Túlestünk mindhárom vitán: köztévé, ATV, Partizán. Volt értelme bármelyiknek?
Volt.
Sok?
Valamennyi. A partizános vita lett a legszakmaibb, leginkább ott lehetett beszélni fontos európai kérdésekről, integrációról, források felhasználásáról. Az ATV-ben bezavartak a reklámszünetek, megtörték a vita ívét. A köztévés valamit vitának nem nevezném, inkább bemutatkozási lehetőségnek, mivel életemben először szerepeltem élőben az M1-en, de legalább, ha csak percekre is, sikerült becsempészni a közszolgálatiság hűlt helyére olyan odavaló, valóban közszolgálati témákat, mint a szabad életvégi döntés. Mondjuk a díszlet mindenre alkalmas volt, csak arra nem, hogy az ember bárkivel értelmesen szót váltson.
Szürreális enteriőr, mintha egy valóságshow kellős közepébe csöppennénk, ezer kamera és mikroport, mindenki negédes, úgy éreztem magam, mint A szolgálólány meséje című sorozatot nézve: csak el innen mihamarább.
Beszólt az egyik műsorvezetőnek.
Pár hónapja még Novák Katalin kommunikációs igazgatóját tisztelhettük benne, gondoltam, rákérdezek a kegyelmi botrányra. Önmagában azért a kifejezésért megérte bemennem, ami Volf-Nagy Tünde arcára kiült a kérdésem hallatán.
Választ nem kapott.
Azt nem, de az amúgy kizárólag a köztévéről tájékozódó nézők némelyike tán belegondolt, miért van az, hogy a mai napig nem tudhatjuk, pontosan miért mondott le Novák Katalin.
A köztévén tizenegyen vitáztak, a másik két helyen négyen-négyen. Hová rangsorolja a saját szerepléseit?
Azt majd a szavazók eldöntik vasárnap. Szerintem mindhárom vitát tisztességesen lehoztuk, nemcsak a témák tekintetében, hanem bemutathattam az értékeinket, tehettem morális kiállásokat.
Magyar Péter is tett morális kiállást: még az első vita előtt nyilatkozta a netes HVG-ben, hogy a Momentum bűnben fogant, hiszen egy nemzeti ügy, az olimpia ellen kampányolva tett szert ismertségre.
A Momentum a tettvágyból sarjadt, elegünk lett, hogy senki nem képvisel minket, hogy mindenki belenyugszik a rendszerbe, és a mozgalmunk elindításához találtunk egy nemzeti ügyet, a NOlimpiát, ami oldalakon átívelve szólította meg a magyar embereket. Ez nem bűn volt, hanem hazafias tett, melynek nem kevesebbet köszönhetünk, mint azt, hogy 2024-ben, vagyis idén nem Budapesten, hanem Párizsban rendeznek olimpiát. Gondoljunk már bele, így is romokban az oktatás, az egészségügy, az emberek lényegesen kevesebb pénzt kapnak a munkájukért, mint akárcsak egy-két éve, kevesebbet, mint amiből meg tudnának élni, és ehhez képest itt lenne a nyakunkban egy olyan gigaprojekt, aminek kamatos költségeibe még az én fiam unokái is belerokkannának!
A csattanás Magyarral szavazatokat vehet el a Momentumtól, és ha bebuknak öt százalék alá, nincs EP-mandátum, nemhogy kettő, egy sem, és a kudarc végképp legyalulhatja a támogatottságot, sőt magát a pártot is.
Valószínűtlen ez a forgatókönyv. Én arra helyezem a hangsúlyt, hogy épeszű magyar ellenzékinek a frontpolitikában nem lehet más célja, mint felrúgni a poshadt status quót. Erről szólt a NOlimpia is. Én vagy így politizálok, vagy sehogy. Hiszem, hogy sok embernek van igénye a Momentum képviselte értékekre és politikára, még akkor is, ha most előkerült a Magyar Péter jelenség.
A Momentum jószándéka, jóakarata megkérdőjelezhetetlen, az elvégzett munkánkat lekicsinyelni, bűnként felmutatni igazságtalan. Amúgy meg, ha a Momentum csak annyival tudott hozzájárulni Magyarország jobbá tételéhez, amit az elmúlt hét évben csinált, büszkén mondom: megérte!
