A másik akadályozó tényező a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének főtitkára szerint az, hogy “egyes kormányok az anyagi eszközök hiányában nem tudják ellentételezni a csirketenyésztők veszteségeit, s ezért azok gyakran inkább elrejtik a beteg szárnyasokat vagy levágják őket a megfelelő védekezés nélkül, s így a vírus terjedését segítik elő”. Ong a szervezet nevében kétmillió dollárt ajánlott fel egy állategészségügyi alap létrehozására, és azt ígérte, hogy az ASEAN további forrásokat kutat fel a tagországok megsegítésére.
Az ausztráliai Brisbane-ben 21 ázsiai és csendes-óceáni ország szakértői arra a következtetésre jutottak: “azonnal cselekedni kell” annak megelőzése érdekében, hogy a madárinfluenza világméretű, állatok közötti járvánnyá váljék. A madárinfluenza “már hatással van a baromfi ágazatra és a turizmusra, de ha világméretű járvánnyá válik, akkor a gazdasági következmények óriásiak lesznek” – figyelmeztetett Doug Chester ausztrál nagykövet, a tanácskozás elnöke, de óvott a végletektől is. “A járványra fel kell készülni, de a veszélyt nem szabad eltúlozni, mert az felesleges gazdasági károkat okoz egyes országoknak” – mondta.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) képviselője azt hangsúlyozta a tanácskozáson, hogy Délkelet-Ázsiában 102 millió dollárra, Afrikában – ha oda is eljut a betegség – 75 millióra lenne szükség a járvánnyal való szembeszálláshoz.
Kínában az európai pánikreakciókat az ázsiai viszonylagos nyugalommal összehasonlítva a kultúrák különbségére mutatnak rá. “A kihívásra az európaiak és az ázsiaiak különböző módon reagálnak, ami a gazdasági fejlettségnek és a kultúrának tudható be” – mondta Hszia Hszüe-luan a pekingi egyetem szociológusa. Egy beteg papagáj felfedezése Nagy-Britanniában és a fertőzött költöző madarak felbukkanása Oroszországban, Romániában és Horvátországban riadót okozott Európában, lavinaszerű híráradatot keltve. Ázsiában már 2003. óta jelen van a betegség és a 121 megfertőződött emberből 62 meg is halt. A kínai társadalom ennek dacára nyugodt – emelte ki a különbséget Hszia.
“A mi kultúránkban nem nyugtalankodunk olyan dolgok miatt, amelyeket nem tudunk megváltoztatni úgy, ahogy akarnánk, inkább a közvetlen előttünk álló, gyakorlati ügyekre fordítunk figyelmet, mint az evés és a munka… Nem gondolkodunk annyira előre” – mondta a kínai szociológus.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
