Belföld

„Lúzernek lenni nem szégyen. Gazembernek lenni a szégyen” – Betlen János-interjú, harmadik, befejező rész

Varga Jennifer / 24.hu
Varga Jennifer / 24.hu
Életútinterjúnk finise a friss Prima Primissima-díjas Betlen Jánossal. Az első etap – melyben a rendszerváltásig érkeztünk el – címe az volt: A pápa megveregette a vállamat azzal, hogy „maga rendben van”. A második rész után, melyben 1990-től egészen az ukrajnai háborúig jutottunk, ezúttal kissé visszakanyarodunk: a Nap-keltétől Gyárfás Tamáson és Fenyő Jánoson át odáig fut ki beszélgetés, hogy alanyunk, ha újrakezdené, ismét újságírónak állna-e.

Két etapban is dolgoztál a Nap-keltében: 1992-től a ’94-es kormányváltásig, majd 2003-tól a műsor 2009-es megszűnéséig. Jól tudom, hogy ’92-ben a Magyar Rádió amerikai tudósítói posztját eresztetted el a Nap-keltéért?

1992-ben valóban úgy nézett ki, hogy én leszek a Magyar Rádió New York-i tudósítója. Éppen Amerikában forgattam egy héten át a Fekete Dobozzal, közben benéztem Bolgár Gyurihoz, az akkori tudósítóhoz. Igen szerény fizetést kapott itthonról, tán kétezer dollárt, ami New Yorkban semmire se volt elég, láttam, ahogy gyűjtögeti az újságokból kivágott kuponokat, mert ezekkel öt centtel olcsóbban vásárolhatott mosóport a szupermarketben. Lejáróban volt a négy éve, megpályáztam az állását, és meg is nyertem. Behívott Szalay Zsolt főszerkesztő, hogy megbeszéljük a részleteket. Épp mondani akartam, hogy szeretnék többet kérni, mint Gyuri, de Szalay megelőzött: „Azt ugye megérted, hogy annyit nem adhatunk neked, amennyit Gyuri keresett?” Fölálltam, köszönöm szépen, szevasz, és eljöttem.

Ennyire csóró volt a Magyar Rádió?

Ennyire nem akarták, hogy én menjek ki.

Ha nem akarták, miért téged hoztak ki győztesnek?

Alighanem Gombár Csaba, a Magyar Rádió akkori elnöke hozott ki győztesnek.

Miért nem szóltál Gombárnak, hogy „Csaba, szívat a főszerk”?

Ha nem akar a közvetlen főnök, nem leszek tudósító.

Ne szórakozzunk már. Hogy aztán folyton kicsesszen velem, ottani idő szerint hajnali kettőkor ugráltasson, mondjak már valami okosat a Miska bácsi levelesládájába?! Jó, New Yorkban élni akkoriban olyan volt nekem, mintha a Holdra mehetnék, de a munka nem volt annyira izgalmas.

Varga Jennifer / 24.hu Nagy József és Betlen János.

Viszont, mivel kihirdették, hogy én leszek a yorki tudósító, vendégként behívtak a Nap-keltébe, beszéljek az épp zajló választási kampányról, az akkor itthon ismeretlen Bill Clintonról, meg arról a marhaságról, elképzelhető-e, hogy a hivatalban lévő elnök, idősebb Bush megtámadja Kubát csak azért, hogy a háborúból merített népszerűségemelkedéssel megnyerje a választást. Amikor pár nap múlva kiderült, hogy maradok itthon, a Nap-kelte főszerkesztője, Székely Feri felajánlotta, hogy vezessek heti egy műsort.

Hogyan csinált helyet neked?

Mint utóbb megtudtam, Havas és Forró összeveszett, egy időre kimaradt valamelyik, és hirtelen kellett egy ember.

Szeretted?

Csináltam.

Ennyi?

Aha. Sokat oldott a rutintalanságomon.

Rutintalanság? 1992-ben már negyvenhat éves voltál.

De csak egy-két éve szerepeltem, élő adásban nem volt gyakorlatom. Ezzel együtt akkor valahogy minden tök természetesen jött magától. Ma viszont már nem értem, hogy volt képem páváskodni.

Mit értesz páváskodás alatt?

Hogy szemérmetlenül, fedetlen fővel mutogatom magam százezernyi néző előtt.

Mi abban a szemérmetlen?

Igazából az képeszt el utólag, hogy honnan volt bennem annyi öntudat és önbizalom.

Páva voltál a pávák között.

Én nem voltam sztár.

Mi az a sztár?

Akinek a nevével műsort, lapot lehet eladni.

Juszt, Havas, Forró igenis sztárok voltak. Ha azt tette ki egy újság a címlapra, hogy Forró leöntötte magát kávéval, vagy hogy Havas meghűlt, a nép vette az újságot. Velem történhetett volna bármi, a kutyát nem érdekli.

Bántad?

Dehogy. Azt mondom, páváskodtam, de sose akartam sztár lenni. Nem is erőltették, elfogadták, hogy kilógok, és kifejezetten jól jött, hogy idővel tompult a műsor szenzációhajhász jellege.

