A befektetési bankok várható magyarországi szerepéről fejtette ki véleményét Pacsi Zoltán, az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet elnöke, Rusznák Tamás, a Bankfelügyelet elnöke és Simor András, a CA Értékpapír Rt. ügyvezető igazgatója a Figyelő legutóbbi klubestjén.
A hatályos pénzintézeti törvény ugyan szakosított pénzintézetként ismeri a befektetési banki kategóriát, de ennek semmi köze nincs a hagyományos angolszász típusú befektetési bankokhoz, mivel egy fejlesztési, beruházási pénzintézet ismérveit körvonalazták akkor a jogalkotók. Az értékpapír-törvény tervezetében viszont – angolszász mintára – már egy teljes körű értékpapír-forgalmazásra feljogosított társaságot takar ez a fogalom, amint azt a kodifikációban főszerepet játszó Rusznák Tamás hangsúlyozta. Az ilyen pénzügyi vállalkozások magyarországi törvénybe foglalásával tovább fokozható a külföldi és a belföldi befektetőknek a piacba vetett bizalma, és lehetőséget teremt a befektetői kultúra növelésére.
A bevezetés mellett szól a fejlett világban tapasztalható bank-felvásárlási láz is, miután a kialakult és több évtizedes hagyományokkal rendelkező univerzális bankrendszer ellenére több német kereskedelmi bank szerzett londoni székhelyű befektetési társaságban többségi érdekeltséget, és vitte át a szigetországba a értékpapírokkal kapcsolatos ügyleteit. A fejlődés irányvonalával összhangban Ausztriában is egymás után alapították meg a nagyobb bankok a saját befektetési társaságaikat. Ezekben az országokban működő pénzintézetek felismerése is alátámasztja, hogy a értékpapír-kereskedelem hatékonyságára kedvező hatással van, ha külön társaságot bíznak meg ezzel a tevékenységgel. Az ügyfelek a szervezeti átalakulásból a legtöbb esetben semmit sem vesznek észre, mivel számukra továbbra is egy ablaknál hozzáférhető a pénzügyi holding által nyújtott szolgáltatások összessége.
Miután nincsenek általánosan elfogadott nemzetközi normák az értékpapír-kereskedelemre szakosodott vállalkozások strukturálására, minden ország saját maga kénytelen a tőke- és a pénzpiacának fejlettségével leginkább konform szervezeti rendszert kiválasztani. Ezt a témát már Pacsi Zoltán boncolgatta, ahogy ő mutatott rá arra is, hogy az Európai Közösség normatíváiban az úgynevezett kétlépcsős szabályozás szerepel csak, azaz csupán a bizományosi, illetve a kereskedői jogosítványok szétválasztása található. Így a több tagállamában széles körben elterjedt háromszintű szervezeti struktúra ellenére, ebben a kérdésekben az adott ország döntését semmi sem befolyásolja.
A fejlett világban tapasztalható változásoktól viszont Magyarország sem tudja függetleníteni magát, így annak ellenére, hogy még nem vagyunk felkészülve arra, hogy függetlenül a szervezeti formától csak a tevékenység szabályozására korlátozódjon a jogalkotók munkája, az elkövetkező évek tőkepiaci folyamatait nagymértékben meghatározó törvényhozás alapjának a nyugati országok többsége által választott rendszerek a példaértékűek. A pénzügyi szféra számára is megnyílnak az Európai Közösségen belüli határok, azaz nem lesz engedélyköteles a különböző társaságok tevékenységének kiterjesztése a közösség államain belül. A tervezett csatlakozásunk után belföldön pedig akarva akaratlanul megméretettnek a szektor szereplői a kiszélesedett versenyben. A fejlődő piacok döntő többsége – függetlenül a földrajzi elhelyezkedésétől – nem az univerzális bankrendszert választja a pénzügyi rendszerének megteremtésekor, hanem a különböző típusú tőkeközvetítési alternatívák közötti versenyre szavazva, elősegíti a befektetői kultúra minél gyorsabb fejlődését.
