Élet-Stílus

Petőfi-gyalázás a Nemzetiben

admin

2011. 03. 20. 16:40

„Kendtek szembegyalázzák a János vitézt!” – fakad ki a Nemzeti Színház színpadán Kulka János, pontosabban az általa játszott Gulag-parancsnok az „Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe” című darabban. Ma Magyarországon, pláne ezen a színpadon egy ilyen mondaton nem is tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk.

A sírjunk vagy nevessünk abszurditása egyébként a napi áthallások nélkül is talán a legjellemzőbb a február végén bemutatott – Kovács Márton, Mohácsi István és Mohácsi János szerzői megjelölésében zenés katonadolog műfajú – darabbal kapcsolatban.

Az inkriminált szembegyalázós mondat egyébként a középső színben hangzik el a Barguzinból származó lágertiszt szájából, aki évekkel Sztálin halála után keres meg magyar foglyokat, hogy tőlük hallja a szülőhelyén megismert Petrovics Sándor bácsi által tanított nyelven a János vitézt. Amikor a meggyötört táborlakók (és az Üveghegyen túlról a szél vagy a gondolat sebességével odavarázsolt asszonytársaik) megpróbálják előadni a darabot, kiderül, hogy abban nincs se „Tüzesen süt le a nyári nap sugára”, se rablótanya, se óriásos jelenet. A Petrovics bácsi fia által tanított mese helyett itt idétlenül dalolnak, táncolnak, ripacskodnak a „színészek”. Ők ugyanis egy átdolgozást adnának elő, a Heltai-Kacsóh-féle daljátékot.

A művészetet egydimenziósan látó tiszt (aki Lenin hetes ikreinek egyike, anyja Isodora Duncan, esetleg Kun Béla) éktelen dühbe gurul. „Mi az, hogy átdolgozás? A Párt a remény színházát szeretné látni, egy mosolygós igent a nihilista nem helyett, nem holmi átdolgozást.” (Ma a Nemzetiben ezek is fájdalmasan ismerős gondolatok…)

Mong Attila János vitéz a Gulágon című történelmi tényfeltáró kötetének igaz története adta meg a Mohácsi-féle átdolgozás (már megint átdolgozás!) alapját. 1946-ban a romokból alig ébredő Magyarország egy kis falujában, Lovasberényben a helyiek, mintegy saját maguknak is reményt mutatva elő akarták adni a János vitézt. Próbáltak is lelkesen, az is csak kicsit zavarta őket, hogy a szovjet katonák állandóan ott lebzseltek a kocsmában. Megszokták őket, megpróbáltak együtt élni velük. Az igaz történetben és a Mohácsi-féle darabban egyaránt szomorú véget ért ez a kezdeményezés. Az elvtársak részegen megzavarták az előadást, randalíroztak, nőket molesztáltak. A helyiek egy ponton túl nem hagyták, és úgy huszárruhában, fakardokkal jól elverték a katonákat. Ez azonban 1946-ban nyílt lázadással ért fel a Szovjetunió ellen, amiért a darab és a verekedés főbb szereplőinek bűnhődniük kellett. A Gulágra vitték őket.

Van Gogh büntet - fotó: Gordon Eszter

Van Gogh büntet – fotó: Gordon Eszter

Pedig olyan jól indul minden. A Mohácsi-darab első színe a próbákat mutatja. A rendező a kompromisszumot kereső plébános úr, aki a balhé elkerülése érdekében mindent eltűr a szovjet katonáknak. Stohl András nagyon meggyőzően formálja meg az első látásra ésszerű kompromisszumra törekvő egyházfit, akiről kiderül, hogy halálosan gyáva és megalkuvó. Őt nem is viszik el a verekedés után, mint ahogy az egykor a zsidókat a halálvonathoz kísérő csendőrt sem, aki most persze az aktuális hatalom rendőrévé vedlett. A pribékség állandó – bizonyítja a László Zsolt alakította figura, aki a harmadik színben is a létező szocializmus erőszakija.

Az első színben csak kapkodjuk a fejünket, meg kell ismernünk a rengeteg szereplőt, a Don-kanyart megjárt két Jancsit: az örök második, becsületes, élettel teli, de szerencsétlenül ügyeskedő Imipicit (Hevér Gábor), és a váratlanul vakon betoppanó, halottnak hitt tényleg becsületes tragikus hőst, az „első Jancsit”, Iluska első kedvesét (Makranczi Zalán). Itt van a kocsmáros, a lánglelkű pártember, a szerelmeit könnyen cserélő parasztmenyecske (akit szintén nem visznek el a Gulágra, sőt szocialista filmsztár lesz belőle), az Auschwitzot túlélő, mindig mindenkinek az útjában álló bolond Jolán, az érzéketlen nagyivó, nagyképű szovjet katonák és a többiek. Rengeteg szereplőt vonultat fel a rendező, néha már-már kaotikusnak hat a nagy nyüzsgés. A szereplők mellett állandó élő zene kíséri a történéseket, a zenészek szintén a barokkos tumultust erősítik.

