Élet-Stílus

Sziget: áramszünet a nagyszínpadon

Már napok óta írjuk, hogy beindult a Sziget, de tulajdonképpen szerdán volt a fesztivál első napja. Rögtön a dolgok közepébe vágott a rendezvény: nagyon húzós koncertekkel hálálta meg a feltűnően nagy érdeklődést. A nagyszínpadon a német Nitzer Ebb elektromos-indusztriál produkciója nyitott ötkor, a világzenei színpadon pedig a japán ütőscsapat, a Gocco. Kétfelé nem lehet szakadni, dönteni kellett.

Japánok, ha dobolnak


Az utóbbi tűnt érdekesebbnek: a beharangozó szerint „tradicionális taiko-dobolás és földrengés” sokkal vonzóbbnak tűnt, mint a matiné-party a nagyszínpadon. És tényleg: tele volt a világzenei színpad környéke, a tíz japán dobos (lányok, fiúk nagyjából hasonló arányban) zúzásán. Nem csak ritmusorgia volt ez, hanem akrobatika, szépség, energia.



Sziget: áramszünet a nagyszínpadon 1

Akcióban a Goccoo dobbosai KÉPGALÉRIA (Fotó: Horváth Viktória)



Na jó, itt kellett volna maradni, hogy megnézzük a kubai Sierra Maestra zenekart, de hattól a svéd Mando Diao nyomta a nagyszínpadon, meg amúgy is készülni kellett a várva várt Quimbyre és Manu Chaora. Rutinos szigetelők tudják, hogy nem szabad elkábulni a programdömpingtől, úgysem lehet mindent végignézni, se a láb, se a fül, se az agy nem bírja. Előre lehetett számítani, hogy az egyik legjobb magyar zenekar, és az azt követő francia-spanyol legenda földbe döngöli a népet. Erre rá kellett készülni.

Most olyan könnyű minden

Nem is csalódtunk. A Quimby tényleg a legjobb magyar koncertzenekar, számait kívülről fújja a tömeg, s szerdán különösen energikus produkciót nyomtak a tomboló közönségnek. Arra gondoltam, hogy húsz év múlva, gyermekemnek szívesen megmutatnám, hogy úgy 2007 táján ezt a zenekart szerette apa (ahogy előző nap az LGT-rajongók beavatták az ifjabbakat a hetvenes-nyolcvanas évekbeli emlékeikbe). Persze a Quimby zenéjében nem csak energia van, hanem van valami sötét, ördögi kicsengés is. (Lehet, hogy nem gyerekeknek való?) A Kilégzésről szólt a legtöbb szám, köztük a személyes kedvencem is, a Most olyan könnyű minden kezdetű dal is. (Na, ezt nyugodtan megmutathatom a 2027-es Szigeten a gyermekeimnek, unokáimnak.)

Mint ahogy Kiss Tibi fogalmazott, egy „rendkívül színpatikus zenekar” követte a Quimbyt, a Manu Chao. Azért jött ki elsősorban a rengeteg ember (az előző napnál talán kevesebben voltunk, de így is megtelt a nagyszínpad előtti tér), hogy megnézhesse az egykori Mano Negra frontemberének koncertjét. Nem is csalódott.

A láb beindul, a szív megszakad

A ska-ból, punkból, francia sanzonokból és latin-amerikai ritmusokból összekevert Manu-koktél most is működött. A jól ismert számokhoz (Bongo Bong, “zsönötemplümonamúr”) képest sokkal rockosabb hangszerelésben vezették elő a dalokat. Manu Chaoban az az ellenállhatatlan, hogy miközben minden egyes dal iszonyú beindulást generál, a torkokban mégis gombóc formálódik. A láb beindul, a szív megszakad.


Sziget Fesztivál az FN.hu-n!



Válogasson a Sziget programjai között az FN.hu-n, nézze meg korábbi beszámolóinkat, böngéssze exkluzív világzenei ajnálónkat!



Elsötétült a színpad


Nem csak a szívek szakadtak meg, hanem a koncert is, kétszer. A Nagyszínpad és környéke húsz perccel a koncert kezdete után sötétségbe borult és így is maradt több percig. Se fény, se hang. A zenekar azonban nem mozdult a színpadról, sőt a közönség által előbányászott zseblámpák fényeiben jól látszott: végig ugrálta a zenekar az egész sötétséget. Mintegy öt perc múlva először visszajött a hang, aztán a fény is, folytatódott a buli.

A következő áramszünet tíz perccel követte az elsőt de ez már csak néhány másodpercig tartott. (Az áramszünetet az okozta, hogy meghibásodott egy nagyfeszültségű transzformátor és a nagyteljesítményű biztosíték megszakította az áramot. Ez volt az első eset a Sziget tizenöt éves történetében, hogy sötétbe borult a Nagyszínpad.) A Latin-Amerika felemeléséért küzdő balos-anarchista Chao az áramszünetért elnézést kért, a terrorizmust emlegette, és kijelentette, hogy ő lesz az amerikai elnök. Naná, hogy megbocsátottuk neki a sötétet (persze nem is tehetett róla) és együtt énekeltük, hogy „marijuana illegal”.

Barbaro, levezetésképp


A koncert közben volt még, hogy nem szólt a gitár, az ének, de ezeket a hibákat gyorsan elhárították. Manu Chao és zenekara tizenegyig játszott, aztán még visszajöttek a Mala Vida című Mano Negra szám erejéig, majd levonultak. Minden szám végén a jellegzetes, tízütéses Mano Negrás befejezést hallottuk. Néha a Mano Negra szignál is fel-felbukkant a koncerten a közönség nagy örömére.

Tizenegy körül, már botorkáltunk némi sör reményében a büfék felé. A Wan2 színpadon Unkle-partyba néztünk be, ugyanitt sokkal később Yonderboi is fellépett, de azt már nem várhattuk meg. Első napra Quimby és Manu Chao: teljesen lefárasztott mindenkit a buli. Kifelé menet, véletlenül benéztünk a Gödör sátorba, ott épp a Barbaro muzsikált. Hát ilyennek kell lenni egy jó nap végének.

Ilyennek kell lenni egy Sziget-nyitónak.

Küldjön fotókat, beszámolókat!



Saját beszámolóink mellett lehetőséget kínálunk olvasóinknak is, hogy leírják saját élményeiket a Szigetről és egyéb fesztiválokról. Beszámolót és a képeket a fesztival@sanomabp.hu címre küdheti.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik