A második világháborútól a Világbank legutóbbi önmegújító reformkísérletéig, illetve az Európai Unió két évvel ezelőtt befejeződött kormányközi konferenciájáig részletezi Andor László a nemzetközi monetáris és finanszírozási rendszer politikatörténetét. Könyvében az aranystandard bevezetésétől kezdve vázolja az elmúlt bő öt évtizednek a nemzetközi pénzügyi rendszeren nyomot hagyó változásait, és ennek során különös hangsúlyt szentel az egykori szovjet blokk pénzügyeinek.
A szerző arra vállalkozik, hogy a pénzrendszerek fejlődését a gazdaságba és a társadalomtörténetbe ágyazottan vizsgálja, nem feledve, sőt hangsúlyozva: a gazdaság és politika kétirányú kapcsolatában az utóbbi nyomja rá bélyegét látványosabban a pénzügyi folyamatokra. Ez ugyanakkor “tisztán” közgazdasági szempontból irracionális beavatkozásként értékelendő.
A könyv az utóbbi mintegy 55 évet aszerint vizsgálja, hogy az egyes időszakokban a nemzetközi pénzügyi rendszer milyen feltételek közepette fejlődött. A szerző alapvető megközelítése, hogy a változásokban a reálgazdaság folyamatai és történései, az érdekek világa játszották a főszerepet, nem pedig az elméleti megfontolások. Úgy tekinti át e korszakot, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer – amelyet a “profitlogika és az egyenlőtlen fejlődés törvényeinek engedelmeskedő tőkés világgazdaság mozgásformájaként” határoz meg – alkalmanként milyen politikai erőviszonyoknak rendelődött alá, melyek mentén alakult.
Követve az évszázad utolsó évtizedének mozzanatait is, a könyv leíróan számol be Közép- és Kelet-Európa átalakításáról, az öreg kontinens nyugati felében az integráció új lendületéről, majd megtorpanásáról. Az Európában zajló folyamatok kapcsán rámutat az Egyesült Államok és Nyugat-Európa képviselte két ellentétes koncepcióra – a globalizmusra és regionalizmusra -, amelyek például az átmenet finanszírozására különböző intézményeket (Nemzetközi Valutaalap, Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) jelöltek ki. A Világbank soron következő reformjának elemzésénél pedig arra jut, hogy bár az utóbbi negyedszázad pénzügyi forradalma során a pénzfolyamatok bonyolultabbá váltak, nem szabadultak ki a tudatos társadalmi ellenőrzés alól. Az ezredforduló kérdése, hogy ez az állapot, a demokratikus intézmények kontrollja, fenntartatható-e a meglévő koordinációs és szabályozási mechanizmusok közepette.
(Andor László: Pénz beszél – a nemzetközi monetáris és finanszírozási rendszer politikai alapjai, 213 oldal; Aula Kiadó, 1998.)
