Sporttörténelmet írt a skót Dario Franchitti, amikor az idei Indianapolis 500 versenysorozaton győzelemre vitte karcsú, 670 lóerős csodaautóját. Ő az első, aki úgy nyerte meg a híres amerikai futamot, hogy víztiszta, magas oktánszámú kukoricaszeszt, azaz nem egyebet, mint etanolt használt üzemanyagként.
Tudósok, politikusok, gazdálkodók remélik, hogy a kukoricából, szójából, cukornádból, illetve egyéb növényekből előállított zöld üzemanyagok hamarosan letaszítják a trónról a ma még jószerével párban uralkodó benzint és dízelolajat. Ha így lesz, enyhülhet a közel-keleti olajtól való függés, és ami még fontosabb, csökkenhet a jelenleg folyamatosan növekvő szén-dioxid-kibocsátás.
Vitatott hatások
Alapvető különbség van ugyanis a fosszilis és a zöld üzemanyagok között. A fosszilis (ásványi) üzemanyagok égésekor az ősidőkben megkötött szén szabadul fel, a zöld (bio-) üzemanyagok esetében a gyártás alapanyagául szolgáló növények a légköri szenet építik be légzésük során.
Hatalmas termést aratnak az energiafû mezõkön. Kérdés, hogy milyen áron?
A mai módszerekkel előállított zöld üzemanyagok még főként a gazdáknak és a gabonaipari óriásvállalatoknak hoznak hasznot, kedvező környezeti hatásaik egyelőre csekélyek. Ami a kukoricát illeti, termesztése a sok gyomirtó és műtrágya miatt súlyos talajromlást okoz. Ráadásul a kukoricaalapú etanol előállítása során csaknem ugyanannyi fosszilis üzemanyagot égetnek el, mint amennyit az etanol utóbb helyettesít.
A szójababalapú biodízel esetében sem sokkal jobb a helyzet. Miután pedig egyre följebb kúszik a kukorica és a szója ára, félő, hogy az amerikai gazdák a természetnek meghagyott 14 millió hektárnyi gyatra minőségű parlagot is felszántják. Ennek következtében csökken a talaj szénmegtartó képessége, azaz még több szén kerül a légkörbe.
Pazarló felhasználás
Tény és való, hogy a II. világháború óta nem termesztettek ennyi kukoricát az Egyesült Államokban. A fellendülés máris magasra tornászta az árakat. A kukoricatermés egyötödéből etanol készül – ez kétszer több, mint öt évvel ezelőtt. Csakhogy a terepjáró-mániás amerikaiak annyi benzint zúdítanak a tankba, hogy bioüzemanyaggá alakítva az Egyesült Államok egész jelenlegi kukorica- és szójatermése is csupán a benzinszükséglet 12, és a gázolajigény 6 százalékát fedezné. Ráadásul teljes átállás esetén tetézné a gondokat, hogy takarmányszűkében hamar megfogyatkozna a marha-, sertés- és baromfiállomány.
Az Egyesült Államok számára ennek ellenére csábító a távlat – száz százalékban hazai termesztésű gabonából fedezni az energiaszükségletet. Hiszen ott a kecsegtető példa: harminc éve a szükség vitte arra Brazíliát, hogy egészében cukornádból előállított alkohollal váltsa ki az autóbenzint. Tavaly a brazil kormány bejelentette, hogy az etanolgyártás és a hazai olajkitermelés révén többé nem szorul külhoni olajra.
Növekvő felhasználás
Manapság már az Egyesült Államok kormánya is nagy összegekkel támogatja az etanolgyártást. Bush elnök azt tűzte ki távlati célul, hogy a zöld üzemanyagok 2017-re fedezzék az ország hatalmas benzin- és gázolaj-szükségletének immár 15 százalékát.
„Etanolt gyárthatunk idióta módon, meg úgy is, hogy kíméljük az élővilágot, a talajban tartjuk a szenet” – magyarázza Nathanael Greene, az amerikai Természetierőforrás-védelmi Tanács (NRDC) egyik vezető kutatója. Sokakkal együtt ő is azt vallja, hogy tápláléknak alkalmatlan növényi anyagokból – kukoricaszárból, prérifűből, gyorsan fejlődő fákból vagy akár moszatokból – kell zöld üzemanyagot előállítanunk. Ha mindemellett a robbanómotor és az emberi gondolkodás hatásfokát is sikerül javítani, fejtegeti Greene, akkor 2050-re végleg elfelejthetjük az autóbenzint.
