A lenti videón Lil Pump látható, aki akár lehetne egy átlagos 17 éves is, de nem az. A klippet, amiben a színes raszta hajú srác rappel eddig 550 millióan látták — annak ellenére, hogy igazából összefüggéstelenül dobálja egymás után a szavakat.
Csak maga a trend új, a műfaj, azaz a mumble rap és a trap már régóta létezik. Előbbi egy rappelési stílus, amit nem feltétlenül csak trash tartalommal lehet megtölteni, ám az agyatlan szövegek és az újdonság keverékeként létrejövő új hullám a mai generációt teljesen beszippantja.
Bíró Dávid műsorvezető, vlogger szerint a műfaj arra tökéletesen megfelel, hogy az olyan igénytelen tartalom is elterjedhessen, aminek legnépszerűbb képviselői Lil Pump, Smokepurpp, Migos vagy például Big Shaq.
Zenéjük célja pedig sokkal inkább saját maguk és közönségük szórakoztatása, mint a bölcs gondolatok és társadalmi problémák kifejtése. A szövegek sokszor sablonosak és buták, a refrén állandóan ismétlődik, ám a megtekintések és a követők száma mégis arra utal, hogy egyre többen imádják őket. Felmerülhet a kérdés: ez annyira rossz, hogy már jó?
Ez nem most kezdődött el, inkább egy hosszú folyamat eredménye. A rapzene és az egész hiphop stílus létrejöttének alapja az üzenet volt, valamilyen fontos társadalmi, vagy politikai üzenet átadása. Ez azonban idővel megváltozott. Más társadalmi és kulturális helyzetben élő embereket is elkezdett vonzani ez a műfaj, akiknek hiába rappeltek az igazságtalanságról, mikor őket ez a társadalmi probléma nem érintette, annál inkább a partik, a pénz és a nők. Mivel ezekkel a témákkal több embert lehetett elérni és nagyobb bevételre szert tenni, szépen lassan elkezdett tolódni ebbe az irányba a kultúra
– mondja Bíró.
Molnár Tibor, azaz Trap Kapitány zenész szerint mindenki arról beszél, hogy ez „mekkora szar”, de mint minden trash műfajnál, ez a legalapvetőbb oka a sikerének. A fiatalok ki akarnak tűnni és egyre többet kell tenniük azért, hogy ez sikerüljön: rá kell jönni arra, hogy mi ennek a szépsége.
Interjúnk alatt Molnár rögtönzött is egy kis előadást:
A kemény élet, ami nem is az
Bobakrome szabad stílusú szöveges zenész előadó, a Wacuumairs alapítója úgy gondolja, ezek a srácok szinte mind ugyanazt mondják fel-le variálva. Éppen trendi dolgok, irreálisan sok koszos pénz, kemény drogok, kormánytekerés luxuskocsikkal, fegyverek és agresszió. Az emberek pedig nem akarják látni a valóságot, inkább azt hívják annak, amit látnak.
Az egészséges rivalizálás átment végletekbe, mint egy démoni műsor frekvenciája. Az egész körülbelül erről szól: totál készek vagyunk a cucctól, de mi bírjuk. Kegyetlen a világ, de mi bírjuk. Velünk nem lehet játszadozni, mert képesek vagyunk ölni is. Ne játszd itt a szentet nekünk, mert azt nem bírjuk. Mi vagyunk a mindenség
– mondja.
A zenész szerint a világ nagy része imád belefetrengeni a mocsokba, a kisebbik fele pedig imád ellene tenni és egyre tisztább maradni. A repperek úgy állnak egy zenéhez, mint harcos a háborúhoz: vannak kivételek, de ritka az olyan rap, ami harmóniát sugároz és lecsendesít.
Nekem ez a zene valahol egy kicsit sátánista és ördögi, primitív és túl vudus. Migos is egy bundákban feszítő aranyozott verszaccse pöcs számomra és nem érdekel, mit dumál. Viszont tartalmazza nyomokban a kedvenceimet: a nagy, durva lábdobokat, az éles perkákat, a kristályos cineket, a hangulatos mintákat és dimenziókat, a hullámzó basszusokat és a remegő szubokat
– teszi hozzá.
Ezek az új hullámos rapperek egyébként a régi „nagyoknál” is kiverték a biztosítékot. A tartalmatlan primitív szövegek miatt akadt ki például Eminem, illetve Snoop Dogg is felszólalt, hogy a kötött raptechnika szinte teljesen kiöli a költői szabadságot.
És hogy ez az őrület mikor éri el Magyarországot? Bíró Dávid szerint hazánk bő 10 évvel van lemaradva, úgyhogy ennek az egésznek még csak az előszelét érezzük. A YouTube-on egy lehetséges paródia videó már napvilágot látott és népszerűsége azóta is töretlen.
Kiemelt kép: Karancsi Rudolf/24.hu
