Élet-Stílus

Váratlan helyről érkezett a több mint hatvan éve megoldatlan gyilkosság lehetséges megoldása

Nancy’s Woods (Nancy erdeje): így hívnak egy fás ligetet az ohiói Junction mellett, nem messze az Auglaize folyó partjától. Több mint hat évtizeddel ezelőtt, 1960. november 13-án itt találták meg a tizennégy éves Nancy Eagleson holttestét. A lány meggyilkolása azóta is megoldatlan, de most egy új bizonyíték felbukkanása kínál némi reményt a még életben lévő családtagok számára.

A szülei úgy érezték, hogy Nancy Eagleson túl gyorsan nő fel, de ez már csak így szokott lenni egy elsőszülött lánnyal, aki a család szeme fénye. Nancy egy évvel a háború után, 1946. július 3-án született egy ohiói kisvárosban, Pauldingban. Az apja, Don a helyi bowlingtermet vezette, az anyja, Bettie egy autós étteremben dolgozott.

Nancyt mindenki szerette, rengeteg barátja volt az iskolában és a templomban is, amely élete legfontosabb helyszíne volt az otthona után. Nancy legféltettebb kincse a „Vicckönyve” volt, egyfajta napló, amiben kedvenc viccei mellett legszebb emlékeit, találós kérdéseket, történeteket, mondatokat gyűjtött – bármit, ami megnevettette.

Amikor tizennégy éves lett, Nancy könyörögni kezdett az anyjának élete első magassarkú cipőjéért. Bettie ezt egy kissé korainak gondolta, de Nancy erősködött, hogy minden barátnője magassarkút hord már. Egy pár új cipő luxuskiadásnak számított akkoriban egy átlagos amerikai számára, de a lány kitartó ostroma végül megtörte a szülők ellenállását: 1960. november 12-én megvették Nancynek élete első – és utolsó – magassarkúját.

Másnap vasárnap volt. Nancy és az ötéves kishúga, Sheryl lekésték a buszt, ami hazavitte volna őket a templomból. Nancy egy barátjának megjegyezte, nem csoda, hogy nincs szerencséje, hiszen a hónap tizenharmadik napja van.

A nap azonban úgy csordogált tovább, mint bármelyik álmos vasárnap. Miután Nancy és Sheryl hazaért, a család megebédelt és pihentek egy keveset. Nancy délután felvette az áhított magassarkút, a húgával moziba ment, majd a film után vettek még maguknak egy-egy üdítőt a közeli étteremben. Este hétkor, amikor hazaindultak, már sötétedett.

A ragadozó kísértet

A lányok hirtelen arra figyeltek fel, hogy egy autó lépésben halad mögöttük. Egy kereszteződésben, ahonnan már látni lehetett a házukat, az autó a lányok mellé húzódott. Egy idegen férfi szólt ki belőle és felajánlotta a lányoknak, hogy elviszi őket egy darabon. Amikor ők nemet mondtak, az autó hirtelen eléjük farolt és elállta az útjukat.

A sofőr kipattant és megragadta Nancyt. A bátor kis Sheryl a támadó hátára ugrott, de a férfi könnyedén lerázta magáról és a földre lökte. Aztán bevágta Nancyt a hátsó ülésre, majd nagy gázzal elhajtott. Sheryl később úgy emlékezett, a nővére teste teljesen elernyedt, mintha kiütötték volna.

Sheryl a szomszédokhoz szaladt, akiknek volt telefonjuk. Értesítették a rendőrséget, és néhány perccel később széles körű keresés kezdődött. Minden autót átkutattak, amelyikre ráillett a Sheryl által adott leírás, emberek tucatjait kérdezték ki, de nem jutottak semmire.

Nancyt hat órával az elrablása után találták meg mosómedve-vadászok azon az erdős területen, amit ma Nancy’s Woodsnak hívnak. A lány halott volt: megerőszakolták és fejbe lőtték. A helyi seriff elkeseredett hajtóvadászatot indított a tettes ellen. A holttest megtalálásának helye miatt sokan gondolták úgy, hogy a gyilkost a helyiek között kell keresni, de a seriffnek meggyőződése volt, hogy csak egy idegen lehetett az elkövető.

