Élet-Stílus

Nem lehetetlen többé a láthatatlanság

Elméletben már nem elképzelhetetlen, hogy tárgyakat teljességgel láthatatlanná tegyünk, Harry Potter köpenye vagy a Star Trek űrhajója már nem csupán science ficton. Persze az elméleti bizonyítás és a gyakorlat nem feltétlenül fedi egymást.

Amikor nemrégiben két nagysikerű film kapcsán is tárgyak elvarázsolásáról, láthatatlanná tételéről beszéltek a nézők, akkor talán még kevesen gondolták, hogy nemsokára az egyik legrangosabb tudományos folyóiratban, a Science magazinban is arról fognak értekezni komoly tudósok, hogy az elméleti akadály elhárult az elől, hogy kisebb tárgyakat valóban láthatatlanná tegyünk. Persze egyelőre csak elméletről van szó, hangsúlyozzák a szerzők, ám ezen a területen már a teória is komoly előrelépést jelent.

A lovaggá ütött tudós állítja: el tudunk tüntetni tárgyakat

Sir John Pendry, az angliai Imperial College London elméleti fizikusa, akit korábbi tudományos teljesítményéért a királynő már lovaggá is ütött, illetve két amerikai fizikus, David R. Smith és David Schurig közös tanulmányukban azt állítják, hogy varázsköpenyek igenis létezhetnek: matematikai bizonyítással mutatták ki, hogy adott esetben nem elképzelhetetlen olyan különleges konstelláció, amelyben a fény hullámait megfelelő módon meghajlítva láthatatlanná válnak a tárgyak.

Pendry a National Geographic angol nyelvű honlapjának nyilatkozva elmondta: az elmélet szerint vesszük a fénysugarakat, eltérítjük egy picit őket, majd visszajuttatjuk őket a szemhez. David Schurig az egyszerűbb érthetőség kedvéért egy olyan kőhöz hasonlítja a folyamatot, amely éppen egy patak vagy folyó vizében áll. A víz körbekerüli a követ, hogy a kő két oldalán akadálytalanul folyjon tovább, és ha folyásirányból szemléljük, akkor bizonyos esetekben nem tudjuk megállapítani, hogy a kő ott van a víz útjában.

A fénysugarakkal is ugyanezt kell tennünk: a különleges anyaggal bevont tárgyak felületén úgy kell eltéríteni a fénysugarakat, hogy azok a tárgyat megkerülve jussanak el a tárgy mögötti térbe, illetve egészen pontosan onnan vissza a megfigyelő szemébe. A fénysugarak esetében tulajdonképpen ugyanarról van szó, mint az elektromos vagy mágneses hullámok esetében, amelyek eltérítését már a gyakorlatban is alkalmazzák.

Korábbi példák

Korábban akadt már arra példa, hogy bizonyos frekvenciájú hullámokat eltérítsenek, és ezzel tegyenek láthatatlanná például radarok számára tárgyakat: az amerikai lopakodó repülőgépek teste például olyan anyaggal van bevonva, amelyek a radarhullámokat olyan módon térítik el illetve verik vissza, hogy a repülő maga láthatatlan marad a radar számára.

A fénysugarak azonban komolyabb kihívást jelentettek: a mikrohullámokkal és a radar hullámaival ellentétben ugyanis a fénysugarak olyan frekvenciatartományban mozognak, amelyekkel eddig nem nagyon tudtak mit kezdeni a tudósok – legalábbis ha tárgyakat akartak el tüntetni.

A különleges fémszálas „metaanyaggal” bevont tárgyakkal azonban immár elméletben ez is lehetséges. Eddig a fénnyel kapcsolatban kétféle jelenséget konstatáltak a tudósok: a fénysugarak útjába kerülő tárgyak ugyanis vagy elnyelik a fénysugarak fotonjait miközben a fénysugarak visszaverődése révén láthatóvá válnak a fénysugarak útjában lévő tárgyak, vagy pedig teljesen áteresztik azokat, ahogy az áttetsző üveg esetében van.

A mostani tanulmány szerint a különleges metaanyaggal bevont tárgyak nem eresztik át, de nem is nyelik el illetve verik vissza a fénysugarakat, hanem meghajlítják azt, és továbbengedik a tárgy mögötti térbe, ezzel téve láthatatlanná magát a tárgyat.

A probléma

A tudósok ugyan maguk még nem állították elő a megfelelő fémszálas anyagot, de meglátásuk szerint ez jelenti a kisebbik problémát: csak megfelelően apró szövésű fémszálas anyagra van szükség, amely kellőképpen elasztikus ahhoz, hogy a tárgyakat teljes mértékben lefedje. Pendry és Schurig ugyanakkor elismeri: még az elméletben is vannak hiányosságok, ugyanis egyelőre elképzelhetetlen egy olyan metaanyag, amely minden frekvencián tökéletesen működik, bár olyan anyag igenis létezhet, amely nagyon széles skálát képes lefedni a fény frekvenciáiból. A különböző színek hullámhosszai olyan széles skálán mozognak, amelyhez valóban nagyon különleges anyagra lenne szükség.

A legnagyobb kihívást ugyanakkor az jelenti, hogy még a különleges metaanyaggal bevont látható tárgyak is bizonyos mennyiségű fénysugarat elnyelnek illetve visszatükröznek majd, még ha ez valóban igen csekély mértékűnek is mondható. Csakhogy, ha akármilyen csekély mennyiséget elnyel illetve visszatükröz a tárgy, az már azt jelenti, hogy valamilyen formában (kicsinyítve, torzulva stb.) igenis látható lesz. Ráadásul mozgó tárgyak esetében még komolyabb a veszélye annak, hogy a különleges metaanyag nem téríti el megfelelő módon a fénysugarakat.

Ettől függetlenül a Pentagonon kívül is komoly érdeklődésre számíthat az elmélet: a katonai alkalmazáson kívül ugyanis számos más esetben hasznát lehetne venni a láthatatlanná tevő különleges anyagnak. Pendry például olyan hatalmas toronyépületek eltüntetéséről beszélt, amelyek zavarják adott esetben a kilátást.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik