Belföld

Nem szűnt meg teljesen a bérnővéri rendszer, de szigorodtak a feltételek

Kovács Tamás / MTI
Kovács Tamás / MTI
A Belügyminisztérium a bérnővéri rendszer teljes megszüntetését tervezte, de az komoly fennakadásokkal járt volna, így is van olyan kórház, ahol akadozik az ellátás. A munkaerő-kölcsönző cégek kiebrudalásával azonban a Független Egészségügyi Szakszervezet vezetője egyetért, ahhoz azonban, hogy több főállású ápoló legyen, magasabb bér és rugalmasabb munkakörülmények kellenek.

Újabb fontos, a betegellátást alapvetően érintő, sőt azt egyes helyeken megakasztó változást vezettek be január 1-jétől az egészségügyben: jelentősen módosult a nem főállású szakdolgozók alkalmazhatóságának szabálya.

A kórházakban, elsősorban a szakdolgozói területen már évek óta küzdenek humánerőforrás-hiánnyal. Ezt a problémát átmeneti megoldásként a bérnővéri rendszerrel oldották meg az intézmények, vagyis úgy, hogy a főállású ápolók mellett külsős szakdolgozók érkeztek a betegágyak mellé, és segítettek be az ügyeleti sorok kiállításába.

Ez eddig kétféle módon valósulhatott meg. A klasszikus bérnővéri rendszerben az intézmények egészségügyi szolgáltatókkal (többnyire kft.-kel) szerződnek. Ezek a szolgáltatók szakvégzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozókat alkalmaznak, akiket kiközvetítenek azokba a kórházakba, szakrendelőkbe, ahol szükség van a munkájukra. Ebben a modellben a bérnővérek a szolgáltató cégekkel szerződnek, a cégek pedig a kórházakkal, méghozzá úgy, hogy kizárólag személyi jellegű egészségügyi szolgáltatást nyújtanak – magyarázta lapunknak Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) vezetője.

A cégek feladata, hogy rendszeresen biztosítsanak meghatározott számú, különböző képzettségű egészségügyi dolgozót a velük szerződésben álló kórháznak. Ez a klasszikusnak nevezhető bérnővéri rendszer korlátozott keretek között ugyan, de most is működik, tehát nem szűnt meg január 1-jével. Noha a kormány eredetileg be akarta szüntetni, az év elején életbe lépő rendelet csak szűkítéseket tartalmaz, például azt, hogy

egy héten összesen 12 órát dolgozhat az adott egészségügyi intézményben a bérnővér (és a bérorvos).

Farkas Norbert / 24.hu

A külsős egészségügyi dolgozók ideiglenes foglalkoztatásának másik módja a munkaerő-kölcsönzés. Ez esetben általános (tehát nem kifejezetten egészségügyi portfóliójú) munkaerő-közvetítő cégekkel szerződnek az egészségügyi szakdolgozók, akiket ezek a vállalkozások közvetítenek ki a kórházakba. Látszólag nincs különbség a két módszer között, Soós Adrianna szerint azonban két külön műfajról van szó. Az egészségügyi szolgáltató cégek ugyanis amellett, hogy biztosan tudnak szakdolgozót küldeni az adott munkakörbe, a szakmai felkészültségükre is garanciát vállalnak. „Ez egy tartós foglalkoztatási forma. A jogszabály is rögzíti, hogy elsősorban azokat kell és lehet bérnővérként alkalmazni, akikkel már bizonyítottan jó volt az együttműködés, tehát jó referenciával bírnak” – mondta a FESZ vezetője.

A munkaerő-kölcsönző cégeknél viszont sokkal kevésbé érvényesülnek a szakmai szempontok. Ezt a fajta munkaközvetítést szüntették meg január 1-jével, és ezzel Soós Adrianna is egyetért.

Az a megoldás tehát, hogy valaki bérnővérként, vagyis ne főállásban dolgozzon kórházakban, nem szűnik meg, de erősen visszaszorították. Soós Adrianna hozzátette, az eredeti elképzelések szerint a rendszert teljesen megszüntette volna a Belügyminisztérium, ám végül csak a korlátozás mellett döntöttek. Ami nem meglepő, hiszen bérnővérek nélkül nem lehet felállítani ügyeleti vagy műszaki sort azokban a kórházakban, ahol nincs elég ápoló.

A tartós munkaerőhiánytól szenvedő kórházakban eddig csak úgy tudták fenntartani az ellátást, a műszakokra csak úgy tudták kiállítani a törvényileg előírt számú ápolói személyzetet, hogy bérnővéreket hívtak.

Akadozó ellátás

A bérnővéri gyakorlat tehát nem új jelenség a magyar egészségügyben: már 2018-ban arról cikkeztünk, hogy egymilliárd forintért bérelt aneszteziológusokat és műtősöket a Péterfy kórház. A Péterfynél friss adatokat nem találtunk, a Szent János kórháznál viszont igen. Ott éppen a napokban derült ki, hogy több ellátás is szünetel a II. kerületi betegek számára, a kórház hivatalos reakciója szerint azért, mert január 1-jétől betegbiztonsági okokból a munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül már nem biztosítható az ápolási képesség. Az intézmény honlapján fellelhető ötmillió forint feletti szerződések szerint szakdolgozói ellátásra, illetve munkaerő-kölcsönző céggel is vannak megkötött megállapodások, míg bérnővérek alkalmazására a kórház három céggel is szerződött az elmúlt években.

