Medvék, farkasok, sasok, baglyok, rókák, egérkék, kövületek – egy sajátos osztályozás alapján ekképpen csoportosíthatók a budapesti cégek. E zömmel állatnevekkel jelölt kategóriákba a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem és a Számalk OKK kutatói által – a magyar vállalati adatokat tartalmazó Hoppenstedt-Bonnier katalógus alapján – készített háromdimenziós, az alaptőkét, a bruttó árbevételt és a foglalkoztatott létszámot figyelembe vevő, s az úgynevezett klaszterelemzéses eljárással készült vizsgálat sorolja a cégeket.
A kutatók megállapításai szerint a cégadatok “több irányba húznak”. Így az eredményként kapott amőba szerű szerkezetet nehéz lenne piramisként leírni, pedig a cégvilágot az árbevétel alapján leíró egy szempontú elemzések éppen ezt teszik.
A nagyragadozók első három csoportjának árbevétele óriási (lásd a táblázatot). Különbség “csupán” abban mutatkozik közöttük, hogy a medvék nagy alaptőkét és sok foglalkoztatottat alkalmazó cégek, a farkasok kevesebb emberrel érnek el kiemelkedő árbevételt, a sasok pedig kevés tőkével és munkaerővel is nagy forgalmat bonyolítanak le.
A legtöbb medve szerű vállalkozást 1989 és 1992 között alapították, de a patinás, múlt századi társaságok többsége – például a Tungsram – is ebben a kategóriában található. A tulajdonosok többnyire magyar, illetve részben magyar magáncégek, de sok az állami-önkormányzati tulajdonú, illetve a tőzsdén szereplő vállalkozás is. A társaságok közel felénél a kizárólagos tulajdonlás a jellemző, míg a másik fele 50 százalék vagy az alatti – de elsőbbségi – tulajdonrésszel rendelkezik. Feltűnően sok közszolgáltató (például Fővárosi Csatornázási Művek) és monopol helyzetű stratégiai szolgáltató (Matáv, Mol, Mahart) található ebben a körben.
A farkasok a medvéknél kisebb, de hatékonyabb társaságok. Szinte kizárólag 1988 és 1992 között alapított külföldi (főleg német) vagy magyar magántulajdonú cégek szerepelnek a csoportban. Túlnyomó többségük egy kézben van, azaz a legnagyobb tulajdonos rendelkezik a részvények 90-100 százalékával. Valamilyen speciális termék gyártására, nagykereskedelmére, illetve külföldi forgalmazására szakosodtak. Ide tartozik például a Béres Rt., a Zwack Rt., vagy az Apenta Kft.
A sasok közel kétszáz cégből álló csoportja túlnyomórészt kizárólagos külföldi tulajdonban van, zömében európai uniós és amerikai tulajdonossal, de található közöttük ausztrál és szingapúri érdekeltség is. Átlagéletkoruk 9-10 év. Roppant jelentős körükben a külkereskedelmi tevékenység, ebben a kategóriában van a legtöbb kizárólag exportra termelő cég. Elsősorban bizonyos termékcsoportok – ruházat és élelmiszer – nagy- és kiskereskedelmével, illetve a kapcsolódó szolgáltatásokkal foglalkoznak.
Szintén rendszerváltás körül létrejött vállalatok a baglyok, de vannak a csoportban régebbi, hatvanas-hetvenes évekbeli alapításúak is. Itt nem jellemző a külkereskedelem, illetve a külföldi tulajdonlás. Többnyire olyan vállalatok vannak köztük, amelyek komoly felhalmozott tapasztalattal és tudással olyan nehezen besorolható ágazatokban tevékenykednek, ahol a verseny csak nyomokban lelhető fel. Példaként említhető a Ferencvárosi Bérleményfenntartó Rt., a Magyar Felvonógyár Rt., az Órások Szövetkezete, illetve a magyar művészet és a profitorientált kutatás cégei, mint a Színháztechnika Kft. vagy a MÁV Tervező Intézet.
A kövületeknek nevezett csoportban többnyire az államszocializmus időszakában alapított vállalatok találhatók – e palettáról egyaránt hiányoznak a régebbi patinás, valamint az újabb vállalkozások. A régi szocialista nagyipar roncsai mellett a magyar kultúra és tudomány olyan fellegvárai is itt szerepelnek, mint például a Filmlaboratórium, az akadémiai kutatóintézetek, a Magyar Cirkusz és Varieté, a Nemzeti Galéria, vagy éppen a Lóversenypálya Rt.
A rókák az egyedüliek a cégvilágban, amelyek az alaptőkéjüknél kisebb bruttó árbevételt érnek el. Ez már-már “gyanúsan” rossz eredmény. A külkereskedelmi tevékenység ennél a csoportnál a leglanyhább, elsősorban kereskedelmi szolgáltatásokkal és vagyonkezeléssel, valamint ingatlanügyletekkel és tanácsadással foglalkoznak. A meglévő tulajdonosi adatok alapján úgy tűnik, hogy az állami-önkormányzati tulajdon nem ritka, külföldi gazdát viszont alig találni.
A legnépesebb csoport az egérkéké: a teljes mezőny közel 60 százaléka tartozik ide, feltörekvő kis cégek, stagnálók és egykoron szebb napokat megélt vállalkozások egyaránt. A legtöbbjüket alig 3-6 éve alapították olyan magyar magántulajdonosok, akik vagy kizárólagos, vagy 50 százalék körüli elsőbbségi tulajdont birtokolnak.
A legtöbb ágazat képviselői között vannak egérkék, kövületek és medvék is, mégis kiemelendő, hogy szinte valamennyi bank és biztosító, valamint az egész energetikai szektor a medvék, azaz a legpotensebb cégek csoportjába tartozik. Több olyan ágazat is akad, amelyben sok a kövület, ilyen például a gépipar, az építőipar, az állami intézetek és a kutatóhelyek. A számítástechnikai nagykereskedelem és a szoftverfejlesztés cégei valamennyien sasok, azaz magasan szárnyaló, kis létszámmal nagy nyereséget realizáló vállalatok. Közvetlen összefüggés található továbbá a nagyragadozói kör és a külföldi tulajdonlás között, ami egyértelműen azt jelenti, hogy a főváros gazdasági húzóerejét a külhoni tulajdonban lévő társaságok adják.