A megalkuvó lelkész (Stohl) mellett a kulcsszereplő egyértelműen a Kulka János alakította GONOSZ. Az első színben már előre beharangozzák, hogy van egy kegyetlen, szadista Van Gogh becenevű tiszt, aki előszeretettel megszabadítja áldozatait a fülüktől. A balhé után jön is rendet teremteni, „igazságot osztani”. Pánsíppal, idétlen balettugrásokkal érkezik, nyomában egy balalajkással–segéddel. Modoros beszéde, vérfagyasztó mosolya és a színpadon lévők dermedt félelme az idétlen mozgásával, pánsípolásával ellensúlyozva megdöbbentő rendezői ötlet. Dőlünk a röhögéstől, miközben egy szadista áll velünk szemben. Az egyik szovjet tiszt „jutalma” a bal fülének elvesztése, a falusiaké pedig a Gulág. Az addig zenekari színpadnak vélt állványból teherautó lesz, amire feltuszkolják a lovasberényieket. Az autó elhajt, a függöny leereszkedik.


“Kendtek szembegyalázzák a János vitézt?” – fotó: Gordon Eszter

A következő szín a Gulág, ahol az abszurd fokozódik. A múzeumra emlékeztető díszletek között párnákat cipelő férfiak, a halottaiból föltámadó vagy inkább halottként kedélyesen köztük továbbélő (és népmesei fordulatokban mindezt elmesélő) exkocsmáros, a kísértetiesen hullámzó padló, a fából vasbolsevik nevű kínzó és kivégző eszköz (amiben a vak első Jancsi visszanyeri látását), és a már említett barguzini Gulág-tiszt – mind-mind megnevettet. Kulka itt a GONOSZ második alakjában nyájaskodik, kiabál és kegyetlenkedik. A János vitézt másodszor sem sikerül előadni. Csodák csodája, meg persze Sztálin halála: mégis hazaindulhat a kis csapat.

De hova? A harmadik színben november 7-ére készül a lovasberényi közösség. Megjön az álom-Wartburggal (tehát a hatvanas évek végén lehetünk) a falu híres szülötte, a nagy színésznő, oldalán a főelvtárssal, díszvendéggel, Kulka GONOSZ 3.0-jával. Itt van, naná, az új rendszerbe is belesimuló lelkészünk, és nem hiányozhat a szocializmust kiszolgáló pribék-elvtárs sem. E készülődésbe térnek haza a Gulágot megjárt, immár eleven és holt falubéliek.

A szocializmus vonata nem állt meg - fotó: Gordon Eszter

A szocializmus vonata nem állt meg – fotó: Gordon Eszter

A szocializmus allegorikus vonata Lovasberényen áthalad, elfelejt megállni. Az ünnepi beszédek elmaradnak, a nagy színésznő szégyenében elbújik egy medencébe, amibe a két (Dont és Gulágot megjárt) Jancsi egyszerre dobja be a rózsaszálat. De ez itt nem Tündérország, a csoda elmarad. Nincs lelkiismeret-furdalásuk az itthon maradt beilleszkedőknek, behódolóknak, belenyugvóknak. Magyarázkodni is alig próbálnak. A jelszó a túlélés lesz, ehhez szépen mindenkinek el kell felejteni a szörnyűségeket, még csak beszélni sem szabad róluk. „Ha meghúzzátok magatokat, ti is szépen lassan beilleszkedtek, nem igaz?” A Gulágot megjártaknak talán nincs is erejük szembeszegülni a sorsukkal. Csak néznek bele a semmibe, ránk, a közönségre, miközben szól a megdöbbentő zene.

Ez volt a huszadik század. Legalább most kicsit kiröhögtük. Függöny le.

/Kovács Márton – Mohácsi István – Mohácsi János

Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe/

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Demonstrators hold flags of Europe and of Romania as they protest in the front of the Romanian Parliament in Bucharest March 6, 2018.
Hundreds of demonstrators from around the country staged a rally following a nation wide mobilisation on social media to protest against the corruption and against PSD, the ruling Social Democrat Party. Romania's justice minister launched a procedure to sack the popular and internationally respected head of the anti-corruption investigation body. As chief prosecutor in the DNA anti-corruption body, Laura Codruta Kovesi has helped bring a raft of corrupt officials to justice in recent years in one of the EU's most graft-ridden countries. / AFP PHOTO / Daniel MIHAILESCU
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.