A kórházakat nem érte váratlanul a változás, ugyanis már 2023. január 1. óta hatályban van az a rendelkezés, amely szerint az egészségügyi szolgáltatók alaptevékenysége körében a munkaerő-kölcsönzés nem alkalmazható, és a felek ezekkel a szerződésekkel legkésőbb 2024. január 31-ig kötelesek elszámolni egymással.

A Szent János kórház hétvégi közleményéből kiderül, hogy az elmúlt egy évben próbálták is megoldani az ebből adódó munkaerőforrás-problémákat. Mint írták, „a szabályozásnak megfelelően

intézményünk az elmúlt egy évben számos intézkedést hozott annak érdekében, hogy minél kevesebb vállalkozó és személyes közreműködő bevonásával szervezze meg a betegellátást,

jelentősen csökkentettük a közreműködői óraszámot. A biztonságos betegellátás érdekében a belgyógyászati (kardiológia, diabetológia, gasztroenterológia) és a neurológia ellátások esetében végrehajtott átszervezés érintette az adott osztályok ágyszámait és területi ellátási kötelezettségeit. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezek az osztályok «leállnak», hanem azt, hogy egy átmeneti időszakban ugyan csökkentett ágyszámmal és kisebb területi ellátási kötelezettséggel, de minden szakmában továbbra is biztosítják a betegellátást.”

Mindig kockázatos

Az egészségügyi szolgáltató cégek által kiközvetített szakdolgozók esetében külső munkavállaló kerül be a rendszerbe, vagyis valaki, aki nem főállásban dolgozik az intézményben, és ez mindig kockázatot hordoz magában. A Belügyminisztérium szándéka az, hogy elsősorban főállásúak dolgozzanak a kórházakban, mert ők azok, akik pontos helyismerettel rendelkeznek, tudják, mi hol van, milyen eszközök vannak, azok hogyan működnek, és ismerik az orvosokat. Vagyis főállású ápolókkal nagyobb a betegbiztonság, ráadásul ha külsőst kell beszervezni az ellátásba, az mindig bizonytalanabb: nagyobb a kockázata annak, hogy a bérnővér nem jön, vagy a következő nap másvalaki érkezik.

Farkas Norbert / 24.hu

Ahhoz azonban, hogy a kormány szándékai teljesüljenek, és csak főállásában, vagyis az egészségügyi jogviszony keretei között dolgozzanak a szakdolgozók a kórházakban, több feltételnek is teljesülnie kell Soós Adrianna szerint.

Eddig a bérnővérkedést azért vállalták sokan, mert így több nettó jövedelemhez jutottak, és rugalmasabb volt a munkaidejük.

„Van, aki csak reggel vagy éjszaka vagy éppen a hét meghatározott napjain vállalt munkát bérnővérként. Ezt egy kórház főállású szakdolgozójaként, kötöttebb formában nem biztos, hogy megteheti” – magyarázta. Ráadásul főállásban jelen állás szerint a jövedelem is alacsonyabb. Ha egy ápoló nem a kórházzal, hanem a munkaközvetítő céggel vállalkozóként kötött szerződést, akkor a nettó jövedelme magasabbra jött ki az adózási különbségek miatt. Ráadásul a kórház sem járt rosszul ezzel, többe ugyanis nem került az intézményeknek a bérnővérek alkalmazása – mondta a szakszervezeti vezető.

Soós Adrianna hozzátette, az elmúlt években ennek ellenére sokan választották inkább azt, hogy a bérnővérkedés helyett főállásban végezzék ápolói feladataikat, de ahhoz, hogy még többen döntsenek így, jobb feltételeket kell biztosítani: magasabb bért, rugalmasabb munkarendet.

A FESZ vezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy a szakdolgozók túlnyomó része (nagyjából 80 százaléka) nő. A kisgyereket nevelők nem vagy csak korlátozottan tudnak éjszakai műszakot vállalni, így a kórházaknak rugalmasságot, családbarát környezetet kellene biztosítaniuk, ha főállású ápolókat szeretnének a betegágyak mellé állítani – hangsúlyozta. Vannak olyan családos bérnővérek, akik úgy osztják be az idejüket, hogy heti két napot 12 óráznak egy helyen, aztán még egyet egy másikon. Ezt főállásban nem tudnák megtenni.

Ápolók a Fülöp-szigetekről?

Soós Adrianna egy új trendre is felhívta a figyelmet, a FESZ-t ugyanis több munkaerő-közvetítő cég is megkereste azzal az ajánlattal, hogy külföldi, elsősorban Fülöp-szigeteki munkavállalókat hoznának a magyar egészségügybe (arról, hogy az idősotthonokban már megjelentek a thaiföldi ápolók, itt írtunk). A szakszervezeti vezető bár jó munkaerőnek tartja őket, az egészségügyi munkaerőhiány megoldását elsősorban olyan fizetéssel rendezné, amellyel az ijesztően sok hazai pályaelhagyó ápoló visszatérne a szakmába. Bár a mostani bérrendezést jó iránynak tartja, heti negyven órában szerinte legalább 30–40 százalékkal magasabb kereset kell ahhoz, hogy vonzóbb legyen a szakdolgozói munkakör.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik