A Föld belsejében forrongó energia okozza a lemeztektonikai mozgásokat, azaz a kontinensek „vándorlását”. Erről bővebben ide kattintva olvashat, most csak arra térünk ki, hogy az Európában kirobbanó földrengéseket az afrikai és az eurázsiai kőzetlemez ütközése generálja. A távoli jövőben Afrika szép lassan összeolvad majd Európával, eltűnik a Földközi-tenger és feltehetően az egész Mediterráneum. A folyamat ma is látható bizonyítékai az Alpok és a Kárpátok felgyűrődése, valamint a földrengések, amilyen az Oroszlánytól indult 4,8-es erősségű rengés volt szombaton.
Az óriási kontinentális kéreglemezek több kisebb lemezből állnak, amelyeket további „mikrolemezek” alkotnak, és ha úgy tetszik önálló életet élnek. Gondoljunk egy jégzajlásra, amikor a különböző méretű jégdarabok messziről egy ritmusra mozognak, ám közelebbről szemlélve mindegyik a maga ütemében csapódik, forog, bukdácsol a többi szorításában.
A leggyengébb láncszem
Térjünk vissza a szombati eseményekhez, amit egy képzeletbeli lemeztektonikai Google-térképen a következőképpen modellezhetnénk. Az egymásnak feszülő Afrika és Európa talapzatának határáról hatalmas erők indultak több tízkilométeres mélységben északkelet-felé.
Át az olasz csizma, az Adria, Horvátország és Nyugat-Magyarország alatt, egymásnak préselve a kisebb-nagyobb kéregdarabokat, míg elérték az egyik „leggyengébb láncszemet”, azaz kéregdarabot, amelynek tatai haránttörésnek nevezett pereme és annak környéke nem bírta a feszültséget, és elmozdult a szomszédos kéreglemezen. Az erő itt felszabadult, kipattant, és koncentrikus körökben a felszínen is érezhető lökéshullámok indultak az Oroszlány környéki úgynevezett epicentrumból. A szakmai szlenget idézve: szombaton a tatai haránttörés tágabb zónája sült el.
Az élménybeszámolókból és a káresetek elhelyezkedéséből az látszott, hogy Budapest egyes területein komolyabb károk keletkeztek, és az emberek is intenzívebb földmozgást tapasztaltak, mint az epicentrumhoz jóval közelebb eső települések lakói. Sőt az is kiderült, hogy míg Óbuda számos pontján lengett a csillár, addig a szomszédos Angyalföldön csak a tévéből értesültek a földmozgásról. Ennek okáról kérdezte az fn.hu Fancsik Tamást, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet igazgatóját.
Általánosságban igaz, hogy a földrengés erejét az epicentrumtól mért távolság és a rengés ereje határozza meg, de van még egy kulcskérdés, ez pedig a talaj szerkezete. Az építmények szempontjából ugyanis egy üledékes, laza kőzet fókuszálja az erőhatásokat, míg a kemény, szilárd kőzet szétosztja azokat. Kiváló példája volt ennek az 1985-ös Mexikóvárosban kirobbant földrengés, ahol a pusztítás mértéke óriási különbséget mutatott a talajszerkezet alapján.
Ugyanazon városon belül sokkal nagyobb károk keletkeztek az üledékes kőzet felett fekvő városrészben, mint amelyet szilárd kőzetre építettek. Még akkor is, ha utóbbi jóval közelebb volt az epicentrumhoz, mint az előbbi. Ebből okulva a földrengés-veszélyeztetettség szempontjából ma már a talajviszonyokat is figyelembe veszik az építésügyi szabványok kialakításánál. Ez jelenleg Magyarországon egyébként csak a panelépületekre, az ipari létesítményekre és a veszélyes üzemekre kötelező – jegyzi meg a szakember.
Aki homokra építkezik…
MTI/Lakatos Péter
Földrengés szempontjából tehát érdemes a Biblia szavai szerint sziklára és nem homokra építkezni. A lökéshullám hatására ugyanis a laza szerkezetű, üledékes talaj nagy túlzással cseppfolyósként viselkedik: az energia könnyen elmozdítja a szemcséket egymáson, elfolyik, megereszkedik annyira, hogy már nem bírja el az épület súlyát. Képzeljük el, ha egy tálnyi homokra például egy dobókockát helyezünk, majd elkezdjük óvatosan rázni.
A szemcsék szétterülnek, mozognak, a kocka lassan belesüllyed a homokban. Képzeljük el ugyanezt egy kőlappal, ugyanígy viselkedik a szilárd kőzet a ház alatt is. A talaj „gyengeségeit” a megfelelő alappal lehet kompenzálni, amihez azonban komoly szabványok megalkotása és kötelezővé tétele lenne szükséges.
Még rosszabb a helyzet, ha említett laza talajunk viszonylag vékony, és egy szilárd kőzet alkotta természetes medencén ül. A földrengés keltette hullámok a „kőmedence” peremén visszaverődnek és erősítik a hatást. Itt példaként egy tál vizet említhetünk, amit óvatosan elkezdünk rázni: az oda-vissza csapódó hullámok rövid időn belül óriási erőt hoznak létre. A három talajszerkezet tehát döntően befolyásolja a földrengés intenzitását: egy szilárd kőzetre emelt épület lehet sokkal közelebb az epicentrumhoz, mint egy ugyanolyan, de laza talajra épült ház, mégis az utóbbi fog összedőlni– magyarázza Fancsik Tamás.
Jöhet pusztítóbb
Nem utolsó sorban fontos az is, hogy milyen magas egy épület, mennyire képesek rezgésbe hozni a föld alatti hullámok: ötven méter magasan logikusan sokkal intenzívebb az érzés, mint a földszinten. Ami a földrengések jövőbeli intenzitását illeti, itt is van néhány alapszabály. Minél alacsonyabb magnitudójú egy földrengés, annál gyakoribb. Az 1-2-es erősségűek akár hetente, míg a 3-4-esek csak több évtized múlva ismétlődnek meg.
Történelmi adatok támasztják alá, hogy néhány száz évente 5-6-os erősségű földmozgások is kipattannak a Kárpát medencében, és elvileg nem lehet kizárni, hogy voltak és lesznek ennél erősebb, 7-8-as magnitudójúak is, ezeknek azonban borzasztóan kicsi az esélye.
