A levél és csomagküldés mindig is fontos volt a történelemben. A kettő gyakran összefonódott, a levelekhez gyakran mellékeltek kisebb ajándékokat is. A 18. századig jobbára királyi, nemesi privilégium és monopólium volt, majd később kezdett kialakulni a köznép számára is használható postaszolgáltat. Ha úgy tetszik, a 18. század, a felvilágosodás kora egyben a „köz kora” is lett: kezdtek kialakulni a közgyűjtemények, közmúzeumok, közkönyvtárak, a közoktatás, a közegészségügy és a közszolgáltatások.
Azonban a posta, mint a szolgáltató szektor általában, korántsem volt tökéletes. De legalább volt. A 18. század előtt a magánlevelezést futárok által bonyolították, amely szintén hordozott veszélyeket, ha rossz kezekbe került, hiszen „Verba volant, scripta manent.” („A szó elszáll, az írás megmarad.”)
Luther és a reformáció
Luther Márton 1517. október 31-én a közhiedelemmel ellentétben nem tűzte ki 95 pontból álló vallási téziseit a wittenbergi székesegyház falára. Ellenben levélben küldte el őket a helyi püspöknek, majd barátainak és humanista levelező partnereinek. Később ezeket a leveleket másolták, illetve kinyomtatták százszámra. Luther tanai így futótűzként kezdtek terjedni a korabeli Európában.
A lutheri reformáció nagyon sok egyéb következménye mellett tarják számon azt is, hogy komoly vallási konfliktusok, háborúk törtek ki a különböző protestáns irányzatok hívei és a katolikusok között. Ezek közül a legnagyobb európai politikai-vallási háború a harminc éves háború volt (1618-1648), amelyet a korabeli emberek egyfajta világégésként éltek meg, és amelyet Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei c. drámája (1939) plasztikusan ábrázolt.
Bocskai eltévedt levele
Bocskai István
Bocskai István (1557-1606) bihari földbirtokos a rossz emlékezetű Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem tanácsadója, illetve Habsburg irányultságú politikus volt. Ez nem is meglepő, hiszen a 16. századi erdélyi politikusok közül többen gondolkodtak abban a lehetőségben, hogy a Habsburgok Magyar Királyságával kellene egyesíteni az Erdélyi Fejedelemséget a törökök ellen.
Ekképpen vélte György barát 1541 után, vagy éppen Báthory Zsigmond is 1595-ben, mikor szövetségre lépett Habsburg Rudolffal. Miután ez a szövetség felbomlott, Erdélyre számos csapás zúdult. Többek között ennek köszönhetően Bocskait az erdélyi rendek 1600-ban száműzték. Mivel a Habsburgok is „politikailag megbízhatatlannak” minősítették, ezért Prágában bebörtönözték, ahonnan 1602-ben szabadult. Ezután vette fel a kapcsolatot a Bethlen Gábor vezette erdélyi bujdosókkal, majd 1604 áprilisában kezdett tárgyalásokat Lalla Mehmed nándorfehérvári pasával.
1604 szeptemberében kezdődött meg a véletlenek szerencsétlen összjátéka: Habsburg császári csapatok rajtaütöttek az erdélyi bujdosókon. Erről Bocskai is értesült, ráadásul arról is hírt adtak neki, hogy a törökökkel folytatott levelezésének egy része is német kézre jutott. Hogy mi történt pontosan, nem tudni, mivel a Habsburg megbízotthoz, Belgioioso felső-magyarországi kormányzóhoz ilyen levelek nem jutottak el. Azaz elméletileg gyanútlan volt ez ügyben. Mindenesetre Bocskai ezt nem tudta, így felkészült a harcra, amely a mára Bocskai szabadságharc, felkelés, vagy mozgalom neveken lett ismert.
A harmincéves háború és Erdély fejedelmei
Bocskai István 1606-ben meghalt, ámde hátra maradt politikai végrendelete, amelyben új politikai irányt jelölt ki az Erdélyi Fejedelemség számára. Ennek szellemében Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelem is „beszállt” a már említett harminc éves háborúba a Habsburgok ellen. Ennek során a fejedelmek megerősíttették az 1606-os bécsi békét, megszilárdítva ezzel a magyar rendek és a protestantizmus pozícióit a Habsburg-házi magyar királyokkal szemben.
