Élet-Stílus

„Kábékilométerekkel” érvel az aranybánya mellett a kivitelező

admin
admin

2006. 07. 20. 07:05

A Verespatakra tervezett aranybányaprojekt még egy komoly baleset esetén is csak elhanyagolható környezeti károkat okozhat Magyarországon – állítja a beruházó cég környezeti hatástanulmánya. A névtelen szerzők által jegyzett dokumentum időnként 19. századi szakkifejezéseket használ, és szerzői nem tudják, hány kilométeres a Maros hazai szakasza – állítják magyar környezetvédők.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) honlapján elérhetővé tette a verespataki bányászati beruházás környezeti hatástanulmányának a határokon átívelő környezeti hatásokat vizsgáló magyar nyelvű szövegét. E hatásvizsgálat alapján dönt a román környezetvédelmi hatóság a projekt engedélyezéséről, ez alapján tartanak közmeghallgatást mindkét országban, és e dokumentum ismeretében egyeztet július 20-án egy román-magyar szakértőkből álló ad-hoc bizottság.

A beruházás

A Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) a nemesfémek kinyerésére ugyanazt a ciános technológiát alkalmazná, ami egy baleset következtében 2000-ben kishíján elpusztította a Felső-Tisza élővilágát. Az érctestből kibányászott nyersanyagot átdarálják, majd nátrium-cianid segítségével kinyerik belőle az aranyat. A fennmaradó, mintegy 214,9 millió tonna ciános iszapot, (a zagyot) egy völgygáttal elzárt völgyben helyeznék el, és egy 180-200 méteres völgyzárógát akadályozná meg, hogy a cián a természetes vizekbe jusson.

A cián

Magyarországot is érintő határon átívelő környezeti károkat az RMGC szerint a cián okozhat: szállítása során a természetbe jutva, a völgyzárógát sérülése folytán a vizekbe kerülve jelenthet problémát. Ezért – figyelembe véve a Romániai közúti balesetek nagy számát – az évi 11-12 ezer tonna nátrium-cianid, legnagyobb résztét vasúton fogják szállítani Nyugat-Európából. A fő helyi vasúti átrakóhely Gyulafehérvár lesz, amely közúton körülbelül 45 kilométerre van a bányától – írja a hatástanulmány. Emellett az RMGC vállalja, hogy a veszélyes anyagot olyan acéltartályokban fogja szállítani, amelyek nem repednek meg egy baleset esetén sem. A cianidnak a szállítás során szilárd brikett formájúnak kell lennie, azaz a tartály sérülésekor nem folyhat szét.

Az RMGC tanulmánya szerint a zagytározó gátjának esetleges átszakadása sem okozna komolyabb szennyezést magyar területen: modellszámításaik szerint a legrosszabb esetben a szilárd fázisú (cianidos) zagy a gáttól lefelé 0,8-1,6 kilométeres távolságra jut el. A folyásirány mentén továbbhaladó zagy cianidtartalma Magyarországra érve 0,03 és 0,5 miligrammg/liter lenne. Emellett a zagytározóban tárolt anyag cianidtartalma 10 gramm/tonna lenne, szemben a 2000-ben katasztrófát okozó nagybányai tározó 120 gramm/tonna arányával – hívja fel a figyelmet a cég.

Részrehajló

Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője a FigyelőNet kérdésére elmondta: az RMGC által beadott környezeti hatástanulmány összeszedetlen, komolytalan és részrehajló, emellett az ötezer oldalas dokumentum egyes részeiből készített 22 oldalas magyar fordítás nem alkalmas arra, hogy érdemi társadalmi vita alakuljon ki a kérdésről.


A cég korábbi területrendezési engedélyét a román hatóságok érvénytelenítették, az idén benyújtott új tervben pedig szó sem esik a zagytározóról és a 185 méter magas gátról. Egy ilyen hatástanulmányt a cég felkérésére a román környezetvédelmi minisztériumnál bejegyzett szakértőknek kellene elvégeznie, ezzel szemben az RMGC dokumentációjának fejezeteinél egyáltalán nincsenek feltüntetve a szerzők, és akik mégis, azok neve csak elvétve szerepel a hivatalos szakértők névsorában – sorolja az „kifelejtett” tényeket a szakértő.

Fidrich szerint a zagytározó szigetelése nincs megoldva, az alapkőzeten keresztül akadály nélkül kerülhet a talajba a cianidos víz. Hasonló beruházásoknál előzőleg, mesterségesen szigetelik a tározót. Az egyszer 185, másszor 200 méter magasnak megadott völgyzáró gát a külszíni fejtés meddő kőzetéből épülne, ami ugyancsak több problémát vet fel: a felszíni és felszín alatti vizek a kőzetekben maradt szulfidos ércek oxidációja miatt nehézfémekkel szennyeződnek, és hasonló folyamat eredményeként úgynevezett savas víz jut a természetbe.

Megfeledkeztek a higanyról

Nehezíti a tisztánlátást, hogy hatástanulmány angol nyelvű szövegében román szavak és mondatok maradtak, és a kockázatokról szóló 200 oldalas részt egyáltalán nem fordították le – mondta lapunknak a szakértő. Ezen túl szó sem esik az ugyancsak környezeti terhelést jelentő napi mintegy 150 kilogram higany kezeléséről, amit a tiszta aranytömbök elkészítéséhez használnak a helyszínen. Fidrich véleménye szerint összességében az ötezer oldalas tanulmány nem írja le, és nem értékeli objektív, szakmai módon a hatásokat, számos technikai rész hiányzik, a szöveg sok helyen ismétli önmagát. Ellentmondásokat tartalmaz, hiányzik a nehézségek, bizonytalanságok leírása.

„Még” senki nem halt meg

A tanulmány szerint a projekt mellett szól, hogy bányabaleset miatt a környezetbe kerülő cianid még soha nem követelt halálos áldozatot. Ezzel szemben Kirgizisztánban 1998 májusában két ember meghalt és 93-an kórházba kerültek a cianiddal szennyezett víztől, amikor egy teherautó felborult, és a cián egy folyóba ömlött. 2003 áprilisában ugyancsak egy közúti baleset okozta vízszennyezés után 100 embert szállítottak kórházba. 2006 áprilisában Kínában átszakadt egy aranybánya gátja: 9 haztartást boritott be az iszap, 17 ember eltűnt, több mint 130 embert kellett kitelepiteni – sorolta a tényeket Fidrich.

Körülbelül kilométerek

A határon átnyúló szennyezés a Maroson keresztül juthat Magyarországra: a felszíni „vízfolyás megközelítő hosszúsága a Maros vízgyűjtő területén a tervezett bánya helyétől Románia határáig számítva kb. 500 km (…) Miután elhagyja Románia területét a Maros kb. 20 km (Fordító: 40 km) megtétele után torkollik Szegednél a Tiszába …” – áll a tanulmány magyar fordításában. Az MTVSZ szakértője lapunknak elmondta: szakszerűtlenek, és komolytalanná teszik a tanulmányt a „körülbelül kilométerek”. Mennyire komoly kutatást végezhetett az, aki szerint a Maros 50,3 kilométeres magyarországi szakasza „kb. 20 km” – teszi fel a kérdést Fidrich.

Teljesen értelmezhetetlen a biodiverzitásról (faji sokszínűség) szóló fejezet: a 19. század szellemében fogalmaz, amikor a területen élő rovarokat a káros és a hasznos kategóriákra bontja – ecseteli a hibákat Fidrich. A vízügyi helyzetet bemutató rész 2000 szeptember-októberi felmérés alapján készült, a biológiai-bakterológiai kutatásokat 1998 március-májusban végezték – mondta a szakértő, aki szerint ezeket legfeljebb történelmi adatként lehet kezelni.

Fidrich Róbert szerint az RMGC hatástanulmányából órákig lehetne szemezgetni a csúsztatásokat, hiányosságokat és ellentmondásokat: a dokumentumot nem lehet komoly környezeti hatástanulmányként elfogadni. A dokumentáció hiányosságait és a törvénytelenségeket kifogásolva a verespataki Alburnus Maior egyesület és a Greenpeace felszólította a román környezetvédelmi minisztert hogy ne adják meg a környezetvédelmi engedélyt a verespataki beruházásra. Ennek hangsúlyozására tegnap több környezetvédő aktivista odaláncolta magát a minisztérium bukaresit épületének bejárata elé. Az MTVSZ pedig azt kéri a KvVM-től, hogy a román tárcának javasolja: ne adják meg a környezetvédelmi engedélyt a verespataki beruházásra.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.