Élet-Stílus

Fizetni? Foglalkoztatni?

admin
admin

2010. 09. 23. 06:00

Súlyosan zsebre menő meglepetés érheti január óta a munkáltatót egy adóhatósági ellenőrzés során, ha kiderül, hogy az évek óta foglalkoztatott megváltozott munkaképességű alkalmazott mégsem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek a kedvezményre jogosítanak.

Érdemi teherré vált a húsznál több embert foglalkoztató vállalkozások számára a rehabilitációs hozzájárulás azzal, hogy éves összegét a korábbi 178 ezer forintról 2010-ben közel egymillió forintra emelték. A több mint ötszörös összeg arra ösztönzi a foglalkoztatókat, hogy az adó megfizetése helyett inkább alkalmazzanak csökkent munkaképességű személyeket. Ez azonban nem is olyan egyszerű, mert nem minden az, aminek látszik.

Azok az embertársaink, akik valamilyen testi vagy szellemi fogyatékkal élnek, vagy valamilyen betegség következtében az „átlagos” munkabírású embereknél kevesebbet tudnak teljesíteni, kérhetik, hogy az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet állapítsa meg náluk a csökkent munkaképességet. Azt hihetnénk, hogy az adóemelés után a cégek kapkodnak az olyan munkavállalók után, akiknek van ilyen határozatuk – szóljon az akárhány százalékos egészségkárosodásról is. És talán valóban kapkodnak, de ha a foglalkoztatás célja csak az, hogy ne kelljen megfizetni ezt a jelentős összeget, akkor mindenképpen körültekintően kell eljárni, alaposan meg kell vizsgálni a megváltozott munkaképességet igazoló határozatot. Ellenkező esetben nagy meglepetés érheti a munkáltatót egy adóhatósági ellenőrzés során, amikor is kiderül, hogy az esetleg már évek óta foglalkoztatott alkalmazott mégsem felel meg a kedvezmény igénybevételéhez szükséges feltételeknek.

Emelték a tétet
Korábban erre az adónemre a nagyvállalatok sem fordítottak különösebb figyelmet, hiszen általában mindenhol akad olyan sérült munkavállaló, aki után igénybe vették az adókedvezményt, függetlenül attól, hogy esetleg mégsem felelt meg az illető határozata az előírásoknak.
Például: egy 80 dolgozót – de közük egyetlen csökkent munkaképességűt sem – foglalkoztató vállalkozásnak négyszeresen kell megfizetnie a rehabilitációs hozzájárulást. Egy csökkent munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásával eddig megspórolt évente százezer forintot. Ez több százmilliós havi adófizetési kötelezettség mellett nem számottevő tétel. Ha később az adóhatóság egy adóvizsgálatnál megvizsgálta ezt az adónemet, és kiderült, hogy mégsem volt megfelelő a munkavállaló határozata, akkor sem volt nagy a kiszabott büntetés.

Ma már azonban egyetlen adótanácsadó sem mer kockáztatni. Az előbb említett esetben négy, nem megfelelő határozat figyelembevétele 4 milliós adóhiányt és még 2 millió büntetést von maga után. Ezt a hibát már egy vállalatvezető sem nézné el szó nélkül az azt elkövető munkatársainak.

Mit kell figyelembe venni?
Nézzük, tehát milyen határozat birtokában számolhatunk a csökkent munkaképességű munkavállalóval úgy, mint akinek foglalkoztatásával biztosan csökkenthetjük adókötelezettségünket!

Korábbi szakvélemények esetén – mivel akkor más szabályok voltak érvényben – más százalékokat kell figyelni, mint a maiaknál. Vagyis 2001. január 1-jét megelőző szakvélemény esetén, ha a munkaképesség-csökkenés 67 százalék vagy annál nagyobb, illetve a fenti időpont után, de 2007. augusztus 15-ét megelőzően született határozat esetén, ha a munkaképesség-csökkenés 50–66 százalékos, akkor megváltozott munkaképességűnek kell tekinteni a foglalkoztatottat.

A 2007. augusztus 15-e után kiadott szakvélemények alapján megváltozott munkaképességű az a személy, akinek egészségkárosodása 79 százalékot meghaladó mértékű; vagy 50–79 százalékos mértékű, és ezzel összefüggésben a jelenlegi vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, azonban az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) szakvéleménye alapján rehabilitációja nem javasolt; vagy látási fogyatékosnak minősül; vagy a vakok személyi járadékában részesül; vagy a személyiség egészét átható zavara miatt fogyatékossági támogatásban részesül; vagy súlyos értelmi fogyatékosnak minősül, és erre tekintettel a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló külön törvény szerint adóalapot csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosult; vagy siket; vagy súlyosan nagyothalló, halláskárosodása audiológiai szakvélemény szerint a 60 decibel hallásküszöb értékét eléri, illetve meghaladja; vagy a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeiről szóló külön jogszabály szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül; vagy 50–79 százalékos mértékű, és ezzel összefüggésben a jelenlegi vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas és rehabilitálható; vagy egészségkárosodás, illetőleg fogyatékosság nem állapítható meg, azonban az ORSZI szakvéleménye szerint jelenlegi munkakörében vagy tanult foglalkozásában, illetőleg más munkakörben vagy foglalkozás keretében személyre szóló rehabilitáció megvalósításával foglalkoztatható tovább.
A határozatokban arra is kitérnek, hogy az illetőnek mikor kell ismét megjelennie orvosi felülvizsgálaton. Ez is fontos az ellenőrzéseknél. Amennyiben a határidő lejártát követően nem mutat be újabb határozatot, akkor az adó kiszámításakor a régi alapján már nem vehető figyelembe megváltozott munkaképességűként. Vannak persze olyan határozatok is, ahol az szerepel, hogy további orvosi felülvizsgálat nem szükséges, ezeket mindig el lehet, és el is kell fogadni, akármilyen régiek.

