Biztos vagyok abban, hogy a legtöbbünknek van olyan karácsonyi sztorija, amelyben – ha megfilmesítenék – az alkohol kaphatná a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart. Az emberiség történetével szinte egyidős szokás ünnepeken összejönni, közösen lazítani, enni, na meg persze inni. Biztos vannak, akik erre rögtön rávágják: naná, ki bírná józanon olyan sokáig elviselni összezárva a családdal? De tegyük azért hozzá, hogy értelmes ember csak olyanok között meri igazán elengedni magát, akikben megbízik.
A magyar alkoholkultúra finoman szólva is sok kihívással küszködik. Röviden:
Mint oly sok problémánkra, erre is fel lehet hozni magyarázatként a „kommunizmust”, amely bármennyire is „gulyásnak“ számított, azért hosszú időn át épp e legvidámabb barakk volt a befejezett öngyilkosságok világbajnoka. A demokrácia azonban már krisztusi korba lépett, és mi még mindig nem tanultunk meg szépen inni. Ezen próbálunk meg kicsit segíteni.
Rázva és keverve
A kulturált alkoholfogyasztás egyik csúcsa a koktélozás. Magyarország ezen a téren is le van kissé maradva a fejlett világtól, már ha nem számítjuk a földkerekség egyik legnagyszerűbb koktélját, a fröccsöt. Az utóbbi években történt azért némi előrelépés a rendszerváltást követő, vodka-narancsok, whiskey-kólák jellemezte időszaktól, illetve attól, hogy egy kis Blue Curaçao hozzáadásával szinte bármit el lehetett adni a világ legmenőbb koktéljaként, de azért bőven van még hová fejlődni.
Engedjük el például a tévhitet, hogy a koktélok kizárólag nyárra, tenger- vagy medencepartra valók, mint a Piña Colada, a Tequila Sunrise, pláne a Sex on the Beach. Lehet csodálatos karácsonyi, illetve téli koktélokat is készíteni – bizonyítja be nekünk pillanatokon belül Mihalik Sebestyén, a budapesti Warmup Cocktail Bar vezető bártendere.
Mihalik Londonban merült bele a koktélkészítés világába: eredeti szakmájában, felszolgálóként dolgozott a Hiltonban, ahol összebarátkozott egy ciprusi bártenderrel, ő inspirálta pályamódosításra. Aztán autodidakta módon tanult, majd a brit főváros bárjaiban tökéletesítette tudását.
Makacs komfortzónák
A Warmup különlegessége, hogy nincs fix itallapja. A vendég leül, elmondja, milyen ízek passzolnak leginkább a pillanatnyi hangulatához, és ezek alapján készítenek neki személyre szabott italt. Ha esetleg nem ízlene neki, nem kell fizetnie, de Mihalik Sebestyén azt mondja, ilyesmi nagyon ritkán fordul elő. A bártenderek ugyanis értik a dolgukat, másrészt a legtöbb ember még koktélozás közben sem szívesen próbál ki valami újat, szokatlant.
„Bár próbálunk mindenkit bátorítani, hogy feszegesse kicsit a határait, viszonylag sok egzotikus gyümölcsökkel készülő italt készítünk, mert a vendég, amikor bejön egy ilyen szürke decemberi napon, nálunk szeretné felidézni a nyári élményeket, ha már nem tudott elutazni a trópusokra.”
Mihalik Sebestyén azt mondja, a bárkultúra épp fellendülőben van. Ennek részben oka, hogy a Netflixen Italmesterek címmel egész sikeresen fut a szeszesitalok Konyhafőnökje, illetve hozzájárult a koronavírus-járvány is.
A Covid előtt főleg külföldiekből, turistákból állt a vendégkörünk, de azóta van egy folyamatosan bővülő és nagyon lelkes magyar törzsvendégkörünk is. A kijárási korlátozások alatt rengetegen próbáltak ki valami újat: voltak, akik tőzsdézni kezdtek el, vagy sziklát mászni, mások koktélokat keverni. A neten rengeteg cikk, szakirodalom és videó érhető el a témáról, italt készíteni pedig általában kevésbé kockázatos, mint tőzsdézni, és csak ritkán annyira veszélyes, mint sziklát mászni.
A trendet illetően Mihalik Sebestyén azt mondja, lassan lecseng az elmúlt évek nagy gintonik-hulláma, a kifinomultabb whiskey-, illetve rumalapú italok vannak feljövőben.
