, hogy egy centi sem hiányzott a raktárból. Ha ez nem is vezetett eredményre, találtak indokot” – emlékszik vissza a ma 400 millió forintos árbevételt teljesítő cég vezetője.
Nagy Ákos szerint fontos, hogy azonnal bizalmat ébresszünk a tárgyalófélben. “A nyolcvanas évek végén történt, hogy Bécsben tárgyaltam, és meglepődésemre, az ügyfél a kocsimig elkísért. Nem csak udvariasságból tette, hanem azért is, hogy megnézze, mivel járok. Mert ha látja, hogy jól megy a cégnek, akkor jobban megbízik bennem is. A bizalom az első pillanatokban alakul ki, de mivel mást nem tud a cégről, ezért sokat számít az, hogyan van az üzletkötő felöltözve, milyen tollal ír, tehát nagy jelentősége van manapság a státusszimbólumoknak.”
A piaci helyzet állandóan változik. “Kezdetben kicsi volt a piac és nem volt konkurencia. Aztán lett piac, és még mindig nem volt konkurencia. Ezek voltak a szép idők. Ma óriási a piac, és nagyon nagy a konkurencia” – mondja Nagy Ákos. Válaszút elé kerültek: vagy lecsúszik a cég, vagy terjeszkedik.
Kiderült, hogy az ügyfeleik 75 százaléka budapesti. Annak ellenére nincs elég vidéki megrendelő, hogy Magyarország kicsi, és bárki bárhová hamar el tud jutni. A megrendelők a helyi vállalkozásokat preferálják, őket ismerik, jobban megbíznak bennük.
A megoldás persze erre elvileg pofonegyszerű: helyi képviseleteket kell nyitni a nagyobb városokban, aktív reklámmal. “Ha nem hirdet az ember, az olyan, mintha egy szép nőre kacsintana egy sötét szobában. Nem derül ki, hogy mit akar” – ismerteti filozófiáját Nagy Ákos. A kalkulációk szerint azonban a képviseletek megnyitása 200 millió forintba került volna, amit a vállalkozás önerőből nem tudott finanszírozni.
Külső tőke után kellett tehát nézni. A bankoktól csak 50-70 millió forintra lehet számítani. Egy másik út a kockázati tőke bevonása: ez minimum 1 milliárd forintot jelentett volna, ami túlságosan sok az X-Byte számára.
“Érdekes, hogy a kockázati tőkét befektetők, miközben nagyon is jól tudják, hogy néhány százmillió forintot biztos nem adnak, a tárgyalásokon úgy tesznek, mintha érdekelné őket a dolog. Különböző kifogásokkal állandóan húzzák, halasztják ügyet. Ezzel azt akarják elérni, hogy ha már ők nem fektetnek be a társaságba, akkor más se tegye” – osztja meg ez irányú tapasztalatát az igazgató.
Nagy egyébként amerikai analógiát hoz arra, miért is kellett végül szakmai befektető után nézniük. Amikor a VOSZ tagjaként egy amerikai tanulmányúton vett részt, egy kis – 10-15 repülőgépet üzemeltető – légitársaság vezetője azt mondta: amíg sok kicsi konkurens cég volt a piacon, addig el tudott evickélni közöttük, de mikor az egyik pillanatról a másikra a nagyok felvásárolták a kicsiket, neki is lépnie kellett, ő is betársult egy nagy légitársasághoz, így megmenekült. Ezt a példát követte az X-Byte is. A legjobbnak azt találták, ha “eladják” magukat a távközlési monopólium hálózatfejlesztési leányvállalatának, a MatávCom Kft.-nek. –
NAGY ÁKOS 1970-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem villamos-mérnöki karán, majd 1976-ban doktorált. A hatvanas években dolgozott a Nehézvegyipari Kutatóintézetnél, majd a Chinoinnál.
A számítástechnikához 1970-ben került közelebb, mikor a Számítástechnikai Koordiánciós Intézet munkatársa lett, ahonnan 1973-ban a Számgép Vállalathoz igazolt. A Pénzügyminisztérium számítóközpontjába 1975-ben került, ahol 1980-tól adatátviteli osztályvezetőként dolgozott.
1985-től az X-Byte vezetője. 1988-89-ben a VOSZ elnökségi tagja, 1993-tól a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának elnöke, 1994-től a Fővárosi Vagyonkezelő Központ Rt. igazgatóságának elnöke, 1998-tól a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökségi tagja, valamint a Segítő Erő Jótékonysági Alapítvány társalapítója.
