Élet-Stílus

Eltalálhatják az Oscart Coenék

admin
admin

2011. 02. 17. 18:25

Leszámolós vérbeli westernfilmet alkottak a Coen testvérek, akik eddig leginkább a műfaji keretek szétrobbantásáról voltak híresek. A kidolgozás mestermunkát mutat, de a szereplők jellembeli mélységében és magasságában tetten érhető az alkotópáros zsenialitása is. Oscar-esélyes film a mozikban.

A sztori

Az 1870-es években járunk valahol az amerikai végvidéken, ahol még nem hegedtek be a polgárháború ejtette sebek. Az elbeszélő Mattie Ross (Hailee Steinfeld), aki 14 évesen az Arkansas-beli Fort Smith-be indul, hogy bosszút álljon hidegvérrel lelőtt apjáért. A gyilkos a hitvány Tom Chaney (Josh Brolin), aki állítólag két aranyrögért ölte meg a lány apját, majd az Indián Területekre menekült. A lány eltökélt szándéka, hogy megtalálja, törvény elé citálja és felakasztatja Chaney-t, ehhez pedig a legkegyetlenebbnek tartott rendőrbírót, Rooster Cogburnt (Jeff Bridges) akarja felfogadni. A bármikor nagy örömmel fegyvert rántó, részeges férfi hosszasan vonakodik, de végül a lány tenyerébe csap. Ám Chaney-t már üldözi valaki: a bőbeszédű LaBoeuf határvadász, azaz texasi ranger (Matt Damon), aki szintén el akarja fogni a szökevényt, hogy csinos jutalomért Texasba szállítsa. A trió útjai kereszteződnek: mindegyikük elszánt és makacs, a maga kemény erkölcsi kódexe szerint jár el, és végül együtt indulnak az ismeretlen jövő felé.

Nagyon csavarosak ezek a Coen-testvérek. Eddig főleg abból állt a trükkjük, hogy egy-egy filmes műfajt kiszemeltek, és úgy csináltak, mintha thrillert, szituációs vígjátékot, kémfilmet forgattak volna. Ezzel szemben a műfajt teljesen kicsavarva a saját emblematikus gondolatviláguk, fekete humoruk uralkodott el a vásznon, amelyhez a műfaji kellékek igazából csak díszletet, ellenpontot jelentett. Most azonban ismét csavartak egyet a ravaszdi Coenék, és egy ízig vérig műfajhű westernt hoztak létre.

Nem a tőlük megszokott fenegyerekeskedést látunk tehát, hanem magas szintű profi munkát, szakmai alázatot, a műfaj és az alapanyagul szolgáló irodalmi mű iránt. Bár volt egy 1969-es John Wayne-film, A félszemű seriff címmel, de itt semmiképp nem arról van szó, hogy ugyanezt forgatták volna le la Coenék. Ehelyett visszanyúltak az eredeti 1968-as Charles Portis-regényhez, amit a lefordítottak a film nyelvére.

Coenék maguk is hangosan elutasították, hogy remake-et készítettek volna. Szerintük a film egy parafrázis Alice Csodaországban című alapműre, így itt a szereplő 14 éves lány amint átlép a folyón egy másik számár elvarázsolt világban találja magát. Itt azonban a főszereplő beszélő hernyók és egyél meg-sütemények helyett a véres vadnyugat mocskos fogú rablógyilkosok, hatlövetűk és winchesterek között találja magát. És meglepően jól boldogul.

Charles Portis regényei

Charles Portis öt regénye a Mély Délt megéneklő klasszikusok közé számít, legfontosabb erényük az amerikai kultúra és jellem komikus ábrázolása. Míg négy regénye a modern időkben játszódik, A félszemű (1968) kivételt képez. A történet helyszíne az 1870-es évek vadnyugati Arkansasa. A műfajokon átívelő, nevelődési kalandregényként és szórakoztató erkölcsfilozófiai traktátusként egyaránt olvasható könyvet Portis remekművének tartják, és gyakran hasonlítják Mark Twain legjobb munkáihoz borotvaéles humora és a boncolgatott tipikusan amerikai témák miatt.
Portis első regénye a Norwood (1966) volt, hőse egy naiv texasi tengerészgyalogos, akit átver egy New York-i szélhámos. 1970-ben film készült belőle Glen Campbellel a címszerepben. Harmadik regénye, a The Dog of the South (1970) egy ügyfogyott arkasas-i férfiről szól, aki szökött feleségét keresi Közép-Amerikában. A negyedik, a Masters of Atlantis (1985) egy amerikai szekta felemelkedését és bukását meséli el. Végül az utolsó, a Gringos (1991) a Mexikóba települt romantikus álmodozók és más széplelkek mindennapjaiba kalauzol.

A rendezőknek nagy szerencséjük volt, hogy megtalálták a szerepre a 13 éves Hailee Steinfeldet, aki most látható először filmben. Igaz, már nyolcéves korában közölte családjával, hogy színésznő szeretne lenni. Steinfeld soha nem esik ki a talpraesett, néha már szemtelen kislány szerepéből, aki már-már ügyvéd módjára csavarja a szavakat, és komoly üzleti tárgyalásokban sem hátrál meg. A legerősebb pillanatai azonban talán Jeff Bridgesszel vannak, amikor képes szinte egyenrangú félként feltűnni a vásznon.

A film azért vitathatatlanul a félszemű alkoholista igazságtevő békebírót alakító Jeff Bridgesé. Mint a többi szerep Coenéknél ez sem a westernfilmekben megszokott kétdimenziós figura. Ahogyan ő, mi sem tudjuk eldönteni, hogy mennyi becsület szorult belé. Ez az aktuális helyzettől függ, amiből mindig végül a lehető legtöbbet hozza ki. Ha ehhez hősnek kell lenni, akkor azt is bevállalja. Ha azonban semmiképp nem lát kiutat, akkor az sem érdekli, ha mindenki gazembernek tartja.

Őt különösen jól ellenpontozza LaBoeuf szerepében a felismerhetetlenségig megváltoztatott külsejű Matt Damon. Látszólag locsogó beképzelt texasi ranger, de természetesen az ő személyisége sem egyoldalú, és jellemfejlődése képes meglepetést okozni nekünk.

Bár az ő hármasuk közt lejátszódó kölcsönhatások tartják fenn folyamatosan az érdeklődést, azért mindig van hol legeltetnünk a szemünket. A képi világ a westernek eszközrendszerében mozog a korabeli kisvároska poros utcáival és a vadon szelídítetlenségével, de soha nem érezzük, hogy egy furnérlemezekből összeácsolt díszletek közt járnánk.

Ugyanez a helyzet a nyelvezettel. Mármint, ami a hitelességet illeti. A nyakatekert párbeszédek jól visszaadják a kor modorosságát, amikor például a tinédzserlány és a kereskedő alkudozik, vagy amikor a bírósági tárgyaláson hallgatják ki a békebírót. Emellett ugyanez a fogalmazásmód ad egyfajta elemelkedést is az egyszerű emberek élethelyzetétől, mint amikor egy rablógyilkossal folytatott beszélgetést hallhatunk már-már Shakespeare stílusában.

Mindent összevetve A félszemű egyszerre tisztelgés a műfaj és az eredeti mű, Charles Portis regénye előtt, amelyet valódi mestermunkaként lehet értelmezni, de a jellemábrázolásban Coenék és színészeik ismét túlmutatnak a hidegfejű professzionalizmuson. Képesek a szív mélyebb zugaiba is eljutni.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.