A lízingforgalom tavaly ismét tovább bővült, s a lízingkonstrukció immár valóban ismert és elismert finanszírozási technikává érett Magyarországon – véli a Magyar Lízingszövetség elnöke.
Mélyebb elemzést igényel, hogy a lízingforgalom tavalyi bővülése mennyiben köszönhető az inflációnak, s mennyiben takar tényleges növekedést. Bár a tagvállalatok mérlegadataira, s így a pontosabb képre néhány hetet még biztosan várni kell, a tendenciák nagyjából már kirajzolódnak. Az autólízing minden bizonnyal megőrizte vezető szerepét, e téren a verseny egyre keményebb. A szakmai szövetség elnöke, Vattay Antal szerint az újabb és újabb, egymás alá licitáló finanszírozási konstrukciókkal alapvető piacbővítést már nem lehet elérni – ezeknek az összmennyiség növelésére gyakorolt hatása csupán néhány százalékos lehet. A versenyt egyre inkább a szolgáltatás minősége, illetve a kereskedők és finanszírozók együttműködésének hatékonysága határozza majd meg. A beruházási javak lízingje megőrizte pozícióját, az elektronikus berendezések – számítógép, irodatechnika, telefon – terén azonban némi csökkenés mutatkozott. Az ingatlanlízingnél – bár az érdeklődés erős – a megfelelő finanszírozási lehetőségek korlátozottsága továbbra is késlelteti a felfutást. Összességében valószínűleg a tavalyi évre is áll a korábbi becslés, miszerint a hazai beruházások 16-18 százaléka valósulhat meg lízingfinanszírozás keretében.
A finanszírozási eszközök szerkezete – a nyílt kibocsátású kötvények felfutását leszámítva – 1995-ben érdemben nem változott. A tőkepiacról és a bankoktól megszerezhető forrásokra egyaránt elmondható, hogy ezek kondícióira a legnagyobb hatást a költségvetési hiány, illetve annak szabad pénzpiacokról történő finanszírozása gyakorolja. Így – hasonlóan a beruházások növekedésében érdekelt többi piaci szereplőhöz – a Lízingszövetség is feltétlenül üdvözlendőnek tartja az olyan lépéseket, amelyek a költségvetés elszívó hatását mérséklik. A szövetségnél azt remélik, hogy a lakosság megtakarítási kedve változatlan marad, s – mivel tapasztalatuk szerint a pénzintézetek egyre inkább keresik a “meghitelezhető” ügyfeleket – az elérhető bankhitelek mennyiségében, illetve kamatszintjében is kedvező elmozdulások következnek majd be.
A finanszírozási, ezen belül a nyilvános kötvénykibocsátások útján történő forrásbevonási esélyeket kétségkívül hátrányosan érintik a VWM Rt.-nél tavaly támadt gondok. A cég érthető módon szerette volna elkerülni, hogy a fizetési problémák közzététele kapcsán ügyfeleinek fizetési készsége esetleg gyengüljön. A szövetség ekkor – mindenekelőtt a szakma jó hírnevének megőrzése érdekében – késznek mutatkozott arra, hogy tagjai révén esetleg segítséget nyújtson. Nem tett azonban többet, mint hogy megteremtette az erről folyó párbeszéd kereteit. Vattay Antal információi szerint egyébként a konkurensek részéről csak minimális szinten történtek követelésvásárlások, nyilván azért, mert ez felelt meg leginkább a VWM és a szóba jöhető vásárlók érdekeinek is.
Az eset azonban mindenképpen komoly hatású, s valamelyest alighanem minden lízingpiaci szereplő – a kötvényvásárlók, a finanszírozó bankok, az értékpapír-forgalmazó cégek, a lízingbevevők, illetve a lízingbeadók – piaci magatartását megváltoztatja. Ezután mindenki jobban oda fog figyelni, hogy kivel, mire és milyen értékben kíván üzletet kötni. Vattay Antal hozzáteszi: a lízingszakma sem lehet mentes azoktól a problémáktól, amikkel az egész magyar pénzügyi rendszer küszködik. Az ügy mindenesetre tovább erősítette a szakmán belül már korábban is meglévő szkepszist a high-tech berendezések biztonságos lízingelhetőségével kapcsolatban.
A fent említett megítélésbeli változások a piaci értékítélet erősödését eredményezik, ami végül is üdvözlendő. A lízingszövetség elnöke azonban megjegyzi: korántsem mindig ezen érték erősödését szolgálta, amikor a bankkonszolidációba bekerült, közvetve vagy közvetlenül a lízingben is érdekelt bankokon keresztül olyan lízingtevékenységeket is életben lehetett tartani, amik a versenyben alulmaradtak, s igazából már el kellett volna bukniuk. Ez egyfajta kontraszelekció volt, amit ráadásul az adófizetők, köztük a konkurensek pénzéből valósítottak meg.
A lízingpiacon zajlik egyfajta koncentráció, ami például abban nyilvánul meg, hogy a nagyobb tőkeerejű cégek nagyobb mértékben tudták növelni forgalmukat, illetve adott esetben átvettek területeket olyanoktól, akik nem tudták állni a versenyt. Az egyes cégek tőkeerejének jelentős erősödésére a közeljövőben nem nagyon lehet számítani, az egész lízingszakma ereje azonban mindenképpen növekedni fog, lévén egyre újabb, zömmel külföldi, s javarészt meghatározott termékkörök eladását segítő, gyártóhoz kötődő szereplők lépnek be a lízingpiacra. Az érdeklődés nem csak az új cégalapításokra irányul, hanem a meglévő vállalkozásokba is komoly befektetők fontolgatják a belépést. Ezt erősíti majd, hogy Vattay Antal meggyőződése szerint a magyar gazdaságról kialakult negatív kép 96-ban alapvetően más lesz, s ennek jótékony hatásai lesznek. A konvertibilitás elsősorban a lakossági oldalon hozhat változásokat, ám az elnök ma úgy látja, a lízingszakmát ez alapvetően nem fogja érinteni.
Az új cégek megjelenése a versenyt tovább erősíti, Vattay Antal véleménye szerint azonban a magyar gazdaságban a kiépítendő kapacitások olyan nagyok, hogy az ezek finanszírozásában részt vevő lízingvállalkozások egymás létét még jó ideig nem veszélyeztetik. Az új cégek megjelenése inkább erősíti a szakmát – van még hely a nap alatt…