Mivel a magyar piac fejlődését is ez idő tájt sokkal inkább szolgálja a tevékenységek szélesebb körű diverzifikációja, az értékpapír-kereskedelemmel kapcsolatos szolgáltatások közül kiemeltek a jogalkotók néhányat, amit csak a jelenleginél jóval szigorúbb követelményeknek eleget tevő brókercégek folytathatnak csak. A még hatályos értékpapírtörvénnyel összevetve a tervezetet a befektetési bankok életében minőségi változást – többletjogosítvány formájában – csak a befektetési hitel nyújtása eredményez majd.
A befektetési bankok az értékpapírtörvény hatálya alá tartozó társaságok lesznek, így a tevékenységük ellenőrzése az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (ÁÉTF) feladatai közé tartozik majd. A hagyományos kereskedelmi banki tevékenységekkel való átfedések miatt (befektetési hitel nyújtása, illetve az elképzelések szerint korlátozottan, de szerezhet egyfajta jogot a társaság az ügyfelek pénze fölött is) viszont fel kell készülnie az ÁÉTF-nek arra, hogy a felügyeleti ténykedésétől eddig távol álló kihívásnak is meg tudjon felelni.
Eddig 86 értékpapír-forgalmazó cégnek adott működési engedélyt a felügyelet. Az új értékpapírtörvény várható január elsejei hatálybalépésével kiéleződik a verseny a brókercégek között, ami egyben azt is jelenti, hogy a szigorú követelményeknek eleget tevő 10-15 befektetési bankon kívül legnagyobb esélye azoknak a brókercégeknek van, akik kellő időben specializálódnak egy adott tevékenységre. A piac szegmentálódása egyben azt is jelenti, hogy a kereskedői, illetve bizományosi jogosítvánnyal rendelkező cégek többsége nem foglalkozik majd mindenfajta ügyféllel, és minden típusú értékpapírral, azaz mindenki megpróbálja megtalálni majd a helyét és a szerepét a fokozatosan beszűkülő lehetőségek körében.
Az értékpapírokkal kapcsolatos műveletek számottevő része tekintélyes kockázatot hordoz magában, így a befektetők védelme érdekében érthető, hogy bizonyos ügyleteket csak a jóval szigorúbb követelményeknek is eleget tevő befektetési bankok végezhessék kizárólag. Ilyen például a jegyzési garanciavállalás, a portfólió-kezelés, az értékpapírok adásvételével összefüggő pénzforgalmi számlák vezetése, az értékpapír-kölcsönzés, illetve a befektetési hitelezés. Ennek ellenére a portfóliók kezelése és a pénzforgalmi számlák vezetése az értékpapír-kereskedő cégek számára is engedélyezett, illetve indokolatlanul került kizárólag csak a befektetési bankok tevékenységei közé a felvásárlási tanácsadás, mivel a tanácsadás nem hordoz olyan jellegű kockázatot, ami indokolttá tenné a nagyobb tőkeerőt.
A piaci tapasztalatok alapján Simor András azt emelte ki, hogy a nagyvilágot ez idő tájt a jogi szabályozás egységesülése jellemzi a pénzügyi szférában, és a lehetőségük ellenére előszeretettel alapítanak külön cégeket a különböző típusú tevékenységek végzésére. Ezt az is alátámasztja, hogy ahol korábban már szétválasztották a hagyományos banki és az értékpapír-forgalmazási feladatokat, ott lényegesen erősebb a tőkepiac. Magyarországon ennek ellenére még nem jött el az ideje a jogi szabályozás egységesítésének, azaz jogi úton is szét kell választani a banki és az értékpapír-műveleteket, mivel a magyar pénzügyi szektor – fejletlenségéből adódóan – még nem ismerné fel önmagától, hogy külön-külön végezve lényegesen hatékonyabban és eredményesebben működhet a két társaság.