A skót és a spanyol, meg a varázslatos forralt bor
Az első italt, amit elkészít, bár tökéletes felvezetője a karácsonyi sornak, de tulajdonképpen az év bármelyik napján örömmel kortyolnánk. Az ital alapja egy nagyon finoman gyümölcsös, tizenkét éves skót whisky, Pedro Ximenez típusú édes, spanyol sherry kerül még bele, egy kis frissen facsart citromlé és gyömbérsör. Az elkészítésével sem kell különösebben vesződni: elég a pohárban összekeverni, de vigyázva, nehogy kizavarjuk belőle az összes szénsavat. Könnyed, friss ital, akár délutánra, kora estére családi, baráti beszélgetésekhez.
Ha tél és ünnepek, akkor forralt bor. Nem lehet úgy végigsétálni egy karácsonyi vásáron, hogy az ember orra ne legyen folyton tele a sokszor émelyítően édes, fahéjas, szegfűszeges illattal.
Mihalik Sebestyén hatalmas jégkockára tölt egy elsőre szűrt gyümölcslének vagy szörpnek tűnő italt. Az illata és az íze forralt boré, kissé meghökkentő hidegen, de meglepően finom, sokkal szofisztikáltabb íze van, mint forrón. Elmondja, hogy száraz vörösborból készít egy alap forralt bort a szokásos fűszerekkel, és hogy fontos, ne tévesszen meg a név: a forralt bor alkotóelemeit csak össze kell melegíteni, nem kell tényleg felforralni, mert akkor kifőzzük belőle az alkoholt. Ad még hozzá egy kis rumot a karácsonyi ízek és a karakter miatt, aztán mehet bele egy kicsi szegfűborslikőr.
A fentieket követve aztán az italt lehűtve és jégre töltve, nagyjából megkapjuk azt az izgalmas ízvilágú italt, amit a bárban kóstoltunk, csak éppen nem lesz áttetsző. Amikor erről faggatnánk, Mihalik Sebestyén azt mondja, ahogyan egy bűvész, ő sem szeretné felfedni a legjobb trükkjeit.
Habos meghittség és szénsavas dzsúsz
A jeges forralt bor után egy meghittebb hangulatú és ízvilágú fahéjas, narancsos rum-sour készül. Az ital egyik legnagyobb különlegessége a tetején lévő fehér krémréteg, ami nem csak tartást ad a koktélnak, de a benne rejlő ízeket is szépen kerekíti. A krémréteg titka a tojásfehérje, ami a shakerbe, jégre kerül, egy adag huszonhárom éves guatemalai rum, egy kis frissen facsart citrom- és narancslé, némi fahéjszirup és szegfűborslikőr mellé. Alaposan rázzuk (nem keverjük), majd pohárba töltjük.
Fahéjszirupot bárki tud készíteni otthon cukorból, vízből és egy maréknyi egész fahéjból, rengeteg recept található a neten. Szegfűborslikőr, vagy ahogy Mihalik Sebestyén fogalmaz: a folyékony karácsony pedig nagyobb italkereskedésekben kapható. Olyan töményen fűszeres, hogy egy italhoz csak néhány milliliter kell belőle. Ha valaki esetleg mégsem szeretne megvenni egy egész palackkal, a fahéjsziruphoz hasonló módszerrel készíthet szegfűborsszirupot is. Ezzel nem lesz ugyanolyan a végeredmény, hiszen egy likőrnek alkoholtartalma is van, míg egy szirupnak nincs, de ha nincs más, lehet vele kísérletezgetni.
Azoknak, akik szívesen koktéloznának, de az alkoholt kihagynák, Mihalik egy hibridszerű szilva-zsálya kreációt ajánl. Az ital hibridjellegét az adja, hogy egyszerre dzsúsz és szénsavas. Ebben is van friss narancs- és citromlé, gyümölcsből készült házi szilvapüré és zsálya. A pürét a citruslevekkel és a friss zsályalevéllel shakerben összerázzuk, pohárba, jégre szűrjük, majd felöntjük gyömbérsörrel és óvatosan megkeverjük.
Így érdemes belekezdeni
Mihalik Sebestyén vallja, a koktélkészítés pont olyan, mint a gasztronómia többi ága. Ugyanúgy el lehet merülni és ki lehet teljesedni benne, mint a főzésben.
Bár vannak kőbevésett receptek, otthon el lehet térni tőlük, játszadozni az arányokkal, kicserélni bizonyos összetevőket, hogy az ember rátaláljon a saját ízléséhez legjobban passzoló italra.
Nincs szükség bonyolult eszközökre sem, a YouTube-ról nagyon sok trükköt lehet ellesni, náluk a bárban a profiktól is ér tanácsot kérni. Érdemes egyszerűbb receptekkel, alap klasszikusokkal kezdeni, aztán lehet lépésenként közeledni a virtuózabb megoldásokhoz vagy a saját receptek kreálásához. Ha hobbiból csinálja az ember, nem az a legfontosabb, hogy tökéletes legyen a végeredmény, hanem az, hogy az ember élvezze a kísérletezés, a készítés folyamatát.
