Mesterséges felhőképzés, a felesleges széndioxid óceánfenéken való tárolása, a széndioxidot megkötni képes, vízben élő zsákállatok szaporítása, a planktonok növekedését elősegítő vaspor szétszórása a tengerekben – csak néhány azon ötletek közül, amelyek segítségével megpróbálhatnánk csökkenteni a globális felmelegedés egyik legfőbb okozóját, a légköri széndioxid-koncentrációt.
Bár egy orosz tudós, Mihael Budiko már jó harminc éve felvetette, hogy Földünk köré hatalmas kéntakarót kellene vonnunk, az ötletet akkor kapta fel igazán a tudományos közvélemény, amikor tavaly Paul Crutzen Nobel-díjas tudós is kiállt Budiko elmélete mellett. Az ügy pikantériája, hogy Crutzen 1995-ben éppen azért kapott Nobel-díjat, mert felismerte, hogy a különféle háztartási gépekből és dezodorokból származó káros CFC gázok nagymértékben hozzájárulnak az ózonlyuk növekedéséhez.
Játék a tűzzel
Crutzen azonban 1991-ben alaposabban megvizsgálta a fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán kitörésének körülményeit és hatását, és arra a megállapításra jutott, hogy a vulkánból kikerülő hatalmas mennyiségű kénnel (körülbelül 10 millió tonna jutott a sztratoszférába) arányosan a délkelet-ázsiai térség kénfelhőbe burkolózó régióiban 0,6 Celsius fokkal csökkent az átlaghőmérséklet. 
A Pinatubo kitörésének hatását vizsgálták
Crutzen szerint a légköri felmelegedés megállításához mindössze nagyobb mennyiségben kellene fellőnünk kénbombákat a légkörbe, amelyek ott szétrobbanva beborítanák Földünket.
Csakhogy Viktor Brovkin, a németországi Potsdam-Institut für Klimafolgenforschung (PIK) kutatója szerint Crutzen ötlete játék a tűzzel. Ha egyszer belekezdenénk, soha többé nem hagyhatnánk abba a kén légkörbe juttatását, ami viszont katasztrofális következményekkel járna. A Climatic Change című folyóiratban közzétett tanulmányban Brovkin a Chicagói Egyetem illetve a hamburgi Max-Planck Institut für Meteorologie kutatóival közösen arról ír, hogy legrosszabb esetben az is elképzelhető, hogy a módszer hatására 30 éven belül akár 4 Celsius fokkal is emelkedik a Föld átlaghőmérséklete.
13 millió tonna ként kellene a légkörbe juttatni
Ha a becsült fosszilis energiaforrásainkat mind elégetjük, akkor az elkövetkező egy évszázadban öt billió tonna széndioxid kerülhet a légkörbe. Brovkin azt állítja, hogy ilyen hatalmas mennyiségű széndioxid kompenzálására legalább 13 millió tonna ként kellene a légkörbe juttatnunk, ráadásul nem egyszeri alkalommal, hanem folyamatosan, mivel a kénrészecskék egy idő után „elhasználódnak”. Az orosz származású tudós a Frankfurter Allgemeine Zeitung-nak nyilatkozva elismerte, hogy habár ez technikailag kivitelezhető, évente 140 milliárd dollárba kerülne.
A probléma azonban nem merül ki ennyiben. Brovkin számításai szerint ilyen mennyiségű kén légkörbe kerülésével nagymértékben megnő a savas eső veszélye, amely a földre érve felmérhetetlen károkat okozhat. A kéntakaró ezen túl jelentősen befolyásolná a csapadék eloszlását, komoly aszályhoz és vízhiányhoz vezethet.
Ördögi kör
Brovkin szerint azonban a legfőbb gondot az okozhatja, hogy ha egyszer belekezdenénk a kénbombák fellövésébe, akkor nagyon hosszú ideig nem hagyhatnánk abba. Amennyiben ugyanis valóban felhasználjuk az összes rendelkezésünkre álló fosszilis energiaforrást, akkor esély sincs arra, hogy 2300 előtt eltűnjék a légkörbe került széndioxid. A gondot az jelenti, hogy legalább eddig kellene nagy mennyiségben ként is a levegőbe juttatni ahhoz, hogy kompenzáljuk a széndioxid klimatikus hatását.
„Ez olyan geopolitikai stabilitást feltételez, amelyre nincs esély” – teszi hozzá a kutató. Ha viszont időközben abbahagyjuk a kén légkörbe juttatását, akkor átlagosan 4 Celsius fokkal, az északabbi régiókban hat, a sarkköri területeken pedig akár 10 fokkal is megnőhet az átlaghőmérséklet harminc éven belül.
Brovkin kijózanító kutatásait támasztja alá egyébként Damon Matthews és Ken Caldeira cikke is, amely a Proceeding of National Academy of Sciences folyóiratban jelent meg, s amelyben a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a kénbombák fellövésének megszakítása hússzorosára gyorsíthatja fel a felmelegedést.
