A fővárosi bíróság szeptember végén jogerősen megsemmisítette az Andrássy út 47. szám alatti palota 2004-es adásvételi szerződését, amelyben a Terézvárosi Önkormányzat 150 millió forintért eladta az egész bérpalotát – ez volt az első eset, hogy a bíróság azoknak a lakóknak adott igazat, akiknek a feje fölül az önkormányzat eladta az ingatlanokat, ráadásul a kerületi Fideszes képviselők szerint nevetségesen alacsony áron – írja legfrissebb számában a Figyelő.
A Legfőbb Ügyészségen mindenesetre a főváros egyik legfrekventáltabb környéke további kilenc ingatlanának eladásával kapcsolatban folyik vizsgálat: az Andrássy út 3., 8., 19., 21., 23., 52. és 68., a Király utca 36. és a Bajcsy-Zsilinszky út 3. szám alatti épületek adásvételi szerződéseit, valamint a szerződéskötés körülményeit tanulmányozzák a gazdasági nyomozók.
Egy példa
Az Andrássy út 47. szám alatti ház vevője váratlanul kereste meg az önkormányzatot, de az ajánlatuk beérkezését követő napra a vagyongazdálkodásért felelős alpolgármester, a szocialista Fürst György és stábja már el is készítette a szerződéstervezeteket.
Az előterjesztés láttán az ellenzéki képviselők alig hittek a szemüknek. A 47. számú házra az ajánlattevő egy Magyarországon élő belga vállalkozó volt, aki érdekeltségein keresztül már megszerezte a ház nagyjából harmadának bérleti jogát – csakhogy mintegy 6 millió forint bérleti díjtartozást görgetett maga előtt. Ebből 5 milliót ugyan bérlőelődjétől örökölt, de maga is megfejelte egymillióval. Az ő 150 milliós ajánlata feküdt a képviselők előtt.
Közben kiderült: van másik vételi ajánlat is. A ház földszintjén lévő kávézót üzemeltető vállalkozó, Losonczy Pál, amikor hírét vette, hogy az önkormányzat eladja a bérleményét magában foglaló palotát, tájékozódott a lehetőségei felől. Üzlettársa egy drága étteremben találkozott egy bennfentessel, aki állítólag azt közölte: „200 körül lesz a házeladás, de ugyanennyit kell majd szétdobni”. A vendéglátós vállalkozó nem ezt az utat járta: banki hitelminősítéssel vételi ajánlatot adott be az önkormányzathoz, és jelezte, hogy licitben is részt venne. Választ nem kapott.
Az eladásról döntést hozó testületi ülésen Verók István polgármester és Fürst alpolgármester egybehangzóan állította, hogy más vételi szándékról nincs tudomásuk; az ülésen az MSZP és az SZDSZ képviselői egységben szavaztak az előterjesztés mellett, az ellenzék minden javaslatát – amely drágább ellenajánlatot, licitálást is tartalmazott – félresöpörték – írja a Figyelő.
Jogi alapok
Hogyan lehet mégiscsak eladni a lakók feje fölött, megkérdezésük, hozzájárulásuk nélkül egy-egy bérpalotát? Egyszerűen: az önkormányzat testülete dönt a társasházi forma megszüntetéséről. Az új tulajdonos majd lerendezi a lakókat: cserelakást ajánl, vagy a kialkudott négyzetméteráron kifizeti őket. Az eladásról szóló szerződés soha nem tisztázta, milyen feltételekkel kell kielégíteni a bérlőket. Viszont pont a lakókra hivatkozva lettek befutók a mesésen alacsony árajánlatok.
A gyakorlatban ez értékesítés úgy folyt, hogy a vevő árajánlatát Fürst alpolgármester a testület elé vitte és megmagyarázta, azaz felsorolt néhány ellenszolgáltatást – például felújítást és a bérlők kártalanítását -, amelyet a vevő bevállal. A felújítás ígérete volt általában az aduász, mert a műemléképületek esetében a törvény az önkormányzatot kötelezte az állagmegóvásra, és mindig lehetett arra hivatkozni, hogy erre nincs pénz a kasszában. 2004-ig ilyen módszerrel az önkormányzat eladta összes műemlékpalotáját a környéken egy képviselő jegyzőkönyvben rögzített szavaival – „szenespince áron” – olvasható a Figyelő csütörtökön utcára kerülő számában.
(A lap több másik palotaeladás történetét is feleleveníti, beszámol arról is, hogy melyik joghézag teszi lehetővé az önkormányzatok számára, hogy kibújjanak a műemléképületek felújítási kötelezettsége alól, és hogy mit szólt az Állami Számvevőszék a VI. kerület gazdálkodásához. Elolvashatjuk még az egyik képviselőtestületi ülés jegyzőkönyv-részletét, amelyben a polgármester „válaszol” az alacsony árakat firtató ellenzéki kérdésekre.)
