Ha valóban igaz, hogy 2050-re kb. 9 milliárd ember él majd Földünkön, akkor közel egymilliárd hektárnyi (nagyjából Brazília méretével megegyező) termőterületre lenne még szükség a jelenlegin túl. Csakhogy ennyi jó minőségű földterület már nincs, így más megoldás után kell nézni. Ettől teljesen függetlenül azt is látjuk, hogy az urbanizáció komoly kihívások elé állítja környezetünkért aggódókat: a városok épületei az Egyesült Államokban például az ország teljes energiafogyasztásának 39 százalékáért felelősek, a teljes vízfogyasztás közel 12 százalékát adják, de az összes széndioxid-kibocsátás 38 százalékáért is a városi épületek okolhatóak. De vajon mi köze van egymáshoz a két igencsak aggasztó problémának?
Üvegházak a toronyházakon
Nos egy new york-i székhelyű cég szerint mindössze annyi, hogy mindkét problémát egyszerre meg lehetne oldani, ha a nagyvárosokban elterjednének az olyan épületek, amelyek tetőteraszán vagy éppen üvegablakai mögött mezőgazdasági termékek előállítására alkalmas kiskerteket, növényházakat alakítanának ki. 
A növények nyáron árnyékolnák az irodákat
(Forrás: New York Sun Works)
A New York Sun Works számításai szerint egy átlagos new york-i évente kb. 100 kilogramm zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt el. Ám a cég vezetője, Theodore Caplow szerint az általuk prezentált technológia révén akár New Yorkban ezen mennyiség kétszerese is előállítható lenne. Ez azt jelentené, hogy az irodaházak, a hotelek vagy éppen a lakásként funkcionáló toronyházak maguk termelnék meg zöldség és gyümölcsigényük kétszeresét. Ráadásul állandóan friss termékek kerülhetnének az irodai dolgozók, a hotelvendégek vagy éppen a családok asztalára.
De vajon mit is kellene tenni mindehhez? Caplow szerint mindössze kihasználni a toronyházak lapos tetejét illetve az üvegpaloták üvegablakait. Míg a házak teteje kiválóan alkalmas lehet üvegházak kialakítására, addig az üvegablakok mögött szépen megteremnének az egész évben gyümölcsöt adó kisebb növények. Ez utóbbi esetében arról lenne szó, hogy két üvegfal között kihúzott drótra helyezett kisebb ládákban virulnának a kívülről sok fényt és meleget kapó növények, hogy aztán a termés betakarításkor egy lift segítségével az alsó szintre szállítsák őket. A tetőre telepített üvegházak előnye is elsősorban az lenne, hogy a nap közvetlenül érné az üvegházi zöldség és gyümölcsféléket.
A téli és kevésbé napos időszakok sem jelentenének problémát, mivel a toronyházban keletkező amúgy elpazarolt hőmennyiséget (lámpatestek, számítógépek és különféle egyéb irodai eszközök által termelt hőt) szépen be lehetne vezetni ezekbe az üvegházakba.
A gabonafélék nem kerülhetnek szóba
Kétségkívül igaz, hogy gabonafélék termesztésére nem lenne alkalmas a fentebb vázolt megoldás, ám így is nagyban hozzájárulhatna az élelmezési válság megoldásához. Ugyanakkor a környezetvédelmi szempontok is érvényesülhetnének: nem lenne szükség még több erdő kivágására, hasznosítanák a jelenleg elvesző energiát, ráadásul jóval kevesebb vízzel is megoldható lenne a zöldségtermelés, mint hagyományos körülmények között.
Nyári időszakban az üvegfalak közé helyezett növények természetes módon árnyékolnák az irodákat, ez csökkentené légkondicionáló berendezések használatát. A helyben termelt áruknak ezen túlmenően az is a nagy előnye lehet, hogy megspórolható a fuvarozási költség, és a szállítmányozás elmaradása révén csökkenne a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok mennyisége.
Önellátóvá válnának a szállodák?
(Forrás: New York Sun Works)
A projekt megvalósíthatóságával kapcsolatban egyelőre csak külső körülmények okoztak gondot: Rotterdamban ugyanis már próbálkoztak egy hasonló ötemeletes ház megépítésével, ám ott a helyi lakosok (és a környéken élő kistermelők) tiltakozása miatt végül fel kellett hagyni a projekttel. A rotterdamiak egy része ugyanis azt kifogásolta, hogy az ily módon előállított mezőgazdasági termékeket ipari jellegűen, és nem természetes módon állítják elő.
A magyar olvasó számára nem ismeretlen ez a tapasztalat (hiszen a házilag termelt paradicsomnak valahogy mindig jobb íze van, mint a boltban vásárolt, üvegházakban termesztett párjaiknak), ám kérdés, hogy két súlyosnak tűnő probléma esetében (élelmiszerválság és környezetszennyezés) vajon nem érdemes-e megfontolni a Sun Works projekt alkalmazását. Úgy tűnik, hogy a világ (igencsak gyorsan) fejlődő felében már a gondolkodási fázison is túlvannak: a kínai tudományos akadémia közreműködésével már tervezik azt a pekingi ötemeletes házat, amely mintapéldája lehet az urbánus mezőgazdaság kifejlődésének.
