A víz alatti közlekedés jó négyszáz éve foglalkoztatja a tudósokat, akiknek két problémát kellett legyőzniük: a járművet megfelelő meghajtószerkezettel kellett ellátni, és biztosítaniuk kellett a víz alatti tartózkodáshoz megfelelő mennyiségű levegőt. Az első ismert kísérlet Cornelius van Drebbel nevéhez fűződik, akitől 1620 körül I. Jakab angol király rendelt meg két víz alatti járművet – olvasható a Sulinet adatbázisában.
Kézzel hajtott gépek
Hajói fából készültek és evezővel hajtották őket, amelyeket vízmentesen záró, bőrtömítésű nyílásokon vezettek ki a hajótestből., a levegőt a vízfelszínre kitolt csöveken kapták Az első járműben négy, a másikban 12 evezős fért el.. Működőképességükről és bevethetőségükről nem maradtak fenn adatok, de kétséges, hogy valaha is alkalmazni tudták őket. Később Denis Papin francia orvos és fizikus hozott létre ilyen eszközt a XVII. sz.-ban, de amikor vízre akarták bocsátani, a daruról leszakadt és azonnal elmerült, így kipróbálni sem tudták.
Az Amerikai Charleston kikötőjében 1995. április 14-én találták meg a Hunleyt, a világ első olyan tengeralattjáróját, amely valós harci helyzetben képes volt egy ellenséges hajót elsüllyeszteni az amerikai polgárháború idején, 1864-ben. Erről és más érdekességekről, történelemről és bulvárról olvashat az 1995-ös évből a Best Of 1990-2009. emlékkönyv-sorozat aktuális számában. A Sanoma Budapest kiadó emlékkönyvét keresse az újságárusoknál. A sorozat egy-egy évet feldolgozó számai kéthetente, az adott év legnagyobb slágereit tartalmazó CD-melléklettel jelennek meg.
A Hunley 1863-ból. Forrás: wikipedia.com
A függetlenségi háború alatt, 1773-1775 között az amerikai David Bushnell egy tojás alakú, víz alá merülő „Teknősbéka” nevű hajóval kívánt az angol flottára támadni. Terve az volt, hogy Teknősbékával az ellenséges hajó alá úszik, onnan fúróval kikezdi a hajó gerendázatát, majd aknát helyez el, amely a tenger alatti jármű visszavonulását követően felrobban. 1776 szeptemberében a New-York-i kikötőben támadásba lendült az Eagle nevű brit hadihajó ellen: az időzített bombát azonban épp a hajó fémlemezzel borított részénél akarta rögzíteni, ami természetesen nem sikerült. A bomba végül felrobbant, s ha nem is tett kárt az ellenséges hajóban, mégis ezt a járművet tekintik az első működőképes tengeralattjárónak.
R. Fulton – az első használható lapátkerekes gőzhajó és az első gőzgéphajtású hadihajó tervezője – 1800-ban kézihajtású, a víz színén vitorlával, víz alatt kézikerékkel hajtott csavarral haladó búvárhajót készített. A Nautilus 3 fős személyzettel víz alatt 3 csomós sebességgel volt képes haladni. A Szajnán végzett kísérletek során 7-8 méteres mélységben 3 órán keresztül tesztelték. A tervet azonban „barbár találmánynak” tartották és sem az angolok, sem a franciák nem támogatták még annak ellenére sem, hogy 1801-ben egy próba alkalmával sikeresen süllyesztett el egy hajót.
A. A. Silder (1785-1854) orosz konstruktőr kéttornyú, vaslemezből szegecselt, víz alatti evezőkkel mozgatható hajót álmodott meg, amelyik a víz színén vitorlával közlekedett. Hajójának orrából hosszú tüske nyúlt ki, ennek segítségével az ellenséges hajó oldalára aknát lehetett illeszteni. Egy olyan anyahajót is szerkesztett, mellyel a tengeralattjárót az ellenséges hajó közelébe lehetett szállítani. J. F. Alekszandrovszkij (1817-1894) orosz feltaláló készített először sűrített levegővel hajtott víz alatti járművet. Több sikeres merülés után egyetlen kudarc is elegendő volt ahhoz, hogy a támogatók elforduljanak tőle, s a kísérletsorozatnak vége is szakadt.
A Hunley sikere
A. W. Bauer német tüzértiszt 1850-ben arra vállalkozott, hogy kis tengeralattjárójával a Schleswig-Holstein partját blokád alá vonó dán hajókat elsüllyeszti. A Brandtaucher (merülő gyújtóhajó) fedélzetén két emberrel le is merült, de a hajó irányíthatatlanná vált. Bauer hidegvérének köszönhetően ki tudták várni, míg a hajóban a nyomás kiegyenlítődik, majd egy hatalmas légbuborékban a felszínre emelkedtek. 1864-ben olyan szerkezettel állt elő, melyet 100 lóerős gőzgép hajtott (a kazánt petróleumégőkkel hevítették).
H. L Hunley és tengeralattjárója. Forrás: wikipedia.com
Az állítható csavar és a mélységi kormány itt jelenik meg először. Mivel ekkor már hosszabb ideig is képesek voltak víz alatt tartózkodni, ezért szükségessé vált a széndioxid megkötő készülékek rendszeresítése. A meghajtáshoz is új energiaforrásokat és módozatokat ötlöttek ki idővel – olvasható a Sulineten.
Az 1864-os év azonban elhozta a tengeralattjárók diadalát. Az amerikai polgárháború során Horace Lawson Hunley finanszírozta a konföderáció „titkos fegyverének” megépítését. A Hunley és két társa által tervezett jármű 12 méter hosszú volt és a nyolcfős személyzet kézi erővel hajtotta. Először 1863. augusztus 29-én bocsátották vízre, ám a gyakorlat során elsüllyedt, öt matróz életét vesztette. A szerkezetet kiemelték a vízből, de októberben – fedélzetén Hunley-vel – ismét elsüllyedt, ez alkalommal a legénység egyetlen tagja sem élte túl. A gépet azonban ismét kiemelték a hullámsírból.
A következő év februárjában a Hunley nevére keresztelt tengeralattjáró éles bevetésre indult: az északiak tengeri blokádját alkotó hajók ellen. Torpedójával eltalálta és elsüllyesztette a on kikötőjénél őrködő, 124 tonnás USS USS Housatonicot. Máig tisztázatlan körülmények között azonban a Hunley is odaveszett teljes legénységével, és ez alkalommal ki sem emelték a hullámsírból. A tragikus véget ért kísérlet azonban az első eset volt, amikor éles harci helyzetben a tengeralattjáró bebizonyította életképességét.
