Rendezőként milyen előnye és hátránya származik abból, hogy évtizedekig operatőr volt?
Csak előnye van. A rendezők többségének legnagyobb hiánya, hogy nincs vizuális fantáziájuk, ezért kell melléjük egy erős egyéniségű operatőr, különösen igaz ez az elsőfilmesekre. Szerves része a rendezésemnek, hogy vizuálisan is végiggondolom a filmet. Először jön a kép, azon belül helyezem el a színészeket, de az egész róluk szól, értük van, nem lesznek másodrangúak. A színészekkel azonos térben vagyok, nem fülhallgatóval hallgatom és nem a monitoron nézem őket, így sokkal jobban érzik magukat ők is. Mindig hálával mondogatják, hogy “Lajos soha nem hagyott minket magunkra”.
Szabó Istvánnál én voltam, aki belenéztem a kamerába és lebonyolítottam a mozgást is. Mindent együtt döntöttünk el, de én láttam igazán a megszületett pillanatokat, nekem kellett megítélni, hogy megtörtént-e az, amit akartunk, hogy „átrepült-e az angyal”, hiszen én láttam a térből kivágott négyzetet, amit majd a néző is lát. Ezért tudok ma odamenni egy színészhez, hogy nem így, hanem úgy gondolom. Nem kiabálom át a teret, mindenkihez személyesen megyek oda és úgy mondom, amit szeretnék, nem járatom le őket egymás előtt, nem teszem egyiket fontosabbá a másiknál. Ezért a színészek is nagyon hálásak.
Amikor leforgattuk az Estét, Vanessa Redgrave-től egy ezüstkeretbe foglalt fényképet kaptam ajándékba, „Az én drága Lajosomnak örökké” felirattal. A kép a leggyönyörűbb jelenet forgatásán készült, mikor Meryl Streeppel fekszik az ágyban, én pedig térdelek mellette és valamilyen istrukciót súgok a fülébe.
Akar még operatőrként dolgozni?
Már nem. Feladtam valamit, de nem mentem tőle messze. Szabó István egyszer azt mondta nekem: „Egyet akarok csak kérdezni: jól érzed-e magad mint rendező?” Azt válaszoltam, hogy nagyon. Ennek előbb-utóbb el kellett jönnie, de nem árultam el azt, amit csináltam, hiszen része a munkámnak, és csak fél lépést kellett tennem azért, hogy igazán a helyemen legyek. Rendezőként is a kamera mögött állok, csak a konkrét mozgásokat más csinálja.
Pados Gyulával (a Sorstalanság és az Este operatőre – a szerk.) is eleve így egyeztünk meg. Vele most nem tudok forgatni, mert Amerikában dolgozik, de úgy kezdtem Tony-Pierce Robertsnél – őt választottam Pados helyett, ő egy nagyon finom angol operatőr, például a Napok romjait is ő fényképezte -, hogy „El kell viselned, hogy én csinálom a képet”.
Mindenki helyettesíthető?
Padossal még csak két filmet csináltunk, ott még nincs olyan nagy baj, de Szabó Pistával nyilván kidolgoztunk valamit a harminc év alatt, ami nagyon nehezen helyettesíthető, de erről már nem szívesen beszélek. Nehéz dolog ennek a pótlása, nekem bizonyosan könnyebb a helyzetem.
Képgaléria – Fotó. Gáti András
Min dolgozik most?
Három filmen, de egyik sincs még sínen. Az első egy II. világháborús film, egy plasztikai sebész – Jeremy Irons játssza majd – humánharca a felismerhetetlenségig összeégett betegeivel. A második egy Thomas Wolfe nevű, Hemingwayhez fogható amerikai író élettörténete egy viharos szerelmi történettel egybeszőve. Másfél hete beszéltem Helen Hunttal, aki érzi a film ízét és nagyon szeretné eljátszani a nőt, partnerének Collin Farrellt néztük ki, most értük el azt, ami a legnehezebb, hogy egyáltalán eljusson hozzá a forgatókönyv. Meglátjuk, hogy tetszik neki… A harmadik pedig egy fiatalember egy nyarának története, ehhez még nincs meg az összes szereplő, de valószínűleg visszatér majd Jeremy Irons apaszerepben.
A Kincsem-filmből lesz valami?
Bereményi Gézát kértük fel a forgatókönyv megírására. Érdekelte, nagyon sokat olvasott utána, de mégis azon a határon volt, hogy nem írja meg. Aztán egy ponton rádöbbent, hogy a kulcs: nőket kell a ló köré rakni a történetben. Mert bár Kincsem ötvenötször indult és ötvenötször nyert, erről, a csodáról önmagában nem érdemes filmet csinálni. Így az arisztokrácia világára építünk, megmutatjuk azokat az embereket, akik a lovat használták, sőt néha kihasználták.
Végül tehát Bereményi megírta a forgatókönyvet és ráadásul nagyon jót írt. A történet, az író, a producer, a rendező magyar, de azt szeretnénk, hogy angol és amerikai színészek játsszanak benne. Drága film lesz, muszáj bele külföldi tőke, a producer most próbál olyan országokból pénzt szerezni, ahol szeretik a lovat. Az arab világ ilyen vagy Anglia, ahol több mint száz szobra van Kincsemnek.
