Szombat este volt, a 13 éves Becky az anyjának, Patnek segített készülődni egy házon kívül töltött estére. Pat egy ideje a legtöbb hétvégén a barátjával volt, együtt elmentek valahová, aztán a nő a férfinél aludt. Beckyre közben a nagymamája vigyázott.
A fürdőszobában Pat a lehajtott vécéülőkére ült, Becky először óvatosan berakta az anyja kontaktlencséit, aztán orgona színű festéket vitt fel a szemhéjaira, majd finom mozdulatokkal felkente az ajkaira a rózsaszín rúzst. A kamaszlány imádta az anyját sminkelni, menőnek érezte magát, mert Pat soha, semmit sem javított ki a művén, úgy ment el otthonról, ahogyan Becky kifestette.
Pat akkor már 53 éves volt, de sokkal szebbnek és fiatalabbnak nézett ki a koránál. Becky kései gyerek volt, idősebb nővérei az anyja első házasságából az apjukkal éltek, ő pedig az anyjával, Pat szüleinél. Pat jókedvű, kifejezetten feldobott volt aznap este. Becky azonban érezte, hogy valami nincs rendben. Az anyja megint ivott.
Frusztrált voltam, legszívesebben megmondtam volna neki, hogy tudok róla, és megkérdeztem volna, miért kellett újra ezt csinálnia, amikor már olyan hosszú ideje bírta.
Becky azonban nem mondott semmit, inkább magába fojtotta az indulatait. Pat adott neki egy búcsúpuszit, majd elment.
Folyékony titok
Becky egészen kicsi kora óta tisztában volt vele, hogy az anyjának komoly alkoholgondjai vannak. Patet folyamatosan körül vette az a pórusaiból áradó, kesernyés szag, amit azokon lehet érezni, akik előző este alaposan felöntöttek a garatra. Ha ivott, azonnal meglátszott rajta: minden mozdulata, a teste minden rezdülése megváltozott.
Pat vodkásüvegeket rejtegetett a lakásban. Volt a matraca alatt, a törölközők mögött, a konyhaszekrényben, de a vécétartályban is. Titokban ivott és sokat. Egy jobb héten is legfeljebb két napon maradt tiszta.
A családban mindenki tudott Pat alkoholizmusáról, de egy szigorú, kimondatlan szabály alapján soha senki sem hozta szóba, sem egymás között, sem mások előtt. Becky már gyerekkorában megtanulta, hogy tartania kell a száját, mert ha véletlenül kikotyog valamit, az anyja bajba kerülhet, őt pedig elszakíthatják a családjától.
Aggódtam, hogy mi lenne vele nélkülem. Féltem, ha én nem lennék mellette, nagyanyám egyedül képtelen lenne megbirkózni a helyzettel. Úgy éreztem, csak rám számíthat, az én felelősségem védelmezni őt.
Becky a legközelebbi barátainak sem beszélt az anyja problémáiról, hogy fenntartsa a látszatot, csak hétvégéken hívott meg magukhoz bárkit, amikor Pat nem volt otthon. Rengeteg szabály és taktika volt, amik arra szolgáltak, hogy eltereljék a figyelmet, és segítsenek megőrizni a titkot. A család élete gyakorlatilag Pat alkoholizmusa köré épült.
Becky csak a nála jóval idősebb nővéreitől és a nagyanyjától hallotta néha, hogy kimondják a kimondhatatlant. A problémát azonban ők is csak látták, fogalmuk sem volt róla, hogy mit lehetne vele kezdeni, vagy hogyan tudnának Patnek segíteni.
Traumalánc
Miközben Becky felnőtt, jó néhány dologhoz hozzászokott. Például, hogy az anyját időnként eszméletlen állapotban vagy a vécére görnyedve hányva találja. Hozzászokott a csalódásokhoz is. Egy télen például napokig izgatottan várta, hogy az anyjával és a nagyanyjával elmenjenek megnézni, amikor felkapcsolják a karácsonyi fényeket. A kislány és a nagymamája el is mentek abba a fehérneműboltba, ahol Pat akkoriban dolgozott, hogy együtt induljanak tovább. De abban a pillanatban, amikor Becky belenézett az anyja szemeibe, és meghallotta kásássá váló hangját, tudta, hogy nem lesz az egészből semmi.
Becky nagyanyja eljárt bingózni, ilyenkor házon kívül töltötte az estét. Amikor kettesben maradt az anyjával, a kislány igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, hogy elterelje az anyja figyelmét az ivásról. Tudta, ha Pat csak egy kortyot is iszik, minden hiába volt. Neki mellette kellett lennie, és vigyáznia kellett rá egész este.