A Nap-kelte a Fidesz legendáriumában maga a propagandista fertő. Téged is naponta korbácsolt véresre Gyárfás, Lakat T. és Bika Juli az Angol utcai kazamatákban?

Ha akartam valamit, megcsinálhattam. Ha javasoltam, hogy hívjanak be valakit, sosem tagadták meg. Elő nem fordulhatott, hogy a nap híre, eseménye, embere ne kerüljön terítékre. Nem állítom, hogy kiegyensúlyozott volt a műsor, de a hírre, az eseményre mindig ráment. Igazából semmiféle korlátozásra nem emlékszem. Nagy szabadság volt, felszabadultnak éreztem magam.

Csak akadt valami gebasz!

Hát, egyszer Faragó Richárd sportriporter élőben jelentkezett be valamilyen sporthírrel a szomszéd stúdióból, és én műsorvezetőként úgy köszöntem el tőle, hogy „kösz, Ricsi”. A műsor után Feri félrehívott, hogy adásban nem kell lazáskodni.

Alakul. Csak leérünk a kazamatákba.

Jó, volt még egy. Húsvéthétfőn együtt vezettem műsort Mélykuti Icával, behoztak egy élő nyuszit, amin tréfálkoztam, aztán rám szóltak, hogy ne viccelődjek a húsvéttal.

Mire te nyilván meghunyászkodtál.

Nem, hanem visszaszóltam: „Látszik, hogy pogányok vagytok, a húsvéthétfő nem egyházi ünnep, senkit nem sért, ha hülyéskedünk”.

Tavaly beültél a HírFM-en Lentulai Krisztián amúgy remek portréműsorába. Frankón nem azért mondom, hogy remek, mert egyszer én is vendégeskedtem nála, illetve kicsit azért is, mindegy, szóval Krisztián is azt próbálta kicsikarni belőled, hogy micsoda diktatúra dúlt a Nap-keltében. Hiába. Viszont azt a magas labdát nem ütötted le, hogy „tessék már egymás mellé tenni a Nap-keltét és a mostani közmédia hírműsorait”.

Eszembe se jutott ezzel jönni elő, ugyanis egy vendég nem hozhatja kellemetlen helyzetbe a vendéglátóját. És különben sem szeretem az olyan válaszokat, hogy „maguknál meg verik a négereket”. Nincs meg? Egy régi viccben az amerikai turisták kérdezik a moszkvai pályaudvarom a szovjet idegenvezetőt, hogy miért nem jön már a vonat. Na, erre az a válasz, hogy „maguknál meg verik a négereket”.

Valahol utaltál rá, úgy sejted, a Nap TV 1989. augusztusi alakulásánál jelen volt a kommunista titkosszolgálat.

Nem tartom kizártnak, hogy jelen volt.

És valószínűnek?

Nem tudom. Papírt nem láttam róla.

A reformkommunista, a rendszerváltásra készülő Németh Miklós miniszterelnöksége idején működő titkosszolgálatnak miért állt volna érdekében beleokoskodni a Nap TV alakulásába, működésébe?

Mert a titkosszolgálat a reformkommunista Németh Miklós alatt is szerette befolyásolni az eseményeket.

A Nap TV-ben mivel befolyásoltak volna? Kiadják, hogy tessék gyakrabban behívni Németh elvtársurat?

Nem vagyok titkosszolgálati szakember, hogy meg tudjam mondani. A Nap TV indulása előtt alig pár hónappal zajlott Nagy Imréék újratemetése, arról viszont tudni, hogy aprólékos titkosszolgálati műveleti terv készült rá, a Hősök terén nyüzsögtek az ügynökök, és bizony volt úgynevezett médiafeladat is. Elolvasható.

Csupán spekulálsz, amikor feltételezed, hogy a Nap TV alakulásánál jelen volt a titkosszolgálat?

Mondjuk azt, hogy láttam olyanokat a szerkesztőség körül, akikről alapos okom van föltételezni, hogy szoros kapcsolatban álltak valamelyik titkosszolgálattal. És most hangsúlyozottan nem a műsorvezetőkre gondolok.

Hanem kire?

Inkább senkit nem neveznék meg, mert ez csak feltételezés. És, ha volt is ilyen kapcsolat, hamar megszűnt, hiszen amint megtörtént a rendszerváltás, felszámolták a III/III-at, a többi meg nem hiszem, hogy bele mert szólni a belpolitikába.

Az első nap-keltés etapod 1994 júliusáig tartott, amikor is kineveztek a köztévés híradó főszerkesztőjének. Kilenc évvel később, 2003-ban, túl híradón, Törzsasztalon, Aktuálison, Zárórán és Kormányvárón, visszatértél a műsorba. Emelkedés vagy süllyedés volt ez a karrieredben?

1997-től 2002-ig voltam vezető újságíró az MTV-nél. Szakmailag nekem emlékezetes időszak. Aminek úgy lett vége, hogy a szocik és a szabad demokraták visszatértek a hatalomba, és mire magamhoz tértem, már ki is nyírtak.

Ki és miért nyírt ki?

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik