Egyesek szerint a zene 1959. február 3-án meghalt, amikor Buddy Holly, Ritchie Valens és Jiles Perry Richardson lezuhant repülőjükkel. Mások szerint a mai R&B, és azon keresztül a teljes popipar minden rezdülésének alapja James Browntól ered.
Megint mások úgy vélik, a mozi véget ért Fellinivel, 1993 október 31-én.
Persze jobbnál jobb zenék születtek azóta is, ahogy filmek is, de vitathatlan, hogy az említett nevek a XX. század legnagyobbjai között vannak.
Mi a helyzet a formatervezéssel? A manapság oly divatos minimál design, a futurizmus, a modern formák vajon valóban annyira az utóbbi néhány évtized sajátjai, mint amennyire trendiek mostanában? Meg fogtok lepődni, de a mai modern formatervezés legsúlyosabb darabjai szinte egytől egyig az 1900-as évek első felében születtek, és némelyikük lassan 100 éve határozza meg a modern kor stílusát.
Sorozatunkban minden héten bemutatunk egyet a XX. század nagy formatervezői közül, és tisztázunk pár stílusirányzatot is, hogy ne támadjon zavar az erőben, ha meg szeretnénk különböztetni egy neoreneszánsz tálalót egy art deco foteltől.
Első vendégünk a sorozatban Charles-Édouard Jeanneret-Gris, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Le Corbusier, aki egyike azoknak, akik munkái rendkívül markánsan jelölték ki a mai modern formavilág irányát. Végigtekintve munkásságán, aminek során tervezett épületeket, bútorokat, festett, írt és tanított, mondhatjuk, korának egyik reneszánsz embere volt.
Le Corbusier 1887-ben született Svájcban, ahol később vésnöknek tanult a La Chaux-de-Fonds-i képzőművészeti főiskolán. Szerencsénkre hallgatott tanárára, és hatására építész szakra is jelentkezett. Az első épületét, a Fallett-villát 18 évesen tervezte, a főiskola egyik tanára számára, 1905-ben. Röviddel ezután útra kelt, körbejárta Olaszországot, Budapesten és Bécsben is járt, végül 1908-ban Párizsba költözött, ahol Auguste Perret irodájában dolgozott építészként. Perret a beton és acél alkalmazásában úttörőként volt ismert, a nála szerzett tapasztalat nagy hatást tett Le Corbusier későbbi munkáira is. Néhány évvel később már egykori egyetemén tanított, és megalkotta a Dom-inó házak tervét, melyek sorozatban gyártható vasbeton épületelemkből álltak össze, és lényegük az volt, hogy az épületen függőlegesen végigfutó oszlopok és az önhordó födémeknek köszönhetően az emeletek teljesen nyitottak lehettek, a térben álló teherviselő falak nélkül. Gyakorlatilag a mai modern irodaházak is erre a metódusra épülnek. Mindezt Le Corbusier 1914-ben alkotta meg. Idén 100 éve!
A 20-as évek elején Párizsban festészettel is foglalkozott, de nem ám csak úgy hobbiszinten. Amédée Ozenfant festővel szabadidejében megteremtették a purizmus néven ismert irányzatot, ami a kubizmus oldalágának tekinthető. 1920 és 1925 között még egy művészeti magazint is létrehoztak L’ Esprit Nouveau címmel, mely a purista művészet hírvivője volt, de a magazinban rendre megjelentek építészeti témák is. Ebben az időszakban fogalmazta meg építészetének irányelveit 5 pontban:
– A tartófalakat vasbeton tartóoszlopokkal váltja ki, amelyekkel magát az épületet is elemeli a talajról, lábakra állítva
– Tetőkerteket hoz létre, ami egyrészt további életteret alkot, másrészt védi és szigeteli a beton lapostetőt
– Az alaprajz szabad tervezhetősége – mivel a tartófalak helyett vasbeton oszlopokat alkalmaz, az emeleteken teljesen szabadon alakítható ki a belső elrendezés
– A homlokzat, mivel elkülönül az épület strukturális alapjától és így nem teherviselő elem, szabadon alakítható
– Széles, sokszor az épületen, akár a homlokzaton is teljesen végighúzódó vízszintes hatalmas ablakok, melyek sok fényt engednek be, minden helyiségbe egyformán
Ez az öt pont már részleteiben megjelent az 1922-re kialakított, Citrohan-házak néven ismert rendszert, és végül a legismertebb, általa tervezett épületben, a Savoye-villában mutatkozott meg teljes valójában 1929-ben.
Mindeközben unokatestvérével, Pierre Jeanneret-tel együtt tervezőirodát nyitott Párizsban, ahol lakótelepeket és lakásokat, házakat terveztek, és megszületett benne az igény arra, hogy modern épületeihez, vagy ahogy ő nevezte, a “lakógépekhez” szervesen kapcsolódnia kell a funkcionális bútornak is. Ennek mentén tervezett csőbútorokat 1928-tól, amelyek olyan óriási befolyást tettek a modern formatervezésre, hogy Le Corbusier egyes darabjai a mai napig megtalálhatók a legelitebb design stúdiók kínálatában, nem ritkán több ezer dolláros árcédulákkal.
Le Corbusier azt mondta, a szék maga az építészet, de a szófa csak burzsoázia. Ez a gondolat megjelenik ülőbútorai formáiban, melyek a modern minimalizmust vetítik előre a funkcionalitást szem előtt tartva, mellőzve szinte minden díszítést.
Habár bútort csupán egy alkalommal, a ’20-as évek végén tervezett, mind maradandó alkotás lett, mint a ránézésre nem túl kényelmes, már-már extrém módon minimalista csővázas LC-1 szék, vagy az LC-2 jelű klubfotel, mely sok filmben, reklámban szerepelt, és azóta is nagy kedvence a modern minimalista lakberendezésnek.
A ’30-as években a Thonet gyártotta Le Corbusier talán legextravagánsabb bútordarabját a B306 kód alatt futó pihenőfotelt, ez is örök darabnak bizonyult.
A bútortervezésben tett rövid, ám annál maradandóbb kitérője után tovább dolgozott építészként, felkérésre komplett városokat tervezett Indiában, vagy olyan csodálatos remekeket alkotott, mint a franciaroszági Ronchamp-ban felépített Notre Dame du Haut templom, mely szoborszerű formájával, és különféle méretű és elhelyezésű bevilágítóablakaival különleges élményt nyújt. Ha Franciaországban jártok, mindenképpen látogassatok el a templomhoz.
Le Corbusier mindenképpen a XX. század egyik legnagyobb hatású építésze, formatervezője volt, akinek geometriai formalizmusa óriási befolyással volt a későbbi modern designra az építészet terén és a bútorok formaterveiben is.
