Miként járult hozzá az általa irányított gazdálkodó szervezet működéséhez, milyenek vezetői képességei, emberi tulajdonságai? Ezt vizsgálta meg a jelölteknél kiemelten a pályázatot meghirdető grémium – a Menedzserek Országos Szövetsége, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., a Figyelő, a Heti Világgazdaság, a Népszabadság, az Üzleti7 és a Világgazdaság – képviselői.
Gyakorlatilag egyszemélyes vállalatként indult 1990 novemberében a Műszertechnika és a svéd anyacég által alapított Ericsson Kft. (Csak később került 100 százalékos svéd tulajdonba a társaság.) Az első üzleti év 400 millió forintos nettó árbevételt hozott, a tavalyi forgalom viszont már a 27,6 milliárdot is meghaladta. A 600 emberből álló gárda 1998-ban nem véletlenül kapta meg a Nemzeti Minőségi Díjat. Az Ericsson Kft. minőségirányításának legfontosabb alapelvei ugyanis a vevőközpontúság, a folyamatos korszerűsítés és a dolgozók bevonása a fejlesztésbe. Bár működése során a cégnél mindvégig nagyon erős szoftverfejlesztő csapat dolgozott, mégis igen jelentős – valószínűleg a cég életében új korszakot nyitó – lépésként értékelhető, hogy tavaly egységes szervezetbe csoportosították a K+F tevékenységet végző, 250 emberből álló részleget. Nem véletlen tehát, hogy az anyacég legújabb kutatólaboratóriumát is éppen Magyarországon hozta létre, s hogy a budapesti gyárban működik az anyavállalat közép- és kelet-európai szakértői központja, csakúgy, mint az Ericsson mobiltelefonok regionális értékesítési központja, amely egyben a térségben folytatott marketing-tevékenységért is felelős.
Fodor István 56 éves, villamosmérnök. Pályafutását a Postai Tervező Intézetnél kezdte, majd 1976-tól a Budavoxnál folytatta. Az export fővállalkozások felelőseként algériai, iraki és kuvaiti híradástechnikai rendszerek kialakítását irányította. 1990-től a vezetékes és a mobiltelefóniában jeleskedő társaság, az Ericsson vezérigazgatója. Munkáját 1996-ban Gábor Dénes díjjal ismerték el.