Hozzátettünk, építettünk, alkottunk, értéket teremtettünk, reményt és hitet adtunk és adunk ma is rengeteg embernek. Kormányt váltanunk egyelőre valóban nem sikerült, de általunk közelebb kerültünk a célunkhoz, a kormány- és rendszerváltáshoz, ahhoz, hogy jobb hely legyen Magyarország.
Elfogadna egy olyan alkut, hogy vasárnap vereséget szenved a Fidesz, jelentsen bármit a vereség, aztán 2026-ban bukik Orbán, cserébe viszont elporlik a Momentum?
A Momentum nem statisztikai adat, hanem politikai értékközösség. Tagjaink itt olyan közösségre leltek, ahol cselekedhetnek, barátságok, szerelmek szövődtek, házasságok köttettek, gyermekek születtek. Közösségünket semmiféle politikai kudarc nem tudja szétverni, egy ilyen közösség akkor is felbecsülhetetlen értékkel bír, ha a nap végén „csupán” a közéletről való közös gondolkodás marad.
Szóval?
A Momentum nem fog elporladni. Mert a Momentum egy közösség.
És Magyar Péter micsoda?
Ő egy jelenség.
Aki köré közösség szerveződött.
Abból majd csak lehet közösség.
Magyar Péter rendezvényeire tíz- és százezrek kíváncsiak.
Mondom: az még nem közösség. Rendszert váltani nem egyszemélyes messiások fognak, ők csak felkeltik az embereket a székből, reményt ébresztenek, hangot adnak az elégedetlenségnek. A rendszer- és kormányváltáshoz politikai közösségek kellenek, melyek ráébresztik az embereket, hogy a politizálás nem ördögtől való tett, éppen ellenkezőleg: a közügyekről való gondolkodás, beszéd és cselekvés visz közelebb a jobb Magyarországhoz. A Momentum küldetése pont az, hogy rábírja az embereket a közügyekről való gondolkodásra, beszédre, tettre. Ami persze hatékonyabb, ha a mozgalom, a mi mozgalmunk az EP-választáson is mandátumhoz jut.
Önt is messiásnak tekintik a sajátjai. Messiásként vette át a pártot Fekete-Győr Andrástól, aztán, amikor visszavonult kismamának, messiásként várták vissza. Van annyira messiás, hogy akkor is marad a párt élén, ha nem érik el az öt százalékot?
Úgy vállaltam gyermeket, és úgy tettem vele a legjobbat, hogy átgondolva a helyzetet azt mondtam a Momentumban: a közösséget vezesse más, nekem most mindent meg kell adnom egy új jövevénynek, de nem tűnök el a Momentum életéből, mert ez az én közösségem. Aztán alig négy hónappal a szülés után visszatértem, mert szüksége volt rám a közösségemnek.
És nem úgy tértem vissza, hogy beugrom fél évre, aztán megint szevasztok.
Komolyan gondoltam, hogy egyszerre vezetem a mozgalmat, vagyok anya és feleség, törekszem egyensúlyba hozni a magánéletet a munkával.
Ha nem lesz EP-mandátum, lemond?
A magyar ellenzéki oldal azon kevés szereplője közé tartozom, aki sose futamodott meg a politikai felelősségvállalástól. A 2022-es országgyűlési után én felmentem Márki-Zay Péter mellé a színpadra, majd egyedüliként kértem elnézést a választóinktól a vereség miatt. Ugyanígy most is őszintén, tiszta lelkiismerettel fogom vállalni a politikai következményt, bármi lesz is az eredmény.
Lemond, ha nem érik el az öt százalékot?
Hogy egy bizonyos százalék milyen következménnyel jár, azt a közösségen belüli beszélgetések döntik majd el.
Előfordulhat, hogy kudarc esetén is arra jut a tagság, hogy önnél jobban úgysem csinálná senki?
Nem vagyok pótolhatatlan, még csak azt sem gondolom, hogy kizárólag az én vezetésemen múlik bármi is. Soha, sehol, semmilyen székhez nem ragaszkodtam, és akkor is a legjobb szándékkal és maximális energiával segíteném a pártot, ha nem én állnék a kormány mögött.
Benne van a pakliban, hogy június kilencedike után lemond?
Benne, persze.
Térjünk vissza Magyar Péter akciójához: vajon miért szállt bele a Momentumba?
