A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 1994 decemberétől az elmúlt nyár végéig az éven belüli hitelek kamatai majdnem négy, az éven túliaké pedig közel nyolc százalékkal, átlagosan 33,4 , illetve 34,3 százalékra emelkedtek, miközben a betétek átlagos kamata 27 százalékra nőtt. Ismeretes a Független Kisgazda Párt álláspontja a Polgári Törvénykönyvben maximált húszszázalékos kamatszinttel kapcsolatban. A szakemberek szinte egyöntetűen úgy vélekednek, hogy az ominózus paragrafus csupán a magánszemélyek egymás közti, s nem üzleti alapon történő hitelezésére vonatkozik. Mindenesetre a kormány a Ptk. módosítására készül, arra hivatkozva, hogy az említett kamatmérték nincs összhangban a jelenlegi piaci viszonyokkal.
A kisgazdák bankbotrányokat jósló felvetésének alapját a Polgári Törvénykönyv egyik megfogalmazása (lásd külön írásunkat) adta. Ennek értelmében, eltérő jogszabályi rendelkezés híján, sem a hitelek, sem a betétek kamata nem lehet magasabb húsz százaléknál.
A Ptk. 1959-ben megfogalmazott szakaszát – bár akkor a piacgazdaságnak még híre-hamva sem volt – egy 1984-es minisztertanácsi rendelet feloldotta. Ez a bankhitelről és pénzforgalomról szóló jogszabály a kamatmaximumot átléphetővé tette mindaddig, amíg a pénzintézeti törvény 1994. január 1-jén hatályba lépő módosítása ezt meg nem szüntette.
Két éve tehát gyakorlatilag jogszabályellenesen tevékenykednek a hazai pénzintézetek minden olyan esetben, amikor akár a hitelek, akár a betétek kamatait több mint húsz százalékban állapítják meg – vonja le a következtetést Torgyán József, az FKgP elnöke. Ezért a párt azt javasolja, hogy a kamathatár fölötti részt nyilvánítsák semmissé, azaz annak megfizetését a törvényre hivatkozva bárki megtagadhatná. Amennyiben pedig az ügyfél már kifizette a kamatplafont meghaladó összegeket, akkor a húsz százalékon felüli részt visszakövetelhetné.
De mit is jelentene, ha a két éve húsz százalék fölötti kamatot fizető hitelfelvevők a kamatplafon feletti összeget egyszer csak visszaigényelnék? Arról már nem is beszélve, hogy mi lenne, ha a betétek kamatainak törvényellenes részét a bankok az ügyfelekkel fizettetnék vissza. A kisgazdák ez utóbbi veszélyt amúgy sem látják reálisnak, hiszen, amint a párt elnöke megfogalmazta: a betéti kamatokat illetően a pénzintézet és a pénzét ott elhelyező ügyfél között minden alkalommal külön szerződés jött létre.
Nem férhet kétség ahhoz, hogy a jelenleg alkalmazott ügyleti kamatok törvényesek – fogalmazott Rusznák Tamás, az Állami Bankfelügyelet (Baf) elnöke. Hiszen a Polgári Törvénykönyv nem rendelkezik arról külön, hogy milyen szintű jogszabály alapján lehet az abban foglaltaktól eltérni. A kamatokkal pedig jó néhány – többek között a takarékbetétekről vagy a kötvényekről szóló, illetve jegybanki – rendelkezés is foglalkozik. Igaz, e szabályozások eltérő kamatmértékeket tartalmaznak, ám a kiegészítő jogszabályok, rendelkezések a magánszemélyek kölcsönnyújtásán kívül az üzleti élet minden érintett területét lefedik.
Különösen igaz e megállapítás az MNB 1994 augusztusában született rendeletére, amely a kamatok mértékének meghatározását a pénzintézetek hatáskörébe utalja. Persze, egyes jogászok a jegybank elnökének rendelkezését nem tartják elegendőnek a Polgári Törvénykönyv bekezdéseivel szemben, még akkor sem, ha azt a Ptk.-val egyenlő hierarchikus szinten álló jegybanktörvény teszi lehetővé.
Alkalmasint Torgyán József kisgazda pártelnök is a jogi hierarchiára hivatkozik, amikor a Ptk.-t közvetlenül az Alkotmány után, Magyarország legfontosabb törvényének nevezi.
A piac íratlan törvényei azonban, úgy tűnik, minden jogszabály felett állnak. Legalábbis ez derül ki gazdaságpolitikusaink szavaiból, s ez vezeti a kormányt is abban az elhatározásában, amely a Ptk. korrigálására irányul, mondván: a húsz százalékban maximált kamat nincs összhangban a piaci viszonyokkal.
Bokros Lajos pénzügyminiszter közgazdaságilag irracionálisnak és ésszerűtlennek nevezte az FKgP felvetését, mint amely nyilvánvalóan önző politikai célokat szolgál. Hiszen nem gondolhatja senki – tette hozzá -, hogy egy 30 százalék körüli inflációval terhelt országban akadna olyan őrült pénzintézet, amely húsz százalék alatti kamatokat kérne. Hacsak valaki meg nem térítené azt a hatalmas veszteséget, amely abból fakad, hogy betéti oldalon persze senki nem elégedne meg ilyen mélyen az infláció alatt meghatározott kamatokkal.
