Élet-Stílus

Kalapos és maszkos nyert

Első alkalommal adták át a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) által a színházi háttér- és kiszolgáló szakmák művelői számára alapított Magyar Teátrumi Díjat Békéscsabán, a Jókai színházban.

Az idén Somogyiné Borhi Gizella, a Szolnoki Szigligeti Színház közönségszervezője, szervezőiroda vezető, Szentmiklósi Ildikó, a Veszprémi Petőfi Színház ügyelője, Lakatos Károly és Lakatos Károlyné, a Békés Megyei Jókai Színház maszkmestere és fodrásza, Kis József, a Székesfehérvári Vörösmarty Színház szcenikai csoportvezetője és Szilágyiné Antal Éva, a Debreceni Csokonai Színház színházi kalaposa érdemelte ki a díjat. A határon túli magyar színházak különdíját pedig Majoros Róbert, az Újvidéki Színház fővilágosítója kapta meg.

Fekete Péter részletezett

Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója korábban elmondta: ezentúl a díjat minden évben öt hazai és egy határon túli magyar színházi dolgozónak ítéli oda a zsűri, amelyet az MTT elnöksége és a Magyar Teátrum című havilap főszerkesztője alkot.

Vidnyánszky hiányt emlegetett

Vidnyánszky Attila, az MTT és a debreceni Csokonai Színház vezetője pedig a díjról szóló sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a színházakban közel 80 szakma képviselőinek munkájára van szükség, mégis csupán 5-6-ra korlátozódik a közönség figyelme. Azért hozták létre a díjat, hogy ezen változtassanak, és az igazgató hozzáfűzte: “a Magyar Teátrumi Társaságot is a hiányérzet hozta össze”. Azt is megemlítette, hogy a szervezet bizonyos célok, elvek mentén, például “igazságosabb” előadóművészeti törvényért harcol.

Balázs Péter romantikázott

Vidnyánszky felszólalását Balázs Péteré követte, aki tökéletesen egyetértett az előtte szólókkal. „Szolnokon belevetettem magam a közösségi munkába, aminek hiányától színészi létem alatt szenvedtem – ha szabad ilyen romantikusan kifejeznem magam. Egy színházban nem csak mi vagyunk. Szolnokon nyolcvanhét ember egzisztenciájáért felelős a vezetőség, akik közül csak tizenhat színész. Tehát a többiek is az ott végzett munkájukból tartják el a családjukat, a kreativitásukat ott élik meg. Szükséges egy színház hangulatához az, hogy ezek az emberek ambicionálják, amit csinálnak és tudják, mennyire szükségünk van a munkájukra. A szolnoki színház gyors előmenetele az elmúlt három évben, nagyrészt rajtuk állt: a háttérmunkásokon, a világosítókon, díszletmunkásokon, adminisztrátorokon, parókakészítőkön, fodrászokon, sminkeseken és még sorolhatnám, ha tudnám. Sokan azt gondolják, hogy a színház az, amikor több színész összeáll és felvesz akármilyen ruhát. Ez óriási tévedés ” – mondta.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik