Élet-Stílus

Ingyen sem kellene?

admin
admin

2006. 10. 10. 08:00

A szélessávú internetszolgáltatás díja az elmúlt fél évtizedben a harmadára esett vissza, miközben az adatátvitel sebessége azonos áron az 5-10-szeresére növekedett. Ez a fejlemény évi 50-100 százalékos felhasználószám-növekedést eredményezett, a háztartások többségének meghódításához azonban önmagában nem bizonyult elegendőnek – foglalja össze az ágazati tendenciákat Szűcs László, a UPC Magyarország sajtókapcsolati igazgatója. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem a szolgáltatás ára tartja vissza a többséget. De az infrastruktúra, az elérhetőség hiánya sem tekinthető döntő tényezőnek, hiszen ma a lakosság 90 százaléka számára műszakilag hozzáférhető a vezetékes gyorsinternet.


HASZONTALANNAK TARTJÁK. A felmérések szerint az internet hazai terjedésének megtorpanásában leginkább a motivációs tényezők játszanak szerepet. Érdemes boncolgatni az „érdeklődés hiányának” okait. Magyarázatban persze nincs hiány.

Itt van mindjárt a társadalom informatikai fejlettsége, pontosabban fejletlensége, aztán ide sorolhatnánk, hogy vajon az állami, önkormányzati, egészségügyi szolgáltatások terén mennyiben beszélhetünk „online-érettségről”, mert önmagában az elérhetőség már megvan ugyan, de óriási különbségek mutatkoznak az egyes honlapok használhatóságát illetően, az elektronikus ügyintézés útvesztőiről már nem is beszélve. Ismerve a távmunka szerény honi elterjedtségét, e terület mostoha sorsát, valójában nem meglepő, hogy ha az állampolgárok jelentős része egyszerűen nem találja hasznosnak és vonzónak az internet használatát.

Vállalati stratégiák

Az Invitel stratégiája a jelenlegi helyzetben az, hogy különböző költségcsökkentő konstrukciókkal olyan alacsony havidíjú megoldásokat (például: „szereld magad” vagy forgalomarányos ADSL-csomagok) kínáljon, amelyek az új, kezdő felhasználók számára is egyre inkább elérhetővé és vonzóvá teszik a szélessávú internetezés lehetőségét.

A UPC sem ül ölbe tett kézzel: az internetező háztartások számának gyarapításában a maga részéről a többféle igényt kielégítő, széles és kedvező ár-érték arányú szolgáltatáskínálattal, továbbá felvilágosítással, edukációval, időseknek szóló felhasználói tanfolyamok szervezésével igyekszik minél nagyobb részt vállalni.

Talán a Magyar Telekom-csoporthoz tartozó T-Online folytatja a legegyszerűbb piaci stratégiát, amennyiben egyfelől olcsó saját fejlesztésekkel operál, másrészt mindent igyekszik felvásárolni, ami a piacon „él és mozog” – s persze eladó.

Ennek ellenére bizakodó a UPC Magyarország sajtókapcsolati igazgatója. Arra számítanak, mondja, hogy az internet terjedésének folyamata nem áll meg a mai szinten, s a felhasználók tábora tovább gyarapodik. Szerinte nem elképzelhetetlen, hogy néhány éven belül mindenki internethasználóvá válik.

Ez persze nem feltétlenül azt jelent majd, hogy otthon, a nappaliban vagy a gyerekszobában lesz az elérési pont. De jó esély van arra, hogy az iskolák, a munkahelyek, a közösségi elérési pontok és az önkormányzatok révén lefedhető az ország. A mobiltelefonos vagy – a közeli jövőt tekintve – televíziós elérést is ide számítva.

MEDDIG VÁRJUNK? Döntés kérdése, hangsúlyozzák az ágazati szakemberek, hogy egy ország megvárja-e a generációváltást, és így 20-30 év alatt eléri a szélessávú hozzáférők kívánt számát, vagy a kormányzat és a szolgáltatók, felismerve az internetben rejlő óriási lehetőségeket, lépéseket tesznek a folyamat felgyorsításához.

A szolgáltatóknak a jelenleginél jobban kellene szegmentálniuk a potenciális ügyfélértékeket, majd azokat pontosan meg kellene fogalmazniuk az ügyfelek részére. A vállalati és intézményi kör számára például nem elég pusztán az internetről beszélni, feltétlenül össze is kell kapcsolni a digitalizációval. Azok az emberek, akik olyan munkahelyen dolgoznak, ahol a munkavégzésbe szervesen beépül a web, egyrészt hatékonyabban tevékenykednek, másrészt a magánéletben is fogékonyabbak lesznek a net adta lehetőségek iránt.

A jelenlegi fejlődést alapul véve, reálisnak látszó várakozásaink 2010-re 2,5 millió aktív szélessávúinternet-használót jeleznek Magyarországon – mondja Zsembery György, az Invitel marketing-vezérigazgatóhelyettese. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szélessávú internet csak egy nem túl széles rétegnél tölti majd be valódi szerepét, a többségnél nem válik az élet szerves részévé. „Ezt komoly gondnak tartjuk, de egyelőre sajnos nem látjuk, hogy az érintett szereplők: a kormányzat és a szolgáltatók összefognának a probléma megoldására” – mondja Zsembery György.

Szerinte az egyik legnagyobb gond az, hogy a szolgáltatók viszonylag kis piaci szegmensen versenyeznek. Évtizedekkel ezelőtt a bankszektorban is hasonló volt a probléma. Ott az hozta meg a paradigmaváltást, hogy a nyolcvanas évek végén kötelezővé tették a fizetések banki átutalását. Ezzel egy csapásra megugrott a bankszámlák mennyisége, és az emberek rákényszerültek a banki szolgáltatások igénybevételére.

Természetesen egy ilyenfajta adminisztratív döntést követően meg kell találni annak a módját, hogy az embereket rá lehessen venni az infrastruktúra, esetünkben a szélessávú hozzáférés használatára. Alapvetően kormányzati feladat volna felkutatni, hogy az egyes szegmensekben (a lakossági, a vállalati és az intézményi szektorban) milyen eszközökkel lehet a szolgáltatások iránti érdeklődést felkelteni.

Ezután következnének a szolgáltatók. Mégpedig olyan szolgáltatáscsomagokkal, amelyek az összes szereplőt nyerő helyzetbe hozzák. Így egészséges verseny alakulhatna ki a mainál lényegesen nagyobb piacon.

ÁLMODIK A PIAC. Az egészséges verseny persze egyelőre az álomvilág kategóriájába tartozik. Ahogy a sereghajtó versenyzők fogalmaznak: „jól látszik, hogy a T-Online az internetben és az állami megrendelők kiszolgálásában szeretne döntő fölénybe kerülni”.
A Magyar Telekom-csoport piaci térnyerését olyan mérföldkövek jelzik, mint a Freemail, az iWiW vagy az Adnetwork megszerzése. Ennek nyomán a monopóliumra törekvés vádja is elhangzott már a piacon. Simó György, a T-Online Zrt. vezérigazgatója így vélekedik erről: „természetes, hogy a csoport minden távközléshez kötődő területen piacvezető pozícióra törekszik, de ez nem jelenti azt, hogy ténylegesen monopolhelyzetbe kerülne”.

A honi piac már csekély méreténél fogva sem alkalmas az úgynevezett egészséges versenyre. Nem az tehát a kérdés, hogy ki uralja a magyar piacot, sokkal érdekesebb az, hogy a magyar piac hogyan tagolódik be a régió és Európa online piacába. A kisebb cégek igazi esélye nem a hosszú távú, görcsös piaci kapaszkodás lehet, sokkal inkább a gyors innováció, majd a fejlesztés rugalmas értékesítése valamelyik nagyobb szereplőnek.

Add el a nagyoknak!

Néhány hónapja 750 millió forintért adták el a német tulajdonú Magyar Telekom leányvállalatának a magyar hátterű kapcsolati háló, az iWiW jogait a tulajdonosok. A fejlett országokban teljesen elfogadott módja a pénzszerzésnek a „találj ki valamit, futtasd fel valameddig, aztán add el a nagyoknak” modell. Ráadásul ez a megoldás jóval kedvezőbb manapság, mint a tőzsdére vitel, annak befektetői ugyanis az utóbbi időben meglehetősen óvatosakká váltak, míg a szakmai multiknak semmi sem drága, ha innovációról van szó. Elvégre olcsóbb készen megvenni valamit, akár még a tőzsdei árnál jóval drágábban is, mint rálépni a saját fejlesztés rögös útjára.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.