Élet-Stílus

Pénz nélkül is lehet jó egy film?

admin
admin

2010. 02. 09. 14:06

Három elválaszthatatlan jóbarát, akik kilógnak a sorból. Szonja pedig nem csak a hegedűjébe szerelmes, hanem a hegedűmesterébe is. Lassan telik a nyár. Végül kibukik, hogy a piszlicsáré zökkenők mögött komolyabb problémák húzódnak. A Komoly dolgok című film nulla forintból született. A rendezővel, Szabó Csillával arról beszélgettünk, hogy mire elég az elszántság.
A 41. Magyar Filmszemlén, tévéfilm kategóriában versenyez a Komoly dolgok című film, ami 0 forintból született. A rendezője Szabó Csilla rendező szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Eddig csak kisjáték és dokumentumfilmeket rendezett, de a nyár elején úgy döntött, hogy ha törik, ha szakad nagyjáték lesz a dologból. Pénz nem jutott rá, de mégis több százan zsúfolódtak a MOM-ban, hogy láthassák. A munka menetéről és arról beszélgettünk, hogy mire elég az elszántság.


Hogy lehet nulla pénzből filmet készíteni, hogy álltatok neki a Komoly dolgoknak?

Mínuszból készült.. Filmet szerettem volna csinálni, de kockázatmentesen, játékból, hogy kiderüljön, érdemes-e foglalkoznom ezzel egyáltalán.. Szervezés szempontjából alapvetően egy nullás film nem jelent több munkát, mint egy olyan produkció, amit támogatnak. Ugyanúgy felkérjük a munkatársakat; csak hozzáteszem azt a fél mondatot, hogy nincs pénz. Egyértelmű következmény tehát, hogy lelkes csapat jön össze, akik mindennél jobban szeretik a filmezést. Peter Brooknak van egy nagyon idevágó gondolata, amit ő a színházról írt, de a filmezésre épp úgy igaz (és ezt sokan elfelejtik):

„A játékhoz sok munka kell. De amikor ez a munka a játék élményét adja, nem érezzük többé munkának.” Mi nagyon jót játszottunk ezen a nyáron.

Természetesen ha kiszámolom, mennyibe kerülhetett volna a 40 helyszín, ahol játszódik a mozi, aztán a stáb bére, akik ingyen dolgoztak, akkor több tízmillió jön ki, hiszen egy vezető színész, mondjuk Gáspár Tibor normális napidíja körülbelül 250 000 forint illene hogy legyen. Iszonyú nagy dolognak éltem meg, hogy Tibi vagy Terhes Sanyi a forgatókönyv elolvasása után ugyanazokkal a feltételekkel vállalta a forgatást, mint a filmben szereplő pályakezdő színészek.. Ebben a filmben mindenki szerelemből, lelkesedésből dolgozott. Szeretném ezúton is nagyon megköszönni elsősorban Duszka Péternek a munkáját, aki hónapokon keresztül ült mellettem a kölcsönlaptoppal, meg a kontakthibás hangszóróval és néztük a snitteket rendíthetetlenül 7 x 4 centiméteren.

Milyen problémákkal szembesültél a pénzhiány miatt és ezek mennyiben határozták meg a film stílusát?

Meghatározta azt, hogy miről szólhat, hiszen egy háborús tragédiát nem tudtam volna megvalósítani. Költségnek számít a helyszín, a díszlet, a jelmez. Ezért forgatás előtt elmentünk turiba, illetve mindenki elhozta a ruháit és akkor eldőlt, hogy a Piri pirosat fog hordani, a Gergő egy menő, csini srác lesz, a Lambert pedig lúzer,utána mindegyiküknek találtunk hasonló formájú, de különböző színű tornacipőt.

A helyszínengedélyeztetés elvileg sok pénzt elvisz, de pénzhiányban mosolyogsz, elmondod, hogy ez mennyire fontos és a művészet is fontos. Nem állítom, hogy erre mindenki azt feleli, hogy „persze tessék használni a terepet”, de meg kell találni azt, aki igennel válaszol. Sipos Anna gyártásvezetőnk nagy mestere ennek.

Bevettek egy focipályát

Így sikerült egy egész focipályát bevenni?

Igen! Ráadásul nekem olyan füves focipálya kellett, aminek a hátterében lakótelep látható. Tárgyaltunk egy helyen, ahol 30 ezer forintot kértek tőlünk. Mivel nem értették meg, hogy nincs, elkeveredtünk egy csodás pályára, amit előttünk 2 millióért béreltek egy reklámfilmhez. Mi azt mondtuk: „talán éppen azért, mert akkor ennyit kaptak, most nézzék el nekünk, hogy jövünk”.