Ha eddig túl egyszerű lenne
És most lássunk néhány apró „finomságot” az adó kiszámításánál. A kiindulási szám: a munkáltatónál foglalkoztatottak átlagos statisztikai létszáma egy tizedes jegyre kerekítve. Az átlagos állományi létszámba minden munkavállalót bele kell számolni, függetlenül attól, hogy az illető például nyugdíjas-e. Nem kell azonban beszámítani azokat, akiket a munkáltató munkaerő-kölcsönző cégtől bérel. Utánuk a kölcsönbeadó cég sem fizet rehabilitációs hozzájárulást.
Azokat a személyeket, akik nem dolgoznak 60 óránál többet egy hónapban, nem kell a statisztikai létszámba beleszámítani. Arról azonban sehol nincs egyértelmű leírás, hogy a napi 4 órás foglalkoztatást egy főnek vagy fél főnek kell tekinteni. Erre vonatkozólag az adóhivatal honlapján megjelent tájékoztató szabad kezed ad a munkáltatóknak.

Beilleszkedés és elfogadás

Hagyományosan komoly bonyodalmakat okoz a
megváltozott munkaképességűek (mmk) alkalmazása, a társadalmi előítélet
is közrejátszott abban, hogy a munkáltatók eddig inkább fizettek, mint
hogy esélyt adjanak a fogyatékkal élőknek a munkahelyeken. Sokatmondó
adat, hogy míg a fejlett országokban az mmk-s lakosság 30–40 százaléka
dolgozik, addig Magyarországon a megváltozott munkaképességűek közel 600
ezres tömegének 10 százalék alatti az aktív jelenléte a munkaerőpiacon.

Pedig
a munkavégzés legtöbbször nem egyszerűen a megélhetéshez kell nekik, az
a társadalomba való beilleszkedésük és hasznosságuk elismerése. Ezért
lojálisabbak, jobban megbecsülik munkájukat és munkahelyüket. Ez a
hozzáállás a többi munkatársra is pozitívan hathat, ami láthatóan
javítja a munkamorált, segít az összetartó, toleráns, együttműködő
munkahelyi légkör kialakulásában. Egy fogyatékos munkavállalót olyan
munkakörbe érdemes felvenni, ahol a pozíció betöltéséhez szükséges
képességeket birtokolja, azaz százszázalékos termelékenységgel tud
dolgozni. Ezért a cégek ilyen esetben a megszokott munkafolyamatokat és
munkaköröket új szempontból, egyfajta „külső szemmel” is megvizsgálják, s
így hatékonyabb működésre tudnak átállni. A Nemzeti Erőforrás
Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkársága
szerint a munkakörelemzés során nemegyszer kiderül, hogy a cégvezetés
korábban nem volt teljesen tisztában a munkafolyamatokkal, a munkatársak
terhelésével és a munkakörök tartalmával.

A speciális
munkavállalóknak a beilleszkedést, a vállalatnál dolgozóknak pedig az
elfogadást kell megtanulniuk a sikeres együttműködéshez. A Work Force
Személyzeti Tanácsadó Kft. rehabilitációs üzletágán belül működő
Palladium program keretében például először felmérik az adott
vállalkozás környezetét (munkaköreit, létszámösszetételét), majd
kiközvetítik a megfelelő megváltozott munkaképességű munkavállalót, akit
egy speciálisan kiképzett szakember, úgynevezett rementor támogat a
beilleszkedésben. „A tapasztalatok is azt mutatják, hogy meglepően sok
esetben sikerült növelni a hatékonyságot” – állítja Csákvári Róbert, a
Work Force ügyvezetője.

A program segít, hogy a megváltozott
munkaképességűek teljes életet élhessenek, a munkaadók pedig a pozitív
hatású szemléletváltás mellett megtakarításhoz is jussanak, hiszen az
mmk-sok ugyanakkora profitot termelhetnek, mint bárki más, ha a
munkáltató megfelelő munkafeladatot bíz rájuk, s megfelelő
munkakörülményeket teremt számukra.
SEBŐK VIKTÓRIA

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.