Amikor nem volt ital a háznál, Pat megkérte a lányát, hogy kísérje el a boltba. Ilyenkor mindig eljátszották, hogy vettek valami apróságot, majd amikor már félúton voltak hazafelé, Pat azt mondta, elfelejtett valamit, amiért vissza kell szaladnia, Becky várja csak meg. A lány tudta, hogy az anyja vodkáért megy vissza, de mit tehetett volna? Eljátszotta, hogy nem sejt semmit, minden a legnagyobb rendben.
Amikor Pat berúgott, sírt. Azt mondta, egész életében csak arra vágyott, hogy szeressék, majd mesélt a szörnyűségekről, amik megtörténtek vele.
A nagyszülői házban Becky és Pat közös szobában laktak. Amikor az anyja részeg volt, a lánynak mindig be kellett mellé bújnia az ágyba, és megvárni, amíg elalszik. Ha Becky túl korán próbált meg kibújni mellőle, Pat hisztérikussá vált. Sírva vádolta a lányát, hogy ő sem szereti, és amint teheti, el fogja hagyni. Nehéz volt ilyenkor megnyugtatni. Mire sikerült, Becky rendszerint holtfáradt lett, mégis nehezen aludt el az aggodalom miatt. Egy kis tükörrel időnként ellenőriznie kellett, hogy az anyja lélegzik-e még.
Ördögi körök
Másnap, amikor Pat felébredt, még masszívan érződött rajta az alkohol szaga, mégis úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Legfeljebb annyival tudatta, hogy bármire emlékszik az elmúlt éjszaka szörnyűségeiből, hogy a szokásosnál kicsit hosszabban szorította magához a lányát.
Bizarr volt, mintha egy teljesen másik ember lett volna – emlékszik vissza Becky.
Pat többször volt elvonón, Beckynek ilyenkor azt mondták, az anyja távolban élő barátokat látogat meg. Amikor nem ivott, tökéletes, tündéri anya volt, kedves és mókás, a tiszta időszakai azonban soha sem tartottak sokáig. Képtelen volt elég messzire űzni a démonjait, ezért előbb-utóbb mindig az italhoz fordult.
Volt, hogy Pat úgy érezte, nem bírja tovább, és megpróbált végleg elmenekülni az élete poklából. Becky három konkrét öngyilkossági kísérletről tud, de úgy gondolja, valószínűleg több is lehetett, néhány már az előtt is, hogy ő megszületett volna.
Egyszer, amikor Becky még ötéves sem volt, a féltestvérei náluk töltötték a hétvégét. Pat elment valahová inni, majd miután hazaért, magához vett egy halom tablettát és eltűnt.
Kerestük, de sehol sem találtuk, ezért a nővéreim elmentek, hogy szóljanak apámnak. Emlékszem, hogy a lányok a játékbabakocsimba raktak be, apám pedig azt mondta nekik, vigyenek át anyámhoz. Ahogy mentünk végig a sötét utcán, elsüvített mellettünk egy mentő.
Patet egy parkban találták meg, egy padon feküdt kiütve. Kórházba vitték, de hamarosan kiengedték, és minden ment tovább, ahogy addig. Senki sem magyarázta el Beckynek, hogy mi történt, senki nem ejtett egyetlen szót sem az egészről, mintha nem történt volna semmi rendkívüli.
Kérdőjelek
Bár Becky szülei elváltak, és Pat nem is hagyott fel egészen az ivással, mire a lány 13 éves lett, sokat javult a helyzet. Úgy tűnt, végre nyugodt életet élhetnek. Patnek újra volt barátja, Brian. Alkoholt legfeljebb csak a hétvégéken ivott, amikor a férfinél aludt, de akkor sem túl sokat. Amikor Pat kibírt egy teljes napot alkohol nélkül, Becky húzott egy strigulát a naplójába.
Azon az estén, amikor a 13 éves Becky ügyesen kisminkelte a lehajtott vécéülőkén ülő anyját, a naplójában a strigulák helyett már kérdőjelek sorakoztak. Egészen addig csak sejtette, de aznap már biztosan tudta, hogy Pat újra inni kezdett. Becky úgy döntött, jobb, ha nem hozza szóba a dolgot. Hallgatott és úgy tett, mintha semmi sem történt volna – ahogy egész életében tette.
Pat elindult Brianhez. Útközben még többet ihatott, mert amikor odaért, a férfi azt mondta neki, jobb lesz, ha Pat inkább lefekszik aludni, ő pedig egyedül ment el szórakozni. Másnap reggel hatkor csengett a telefon, Beckyt a nagyanyja ébresztette. A lány mezítláb, pizsamában rohant ki a házból, és kezdett el futni Brian háza felé.
Olyan volt, mint egy szörnyű álom, pedig tudtam, hogy meg fog történni, egy ideje már készültem rá.
Összeomlás
Pat összeesett Brian lakásában, és gyakorlatilag azonnal meghalt. A szervei leálltak. A halálakor elképesztően magas volt a véralkoholszintje. A halottkém kizárta az öngyilkosság és az idegenkezűség lehetőségét.
Becky zsibbadt fájdalmat érzett. Az érzelmeit elnyomta – ahogy mindig is tette –, és felvette a bátor, erős kislány arcát. Próbált úgy viselkedni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, ezúttal azonban nem sokáig ment neki. A helyi újságban megjelent egy cikk Pat halálával kapcsolatban, amiből mindenki megtudta, milyen hosszú ideje, mennyire súlyos titkot őrizgetett Becky családja.
Pat alkoholizmusáról addig Becky legközelebbi barátai sem tudtak, így szembe kellett néznie a lelepleződés összes terhével. Az osztálytársak nem voltak kíméletesek, a lány durva gúnyolódás célpontja lett, néhányan azt terjesztették, ő tehet az anyja haláláról. Az iskola semmilyen segítséget sem kínált fel neki.
Egyetlen tanár volt, aki félrevonta a folyosón, és megkérdezte, mi folyik a lány körül. Becky később mindig hozzá fordulhatott, ha úgy érezte rosszabbra fordultak a dolgok, de a megértésen kívül sok segítségre nem számíthatott.
Becky egyszer omlott össze. Egy matekórán, Pat halálának első évfordulóján. A tanár szerencsére pontosan tudta, hogy mi történik a lánnyal, de azon kívül, hogy végig hallgatta, nem sokat tehetett érte, Beckynek pedig ennél jóval többre lett volna szüksége.
Nem tudtam feldolgozni, fogalmam sem volt, hogyan birkózhatnék meg vele. Korábban minden az anyám körül forgott, és ő nem volt többé.
Kísértetek
Majdnem tizennyolc év telt el Pat halála óta, de Becky még mindig küzd a múltjával. Ma is frusztrálja az a gyilkos csend, ami az anyját vette körül, amikor egy rokona molesztálta, és ami őt is körül vette, miközben egy masszívan alkoholista, mentális zavarokkal küzdő anya mellett kellett felnőnie.
Az egyetlen dolog, amit megbántam, hogy soha senkinek sem beszéltem róla. Akkoriban persze nem is tehettem, hiszen arra voltam programozva, hogy ha beszélek róla, minden csak rosszabb lesz. Ma viszont már úgy érzem, hogy ha beszélhettem volna valakivel a családon kívül, akkor talán lett volna erőm vele is komolyan elbeszélgetni, és lehet, hogy ennyi elég lett volna.
Becky azóta sem tudja elengedni magát, ha alkohol van a közelében. Mindegy, ki van mellette és mennyit iszik, benne rögtön felébrednek a régi védőmechanizmusok. Azonnal feszültté válik, mindent az ellenőrzése alatt akar tartani. Két évvel ezelőtt az esküvőjükön Becky férje, Jay legurított néhány pohár italt a barátaival. Becky ráfeszült a helyzetre. Jay azóta szinte egyáltalán nem iszik, ahogy jó ideje már Becky sem. A lány egyébként sem kedvelte túlzottan az alkoholt. Mindig benne volt a félelem, hogy úgy végzi majd, mint az anyja.
Nem sokkal az anyja halála után Beckyt bipoláris személyiségzavarral diagnosztizálták. Bár a gyógyszereit mindig rendesen szedte, soha sem törődött különösebben a betegségével. Két évvel ezelőtt, az esküvő tájékán aztán rájött, hogy segítségre van szüksége, mind a pszichés állapotát, mind a gyerekkori traumáit tekintve. Miután úgy döntött, megpróbál megbirkózni a múltjával, Becky több olyan szervezetet is talált, amelyek alkoholista szülők gyerekeit támogatják.
Egészen addig azt hitte, ő volt az egyetlen, aki gyerekkorában vodkásüvegeket talált a vécétartályban. Amikor szembesült vele, mennyien mentek keresztül ugyanazokon a dolgokon, hatalmas súly gördült le a lelkéről. Becky nemrég új életcélt talált magának: különböző függőségekkel küzdő embereknek segít a felépüléshez vezető úton.
Úgy érzem, rátaláltam önmagamra, és sokat javult az önbizalmam. Anyám azt szerette volna, ha olyasmivel foglalkozom, ami boldoggá tesz, és engem az tesz boldoggá, ha a hozzá hasonló sorsú embereken segíthetek.
