Élet-Stílus

Bipolárisok: egyszer fent, egyszer lent

A bipoláris zavar nem egyszerűen a jókedv és lehangoltság, az unottság és a tettvágy váltakozásáról van szó, hanem igazi érzelmi hullámvasútról.

Aki ismeri Vincent Van Gogh művészetét, és fel tudja idézni egy-egy zaklatottabb vonalvezetésű festményét, annak felesleges szavakba önteni a bipoláris zavar tünettanát. Ha Ön esetleg a zenében jártas, akkor gondoljon csak Robert Schumannra: csak az 1840-es évben 168 dalt írt – termékenysége feltehetően a mániás periódusnak volt köszönhető. A bipoláris zavar, vagy ismertebb nevén a mániás depresszió olyan kóros érzelmi állapotot jelöl, amelynek során a beteg hangulati élete a legmélyebb diszfóriától a legeksztatikusabb örömig terjed. A betegség neve, a “bipoláris” a két pólusú véglet miatt kapta a nevét, azonban a tünetek olyan változatosak, hogy egyre gyakrabban használják a “bipoláris spektrum zavar” elnevezést. A két pólusú elnevezés félrevezető: két ellenpólus nem keveredhet, de a depresszió és mánia bizony nem is ritkán igen és az az állapot a legveszélyeztetőbb az öngyilkosságra.

Az élet napos oldala…

avagy mi a különbség boldogság és mánia között? A mániás állapot távol áll az irigylendő boldogságtól, még csak nem hasonlít ahhoz, viszont legalább olyan súlyos klinikai képet mutat, mint a depresszió. A tünetegyüttesben éppúgy megtalálhatjuk az érzelmi, a viselkedéses és a motivációs komponenseket, mint a depresszióban, azzal a különbséggel, hogy ez a skála másik végén helyezkedik el.

Mániás fázisban a személy rendkívül izgatott, és mások számára teljesen érthetetlen felhangoltság jellemzi. A beteg folyamatosan tevékenykedik, beszél, úgy érzi, energiája kifogyhatatlan, ő maga mindenható. Énképe pozitív, és mivel nincs betegségbelátása, nem ismeri fel döntéseinek téves voltát. Jellemző az impulzivitás, a tettvágy, ami azzal jár, hogy ilyenkor alig alszik többet pár óránál. Viselkedését a túlzások jellemzik: hiperaktív, harsány és fáradhatatlan. A családnak igen komoly anyagi terhet jelenthet a mániás állapot, mert a betegen gyakran költési kényszer lesz úrrá. Még veszélyesebb lehet – elsősorban női páciensek esetében, ez lényegében a “nimfománia” – a fokozott szexuális késztetés, a bizalmaskodás, a gátlástalanság.

A felhangoltság aztán egy sötétebb tónusú fázisba csaphat át: az irritáltságot zavartság, dührohamok válthatják fel. Lévén az akut szakban nincs semmi, ami huzamosabb ideig megragadná a figyelmüket, előfordul, hogy elvesztik kapcsolatukat a valósággal.

Sötét hangulat

A depressziós fázis ennek gyökeres ellentéte, de vannak közös vonások is, pl. zsémbesség, zsörtölődés, ingerültség, sértődékenység. Az érzelmi életet a nyomott hangulat, a rosszkedv és a szomorúság jellemzi. A beteg tehetetlennek érzi magát, ezért cselekvőképessége és akarata bénult. Ez a függőségi igény kóros növekedésével jár együtt. Az epizódra jellemző a feltűnő improduktivitás. A beteg önmagában látja a probléma gyökerét, magát hibáztatja, és hibáit irreálisan nagyítja fel. Jövőképe sötét vagy nincs. Gondolkodására is a “nincs”, a “nem” a jellemző. A depresszió természetesen a testre is rányomja a bélyegét: a beteg fáradt, alvászavarai vannak – ez lehet álmatlanság, vagy épp ellenkezőleg, a fáradtság miatt szinte állandóan ágyban van -, és a szexuális késztetése is jelentősen csökkent.

Ha szeretné megtudni, miért nehéz felismerni és mivel könnyű összetéveszteni a betegséget, kattintson ide.

 

Forrás:

Egyszer fent, egyszer lent (Házipatika)

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.