Örömmel tapasztalom, hogy a Figyelő rendszeresen foglalkozik a 2000. év problémájával. Jól illik a sorba az új kormánybiztossal készült cikk (Időlegesen; Figyelő, 1999. május 6.). Ebből mindenki számára jól kiderül, hogy a magyar kormány mennyire nem szentel kellő figyelmet e témának. Elismerem, kicsi annak a valószínűsége, hogy az év végén egy csapásra megáll az élet, de a millenniumi problémát annál komolyabban kellene venni, mintsem az utolsó pillanatban – 1999 áprilisának végén – felelőst kinevezni. Aki valóban nem tud mást csinálni, csak azt hangoztathatja, hogy nem kell több meghibásodásra számítani, mint egy átlagos hétköznapon.
A Nemzeti Színháznak volt kormánybiztosa az előző kormány alatt is, az új kabinet sürgősen kinevezett egy miniszteri biztost, akit – miután magára haragította a színházi szakma jelentős részét, valamint az építészek túlnyomó többségét – ugyancsak kormánybiztossá léptettek elő.
Tisztában vagyok azzal, hogy egy kormánybiztos önmagában nem elegendő semmilyen probléma kiküszöbölésére, de a kinevezés időpontja mutatja, mekkora jelentőséget tulajdonít egy kérdésnek a politikai vezetés.
Ezért meglepő, hogy a Figyelő által közölt millenniumi kockázati listán Magyarország milyen előkelő társaságban van, s hogy az idézett nemzetközi cég szerint “venni fogjuk az akadályt”. Ez a fentiekben leírtak miatt nyilván nem a kormány aktivitásának köszönhető… Szívesen venném, ha a jövőben a jó besorolás okairól is megtudhatnék valamit, s a leginkább érintettek egyéni felkészülésére is vissza-visszatérne a Figyelő.
VEREBES JÁNOS
Szentendre
