A kihalás veszélye leginkább a békákat és más kétéltűeket fenyegeti, a pusztulás üteme pedig jelenleg a korallzátonyoknál a legnagyobb – olvasható a jelentésben. Ez utóbbit a melegedő és savasodó óceánok és a túlhalászás együttesen váltja ki.
A korallzátonyok pusztulása mellett az amazóniai esőerdő folyamatos irtása, valamint számos édesvizű tó és folyó algásodása, halpusztulása jelenti a két legaggasztóbb folyamatot, amely azzal fenyeget, hogy eléri az átbillenési pontot (tipping point), amely után már visszafordíthatatlannak lehet tekinteni.
A jelentés szerint a biológiai sokféleség zsugorodásáért elsősorban a környezetszennyezés, a klímaváltozás, az aszályok, az erdőirtás, az orvvadászat és a túlhalászat a felelős – azaz még ha a kérdéses klímaváltozás leszámítjuk is, nagyrészt ember kiváltotta folyamat.