Az ötéves Sheryl nem tudott pontos személyleírást adni. Egy ünneplő ruhát viselő, nyakkendős, kalapos, szemüveges férfit írt le, de bizonyos részletekben nem volt egészen biztos.

A seriff rezignáltan jelentette be, csak annyi vehető biztosra, hogy a tettes egy férfi, aki autóval jár.

Több mint hat évtizeddel később, ma sem tudunk sokkal többet Nancy Eagleson gyilkosáról, noha a hatóságok később mindennel megpróbálkoztak. Sherylt még hipnózisnak is alávették, hátha úgy többet tud mondani a tettesről, de hiába. A feltételezett elkövetőről végül két fantomkép készült: az egyiken egy teljes arc látható, a másikon hiányzik a férfi szeme, orra és szája: mintha a hatóságok egy kísértetet kerestek volna.

Újjáéledő legenda

Évek, majd évtizedek teltek el anélkül, hogy a hatóságok egy akár egy lépéssel is közlebb kerültek volna a rejtély megfejtéséhez. Nancy halála közben afféle helyi legendává vált, generációk adták át egymásnak a baljós történetet.

A lány testvérei, Sheryl és Merill máig nem adták fel a reményt, hogy egyszer megoldódhat nővérük meggyilkolásának rejtélye. Ahogy az elmúlt időszakban több régi gyilkossági ügy is megoldódott új módszerek, például DNS-vizsgálat bevetésével, egyre erősödött bennük a remény. Kutatni kezdtek és ráakadtak a kihűlt bűnügyek megoldására specializálódott Porchlight Project nevű szervezetre.

Sheryl és Merril azt szerették volna, ha Porchlight Project exhumáltatja Nancy maradványait és DNS-nyomokat keresnek, amik segíthetnek az ügy felgöngyölítésében. Nic Edwards bűnügyi újságíró, a szervezet egyik tagja azonban azt mondta nekik, csak rossz hírekkel szolgáltat. Az exhumálás, még ha sikerül is rá engedélyt szerezni, nemcsak rendkívül költséges, de több mint hat évtized távlatából nagyon kevés esély van rá, hogy használható DNS-bizonyítékot találjanak.

A nővérek azonban nem tágítottak, bármilyen kicsi volt is az esélyük, meg akarták ragadni. Merill elindított egy online adománygyűjtő-kampányt, hogy összeszedjék a nyomozás költségeit. Edwardsék megkeresték Jason K. Landerst, Paulding jelenlegi seriffjét. Amikor elmondták neki, hogy a Nancy Eagleson ügyében szeretnének beszélni vele, így szólt: „Szóval a körzet történetének legszívszorítóbb ügyére kíváncsiak?”

Landers támogatásáról biztosította a Porchlight Projectet, és rendelkezésükre bocsátotta az ügy anyagait.

Kiderült, hogy az évek során, a helyszínen talált tárgyi bizonyítékok, közöttük Nancy véres ruhái és kabátja, a lövedék, egy kis ondóminta, faágakon talált hajszálak és az új magassarkú cipő, mind eltűntek. Csak az ügy iratai maradtak meg, de azok nem sok támpontot nyújtottak a nyomozás újrakezdéséhez.

Összegyűlt azonban a szükséges összeg, így 2022. október 24-én exhumálták Nancy maradványait. A vizsgálat eredményeit Landers sheriff hozta nyilvánosságra:

„Az első naptól kezdve, az eredeti boncolási jegyzőkönyv alapján úgy tudtuk, hogy Nancy halálát egyetlen .22 kaliberű fegyverből leadott lövés okozta. A lövedék az áldozat álla alatt hatolt a testbe, ez okozta a halálát. Az új vizsgálat azonban arra az eredményre jutott, hogy Nancyt két lövés érte a .22 kaliberű fegyverből. Az egyik lövés az álla alatt, a másik a jobb szemén érte. Az igazságügyi orvosszakértő talált egy .22 kaliberű lövedéket Nancy maradványaiban. A törvényszéki antropológusszakértő segítségével meghatározta az áll alatt és a jobb szemen behatolt lövedék útját is és ebből megállapította, hogy előbbi önmagában nem okozott volna halálos sérülést, utóbbi okozta Nancy halálát. Előkerült továbbá öt szövetdarabka a medencecsont és a felső combcsont területéről. A szövetdarabkákat azonban nem lehet laboratóriumban vizsgálni.”