Előfordult az is, hogy a forgatás napján mondtak le egy helyszínt, ami nem történik meg, ha van pénz. Egy fabódéra emlékeztető kocsmába vártak minket Pestszentlőrincen, de amikor telefonáltunk a biztonság kedvéért a tulajnak, a szemünkre vetette, hogy egy színésznő négy órája ott iszik. A mai napig nem derült fény arra, hogy ki ült ott. Akkor 3 óránk maradt arra, hogy új kocsma után nézzünk és elszállt az az idő is, amit a hajnali lefekvésre való tekintettel pihenésre szántunk. Így egy még hangulatosabb bisztróba keveredtünk.

A technikát hogyan szereztétek meg?


Az első ember, akivel beszéltem a filmről az operatőr, Domokos Balázs volt; megkérdeztem, hogy szerinte fel tudjuk-e venni pénz nélkül és azt mondta, hogy igen. Mi évek óta dokumentum- filmezünk együtt és a munkánk során kiderült, hogy világítás nélkül is klassz fények adódnak. Ha külsőben forgatsz, egyszerűen oda rakod a színészeket, ahol a legszebben süt a nap, belsőben pedig megkeresed és megvárod. Kétszer használtunk műfényt, egyszer, amikor rizslámpák közt zajlik egy esküvő, egyszer pedig egy esti jelenetben.

Egyébként nehéz volt úgy fűzni a cselekményt, hogy tudtam, nem jut a világításra. Tényleg azt gondolom, hogy ha az ember kreatív és nincsenek allűrjei, akkor sokmindent meg tud oldani. Ez nem azt jelenti, hogy nem borzasztó jó világítani. Továbbá az, hogy egy bérelt, 12 centiméter nagyságú Canonnal forgattunk, nem azt jelenti, hogy nem akarok HD kamerával forgatni, marhára akarok!


“Itt a pénz, forgass”

Mennyi szívességet kértél?

Annyit, hogy többet nem szeretnék, mert egy életre elég. Persze soha ne mondd, hogy soha. Tehetség kell ahhoz is, hogy az ember pénzt hajtson fel, ennek híján vagyok. Tudom, hogy jut el az ember addig: ír egy jó könyvet, elmegy vele egy producerhez, létezik forgatókönyvbörze, ami segíteni hivatott és – most ellent mondok magamnak – szerintem nincs az az isten, hogy ha klassz, akkor ne legyen belőle film. Viszont én még nem rendeztem olyat, amire ha producer lennék azt mondanám, hogy „tessék, itt a pénz, forgass még”. Most már megvan az esély arra, hogy ha valaki ezt megnézi és hozzá fordulok, akkor segít.

Mi lehet a terepe ennek a filmnek?

Ezt azért nehéz megválaszolni, mert a Komoly dolgok nem közönségfilm, de távolról sem művészfilm. Ha a műfajt kéne meghatározni, azt mondanám, hogy ifjúsági film.
Szeretném iskolákban vetíteni például. Az, hogy bejut a Filmszemlére sokáig elérhetetlen célnak tűnt – az a film, ami nem jut be a szemlére, az alapvetően el van vágva. Igaz, szervezhetünk vetítéseket, elküldhetjük más versenyekre és a tévé műsorra tűzheti hajnalban..

Miért ragaszkodtál a történethez és ahhoz, hogy hosszabb filmet készíts?


A film számos szegmensében mutat egyezést az élettel, nem csak az enyémmel persze, de azzal, amit láttam már és biztos, hogy van benne olyan mondat, ami valamilyen formában ismerős mindenkinek. Abban, hogy fiatalokról készítettem filmet, elég erős szerepe volt az Álom.net-nek. Megnéztem és azt mondtam, nem létezik az, hogy ma, Magyarországon, a középiskolás korosztálynak ezt tolják a képébe.

Nem mondom, hogy ne készüljenek ilyen filmek, csak kell olyan is, ami kicsit közelebb áll a valósághoz. Vannak dolgok, amikről feltétlenül beszélni kell. És ez a film – minden sutaságával együtt – erre tett kísérletet.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

AUCKLAND, NEW ZEALAND - AUGUST 29:  Phil Taylor engages with his fans during the Auckland Darts Masters at The Trusts Arena on August 29, 2015 in Auckland, New Zealand.  (Photo by Michael Bradley/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.