A láthatatlan jövedelmek megadóztatása, a hirtelen nagy vagyonra szert tett rétegek pontos elszámoltatása, a luxusvillák tulajdonosainak számonkérése a kilencvenes évek eleje óta foglalkoztatja a mindenkori kormányzatot. Számos kormányhatározat és egyéb jogszabály született a feketegazdaság visszaszorítása, az illegális jövedelmek megadóztatása érdekében. Ezek között volt olyan, amely ugyan hatályossá vált, de a gyakorlatban nem sokat ért, ám akadt olyan is – jelesül az Antall-kormány idején “kitalált” vagyonnyilatkozat -, amely alkotmányossági problémák miatt már a megvalósításig sem jutott el. Az adózatlan jövedelmek körét mindenesetre nem sikerült érdemben szűkítenie a konzervatív kabinetnek.
Az 1994-es kormányváltást követően Horn Gyula akkori miniszterelnök egy egyszeri vagyonadó bevezetése mellett kardoskodott; első pénzügyminisztere, Békesi László a vagyonnövekedési adó bevezetését javasolta; Bokros Lajos pedig az ingatlanadó hatálybaléptetéséért szállt síkra. Az utóbbi ki is dolgoztatta a pénzügyi szakapparátussal az ingatlanadó tervezetét, amely azzal számolt, hogy 1996-ban rendbe szedik az ingatlan-nyilvántartást, 1997-től pedig már be is vezetik az új adót.
Ám mindez csak terv maradt. Ugyan már a szocialisták 1994-es választási programja előirányozta a “vagyonadó jellegű illeték” bevezetését, s kormányra kerülésük kezdetétől igyekeztek riogatni a lakosságot az újfajta adónemmel, kormányzásuk négy éve alatt – hol a koalíciós partner, hol a szocialista párton belüli ellenállás miatt – e területen semmilyen előrelépés nem történt. Még azt a tervet sem támogatta a Horn-kabinet, hogy az önkormányzatok ne a jelenlegi kétféle módszer (alapterület vagy korrigált forgalmi érték) alapján vethessék ki az építmény- vagy a telekadót, hanem az úgynevezett értékalapú ingatlanadózást vezessék be.
