Számos visszaélésre derített fényt az Állami Számvevőszék (ÁSZ) legújabb vizsgálata. Az 1995-ös költségvetés végrehajtását, az erről készített zárszámadást ellenőrző, múlt héten nyilvánosságra hozott dokumentum a közpénzekkel gazdálkodók egész sorát “osztja ki”: a kormánytól kezdve a tb-n át a helyi önkormányzatokig.
A kormány elleni legfőbb számvevőszéki vádpont, hogy a kabinet tavaly 40,1 milliárd forintra vállalt kezességet, több mint 10 milliárddal túllépve ezzel a Parlament által megszabott korlátot. (Az 1995-ös állami garanciavállalást a tavalyi pótköltségvetési törvény 1,5 százalékban maximálta, szemben az eredeti 2,5 százalékkal. Összegszerűen: az elvállalható kezesség 48 milliárdról 29,2 milliárdra csökkent.) A számvevők szerint a kormány nem vállalhatott kezességet a nemzeti kataszteri program elindításához felveendő 11 milliárd forintra, mivel az összeget 500 millió márkás német hitelből biztosították, amit a magyar állam nevében eljáró Magyar Nemzeti Bank (MNB) vett fel kormányhitelként. László Csaba, a Pénzügyminisztérium (PM) helyettes államtitkára elismerte a kormányzati “túlvállalásokat”, hozzátéve, hogy azok jövőbeli elkerülése érdekében hamarosan kormányrendeletet alkotnak.
A PM volt a címzettje annak az észrevételnek is, miszerint a tárca az ÁSZ ellenjegyzése nélkül vett fel 43 milliárd forintnyi hitelt az MNB-től. Ezt a lépést László Csaba az ügylet sürgősségével magyarázta. A helyettes államtitkár visszautasította viszont azt a megállapítást, hogy december utolsó napjaiban az adóhatóság szabálytalanul utalt volna vissza 27,2 milliárd forintnyi adóelőleget a jegybanknak. Szerinte a PM a túlfizetését igényelte vissza legális úton.
Kijutott a kritikákból a tb-alapoknak is. Az Egészségbiztosítási Alap 22,3, a Nyugdíjbiztosítási Alap pedig 18,2 milliárd forintos hiánya ellenére nem kezdeményezte a pótlólagos büdzsé beterjesztését. Az ÁSZ-jelentés azt is kimondja: a forgóalap-hitel használata nélkül az Egészségbiztosítási Alap működésképtelenné válna. Az elmúlt évben 73 milliárd forintos likviditási hitelt vettek fel az állami forgóalapról (szemben az előző évi 53 milliárddal): ez azt jelenti, hogy a folyó bevételek egyetlen napon sem fedezték a napi kiadásokat. A Nyugdíjbiztosítási Alapnál sem sokkal jobb a helyzet: a korábbi 40 milliárdos hitelfelvétel 47 milliárdra nőtt, így az alap alig több mint egy hónapig volt képes az önfinanszírozásra. Megállapítható tehát, hogy a tb-alrendszer igen szoros likviditási függőségben van a központi büdzsével.
A költségvetési intézmények rövid lejáratú értékpapírokat vásároltak, annak ellenére, hogy az államháztartási törvény 1995. január elsejétől ezt megtiltotta – áll az ÁSZ “bűnlajstromának” következő fejezetében. A kincstárjegy-vásárlók között a PM (133 millió forint), az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Intézete (568 millió forint), az Értékpapír-felügyelet (93 millió), a Helikon Kastélymúzeum (30 millió) és a Magyar Közigazgatási Intézet (7 millió) szerepel.
A feltárt hiányosságok miatt – az ÁSZ szerint – a zárszámadás nem minősíthető hitelesnek, mert a számviteli alapelveket nem megfelelően érvényesítették. A zárszámadási törvényjavaslat kiegészítésére a számvevők módosító indítványokat tettek, melyek szerint különös figyelmet kell fordítani az alapok zárójelentésére, amelyek közül négynél találtak hiányosságokat.
Az ÁSZ-jelentés beszámol arról is, hogy a központi költségvetés bruttó belföldi adóssága 1995. december 31-ig 4413,6 milliárd forint volt, ami folyóáron több mint háromszorosa az 1990-es állománynak (lásd grafikonunkat). A hiány finanszírozásában egyre nagyobb hangsúlyt kap a tőkepiac, ami a kötvények és kincstárjegyek adósságállományon belüli arányának növekedéséhez vezetett. Azon kötvények állománya, amelyeket nem a hiány finanszírozására fordítottak, az 1990-es 28,1 milliárd forintról 1995-re 630,4 milliárd forintra emelkedett, aminek jól ismert oka a hitel- és bankkonszolidációval kapcsolatos kötvénykibocsátás.
Az önkormányzati gazdálkodásról szóló résztanulmányból kiderül, hogy 1995-re lelassult a helyi képviselő-testületek hitelfelvétele: a megelőző évi 42 milliárdról a hitelállomány 19 milliárdra apadt. A hosszú lejáratú kötelezettségek is mérséklődtek, 53-ról 48 milliárdra. Az állami és a helyi feladatok világos szétválasztása nélkül azonban aligha képzelhető el hosszú távra szóló önkormányzati finanszírozás.