Az exhumálás és a hat évtizeddel a gyilkosság után újra elvégzett vizsgálat tehát nem hozott átütő eredményt, de arra rávilágított, hogy nem volt minden rendben az eredeti, 1960-as nyomozás során.

Az újra lefolytatott vizsgálatnak volt egy másik, váratlan eredménye is. A sajtó újra felkapta az ügyet, több hírportál és hírműsor számolt be a hat évtizede megoldatlan gyilkosságról, az áldozat testvéreinek erőfeszítéseiről és a Porchlight Project nyomozásáról.

Hang a múltból

A váratlan fordulatot az ügyben egy hetvenes éveihez közelítő nő felbukkanása okozta. A WTOL 11 nevű hírcsatorna dokumentumfilmet forgatott Nancy Eagleson meggyilkolásáról. A stábot egy napon megkereste egy Cindy Geyer Keith nevű nő, és azt mondta, három-négy évvel Nancy meggyilkolása előtt, nyolcéves korában vele is hasonló szörnyűség történt.

A nő azt mondja, egy este, épp mielőtt teljesen besötétedett volna, megtámadta egy férfi. A támadó megbilincselte a nyolcéves lányt, majd begyömöszölte egy autó hátsó ülésére.

Keith emlékszik rá, hogy egy cellában van, ahol az idegen fegyvert szorít a fejéhez és szexuálisan zaklatja őt.

A nő azt mondja, pontosan tudja, hogy a támadója Clair „Bud” Paulus, a Paulding megyei seriff hivatalának egyik rendőre volt, hiszen a családja közel állt Paulus családjához.

A dokumentumfilmesek izgatottan fogadták Keith történetét, Paulus neve ugyanis hónapokkal korábban, az ő nyomozásuk során is felmerült, amiről azonban Keith nem tudhatott. Miközben Nancy ügyében kutakodott, a stáb kapott egy tippet Paulusról, akit 1987 novemberében azzal vádoltak meg, hogy szexuálisan zaklatott egy kiskorú lányt. Egy rendőrségi forrás szerint az áldozat családtag volt.

Az ügyről nem maradt fenn hivatalos irat, de John Webb, aki korábban rendvédelmi tisztviselőként, majd ügyészként dolgozott, megerősítette, hogy az eset megtörtént. Paulus 1987. november 6-án öngyilkosságot követett el. A halottkém jelentése szerint egy .38-as kaliberű fegyverrel mellkason lőtte magát.

Paulus lenne Nancy Eagleson gyilkosa is? Elképzelhető. A Nancyvel történtek több ponton mutatnak hasonlóságot a másik két, állítólag Paulushoz köthető bűncselekménnyel. Ha kiderülne, hogy a korábban rendőrként dolgozó férfi volt a tettes, az magyarázatot adna arra is, hogy miért történtek komoly hibák a Nancy meggyilkolása miatt indított nyomozás kezdetén, illetve arra, hogy miként tűnhettek el az ügy fontos bizonyítékai a seriff hivatalának raktárából.

Mindez azonban csak gyanú, amiről azt sem tudni, a hatóságok szerint komolyan vehető-e.

Landers seriff azt mondja, nem adhat ki információt lehetséges gyanúsítottakról egy jelenleg is folyó nyomozással kapcsolatban. Ami azt jelenti, hogy bár Sheryl és Merill még nem kapták meg a lezárást, amiben reménykedtek, úgy tűnik, közelebb kerültek hozzá, mint valaha.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik