Az európai jó gyakorlatokat figyelmen kívül hagyja, a fejlődést nem szolgálja, a betegek orvosokba vetett bizalmát nem növeli, az őszinteséget nem támogatja, ráadásul nem is transzparens az új orvosetikai kódex és ügyrend – állítja Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Etikai Kollégiumának vezetője.
Új etikai szabályozás azért készül, mert a kötelező tagság felszámolásával a MOK-tól az etikai ügyek lefolytatásának feladatát is elvették. Az etikai eljárások lebonyolításával az eddig az egészségüggyel kapcsolatban csak véleményező feladatot ellátó, jelenleg a Belügyminisztérium alá tartozó Egészségügyi Tudományos Tanácsot (ETT) bízták meg, amihez új orvosetikai kódexet is írnak. Az ETT által elkészített orvosetikai kódex már a testület honlapján is elérhető, kérdésünkre pedig Mandl József elnök azt írta, a kódex összeállítói és írói a tanács elnökségének tagjai, bizottsági elnökei és titkárai voltak. A készülő szöveget a kamara véleményezhette, de a megírási folyamatban tevékenyen nem vehetett részt.
A magyar-angol kettős állampolgárként két ország három kórházában dolgozó Hegedűs Zsolt ortopéd főorvosként nyolc éve foglalkozik egészségügyi szakpolitikával, és azt mondja, nem ördögtől való, hogy egy országban függetlenítik a kamarától az etikai eljárásokat, éppen azért, hogy a testület ne legyen egyszerre ügyvéd, ügyész és bíró. Csakhogy a készülő kódexben nem látszik, hogy nyíltabb, átláthatóbb és a politikától teljesen független etikai bizottságok jönnének létre, hanem még zártabb, a kórházigazgatók által kijelölt és jóváhagyott bizottsági tagok járnak majd el az etikai ügyekben – zömében szubjektív alapon. Az orvos súlyos véleményt fogalmaz meg:
Az új orvosetikai kódex? Visszamegyünk 30–40 évet. Vissza a szocializmusba.
A kamara elnöksége június elején több oldalon keresztül sorolta kifogásait a készülő új kódexszel kapcsolatban, és arra jutott, hogy annak használatát sem erkölcsi, sem szakmai okokra hivatkozva nem támogatja. A MOK Országos Hivatalának jogászcsapata úgy értékelte a készülő szöveget, hogy a kamara eddigi etikai kódexe részletesebb, áttekinthetőbb és az etikai eljárásokban iránymutatásként használhatóbb.
Kidobták a kukába
Minden modern egészségügyi rendszer alapkövetelménye az orvosok működését szabályozó etikai kódex. Ez teszi lehetővé, hogy – a rendőrségi vagy bírósági eljárástól eltérően – az orvoslás alapelveit figyelembe véve értékelje egy kiválasztott bizottság szakmai és morális alapon azt az orvost, akit bepanaszoltak, vagy akivel szemben etikai vétség gyanúja merült fel.
A MOK jelenlegi etikai kódexe 2012 óta van érvényben. A szabálygyűjtemény állandó felülvizsgálat és javítás alatt állt, főképp a 2019-ben megválasztott új elnökség hivatalba lépése óta. A Hegedűs Zsolt által vezetett etikai kollégium feladata volt az, hogy a kódexet folyamatosan alakítsa, javítsa, például
- mert felmerült egy újfajta etikai vétség,
- megváltozott a jogi környezet,
- vagy mert valamelyik vétséget nem pontosan, nem elég egyértelműen fogalmaztak meg.
Az orvos szerint a kormány a kötelező tagság felszámolásával és az etikai eljárások elvételével az egész szabálygyűjteményt a kukába dobta. Bár az Egészségügyi Tudományos Tanács néhány dolgot átemelt az új szövegbe, Hegedűs szerint ezt lebutítva és leegyszerűsítve tette, márpedig a kódex lényege éppen az, hogy pontos és árnyalt legyen.
Nincsenek leírva azok a tényállások, amelyek világosan mutatják az orvos számára, hogy mit nem szabad csinálnia. Olyan mondatok vannak benne, amelyeket erősen szubjektíven lehet értelmezni, és egy jó ügyvéd bármikor gond nélkül megtámadhatja az ilyen alapon meghozott szankciót
– állítja az orvos, aki szerint az ETT által készített kódex komoly hiányossága az is, hogy nem definiálja pontosan az etikai vétség fogalmát, és nem tesz különbséget enyhe, súlyos és kirívóan súlyos szabályszegés között sem.
A tanács nyilvánosságra hozta az orvoskamara a kódexről alkotott hétoldalas véleményét, valamint az ETT elnökségének háromoldalas válaszlevelét is. Utóbbiból Mandl József a 24.hu-nak azt emelte ki, hogy
alapvető koncepcionális különbség a MOK Kódexszel szemben, hogy véleményünk szerint az orvosok igen bonyolult jogi környezet által meghatározott szabályozás szerint dolgoznak. Az etikai eljárás az orvosok ellen indítható eljárások egyike. (…) Ugyan egyetértünk a MOK-kal abban, hogy minden szabályszegésnek van/lehet etikai vonzata, de a kódex nem szelektál a szankcionálandó, a különféle szintű és formájú, többnyire részleteiben is pontosan kidolgozott (jog)szabályok (pl. a MOK által említett adatvédelem, titoktartás) sértéseinek etikai megítélései között. (…) Nem értünk egyet azzal, hogy az etikailag ugyan különösen érzékeny, de jogilag pontosan szabályozott részterületek közül egyeseket a kódex kiemeljen (pl. transzplantáció, triázs). Nem támogatjuk azt sem, hogy az orvosok ellen indított etikai eljárások kombinálódjanak egyes szakmai szabályszegések vagy különféle más jogszabálysértések ügyeiben folytatott eljárásokkal.
Az új orvosetikai kódex százkilenc pontból állt. Ebből a MOK huszonhat pontot vitatott, illetve javasolta a módosításukat. A kódexen – a kamaráé mellett más javaslatokat is elfogadva – végül 18 változtatást hajtottak végre, ezekből hét törlés, hat szóhasználati változtatás, öt módosítás – írta kérdésünkre az ETT.
A felfüggesztés és a kizárás nincs a szankciók között
Az etikai eljárások továbbra is zárt ajtók mögött zajlanak majd. Ebben nincs újdonság, eddig sem voltak nyilvánosak, annak ellenére sem, hogy Hegedűs Zsolt az etikai kollégium vezetőjeként negyedik éve küzd azért, hogy a procedúrák transzparensek, bárki számára követhetők legyenek. Bár változást nem ért el, azt mondja, a folyamat elindult, és már a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság véleményét is kikérték a kérdésben: a testület támogathatónak tartja az etikai eljárások nyilvánossá tételét. Noha ez még a jelenlegi MOK-vezetőség körében is nagy ellenállásba ütközött, közigazgatási államtitkársági szinten folytattak tárgyalásokat a változtatásról.
Hegedűs szerint a nyilvánosság lenne annak a záloga, hogy a közvéleménynek, az orvostársadalomnak, sőt a döntéshozóknak is meg lehessen mutatni, „mivel állunk szemben”, és hogyan történik egy etikai szankcionálás, bizonyítási eljárás, valamint igazságosan felelősségre lehessen vonni azt, aki a szakmájában etikátlanul cselekedett.
Az Angliában is praktizáló ortopéd főorvos az Egyesült Királyságban életben lévő eljárásrenddel példázza, hogyan lehet az orvosetikában a transzparenciát megvalósítani. A ETT etikai kódexének véleményezésében is elküldte követendő példaként annak az angol módszernek a leírását, aminek lényege, hogy nyilvánosak az etikai ülések, meghallgatások és az ott született jegyzőkönyvek, határozatok. Az orvosra vonatkozó összes korlátozás vagy követelmény (az orvos egészségére vonatkozó adatok kivételével) online, a kamara weboldalán jelenik meg. Az etikai bizottság nyilvános tárgyalásokon hozott határozatainak másolatai pedig a tárgyalás befejezését követően nagyjából egy évig elérhetők. Az orvosok etikai bíróságai nyilvánosan üléseznek, kivéve, ha az orvos egészségi állapotára vonatkozó bizalmas információkat vizsgálnak, vagy ha kivételes körülmények állnak fenn. A közelgő nyilvános meghallgatásokat a honlapjukon hirdetik meg, az orvos ellen felhozott vádak rövid összefoglalásával. A fajsúlyos eseteket tárgyaló etikai bíróságok nyilvános meghallgatásán bárki részt vehet, rendszeresen látogatják őket orvostanhallgatók és joghallgatók csoportjai. Annak érdekében, hogy a nyilvánosság jobban megértse a döntéseiket, újságírók is részt vehetnek a meghallgatásokon. Az etikai bizottságok által kihirdetett minden nyilvános határozatot – kérésre – az újságírók rendelkezésére bocsátják.
Hegedűs Zsolt szerint az angol szemlélettől nagyon messze vagyunk, és az új kódextervezettel még messzebb kerülünk.
Ha transzparensen működnének az etikai eljárások, mindenki tanulhatna azokból, és a társadalmat is sikerülne a túlnyomó többségében korrektül dolgozó orvosok mellé állítani
– mondja Hegedűs, aki szerint nonszensz, hogy a készülő kódexben a felfüggesztés és a kizárás nem szerepel a szankciók között.
Az Egészségügyi Tudományos Tanács nem foglalkozott az orvosetikai eljárások nyilvánosságának kérdésével, így ebben semmilyen döntést nem hozott – jelezte lapunknak Mandl József, aki hozzátette, ezeket a kérdéseket nem etikai kódexben kell rendezni.
A probléma meghaladja az etikai testületi hatáskört is. Figyelembe kell venni egy esetleges változtatás igényének felmerülésekor számos, bonyolult, több módon értelmezhető, nagyon érzékeny adatvédelmi, személyiségi jogi stb. szempontot, továbbá nemzetközi érvényű, EU-szintű jogszabályokat is
– érvelt a tudományos tanács elnöke.
Két férfi, két eset
Két példa a jelentős médiafigyelmet kapott etikai eljárások közül:
- A veszprémi kórház onkológus-nőgyógyász főorvosát, aki az államilag finanszírozott, életmentő műtétekért kért előre 100–150 ezer forintot, fél évre tiltotta el 2017-ben az orvosi kamara országos etikai bizottsága.
- 2021-ben pedig – nem sokkal az után, hogy kirúgták a gyöngyösi kórházból – Pócs Alfréd vírusszkeptikus orvos kapott hasonló időtartamú felfüggesztést.
Ami a veszprémi esetet illeti, az akkor még Éger István vezette kamara csak azután indított etikai eljárást, hogy az orvost a Veszprémi Törvényszék jogerősen két év börtönbüntetésre ítélte, amit öt évre felfüggesztett, ám szakmájának gyakorlásától nem tiltotta el, így az orvosetikai eljárás féléves eltiltása előtt is dolgozhatott. A MOK nem rögtön indított etikai eljárást a nyilvánvaló etikai vétséget elkövető orvos ellen, és a területi etikai bizottság első körben csak megrovásban részesítette. A zárt ajtók mögött született döntést követően óriási volt a felháborodás a nőgyógyász szaktársai között is, majd végül több orvos – köztük Kincses Gyula, a MOK jelenlegi elnöke – panaszt tett a döntés ellen. Végül a kamara országos etikai bizottsága hozta meg döntést a féléves eltiltásról, amiről az elnök nem közölhetett részleteket. A veszprémi nőgyógyász az eltiltása után újra praktizálni kezdett a kórházban, sőt 2020-ban a Semmelweis-napon orvosigazgatói dicséretben részesítették, miközben akkor még élt a felfüggesztett börtönbüntetése.
Hegedűs Zsolt szerint a mindössze féléves eltiltás egy ilyen etikai vétségnél sem az orvosok, sem a társadalom igazságérzetével nincs arányban. Ahhoz azonban, hogy a hasonló ügyeket a nyilvánosság előtt tárgyalják, szemléletváltás szükséges:
Új szemlélet kell, hogy azt mondhassuk, nekünk, orvosoknak nincs takargatnivalónk. Azt, akit megvádolnak etikai vétséggel, a nyilvánosság erejével lehessen felmenteni vagy éppen elítélni. A nyilvánossággal mutatjuk meg, milyen orvosok vagyunk. Nem szabad összezárnunk, és csak a belső konferenciákon megmutatni, mi történt, és mit gondolunk róla.
Szerinte nem elvenni kellett volna a MOK-tól az etikai ügyeket, hanem megerősíteni a feladatkörét, és hozzáadni az orvosok szakmai-minőségi felügyeletének jogosítványát is, hogy ellenőrizni lehessen, szakmailag megfelelően és biztonságosan dolgoznak-e az orvosok, tisztelettel bánnak-e a betegekkel, a betegjogokat ismerik és mindig betartják-e. Az orvosoknak dokumentálniuk kellene a szövődményeket, például hogy hány betegük hunyt el, hánynak lett kórházi fertőzése, illetve hogy milyen technikával operálnak, követtek-e el etikai vétséget. Ez utóbbi információt bárki a pecsétszám alapján megnézhetné a kamara honlapján. Nálunk mindez elérhetetlennek tűnik, holott az Egyesült Királyságban jó ideje működik.
Magyarország ennél sokkal többet érdemel
A MOK etikai kollégiumát negyedik éve vezető orvos elkeseredett, és nem látja, hogy az egészségpolitikát irányító döntéshozók között lenne bárki, aki megértené a transzparencia jelentőségét. Sőt, az évek alatt arra jött rá, hogy a mai Magyarországon a szemléletet nem nagyon lehet megváltoztatni. Hasonlót érzett, amikor a koronavírus-járvány közben számos szakértővel és szervezettel együtt egy olyan iránymutatás megírását koordinálta, mely abban adott segítséget az orvosoknak, hogyan lehet minden szakmai, emberi és etikai elvnek megfelelően dönteni abban a helyzetben, amikor erőforrás hiányában több a koronavírusos beteg, mint az intenzív ágy vagy a lélegeztetőgép.
Az Európa más országaiban, illetve az Egyesült Államokban megfogalmazott, tudományosan megalapozott etikai irányelveket, amelyek az orvosokat segítették a súlyos etikai döntések meghozatalában, a magyar egészségpolitika nem vette jó néven. Hegedűs szerint itthon a politika nem akarta beismerni, hogy ilyen helyzet előállhat. A Kásler Miklós vezette egészségügyi kormányzat úgy söpörte le az iránymutatást, hogy más protokollt nem adott ki az orvosok számára. Márpedig Hegedűs szerint a hivatalos etikai útmutatóval betegeket lehetett volna megmenteni, és hiába tagadták, az ortopéd orvos úgy tudja, voltak olyan kórházak, ahol egy bizonyos életkor felett már rangsorolni kellett a betegeket, melyikük juthat intenzív osztályos ellátáshoz.
Az ETT dokumentumában a Covid-kódex nyomait sem lehet felfedezni, de Hegedűs Zsolt szerint az még nagyobb probléma, hogy a tervezetet úgy küldték el korábban a MOK-nak véleményezésre, hogy nem látszott, kik írták azt. Bár Hegedűs szerint bárki, aki részt vesz ebben a munkában, tudatosan vagy jóhiszeműen elköveti „a babitsi értelemben vett írástudók árulását”, mint ahogy az is, aki majd az újonnan felálló etikai bizottság tagja lesz. Ez utóbbi kérdésben az orvos és a MOK elnöksége is úgy látja, van miért aggódni, mert úgy tűnik, a vármegyei kórházak igazgatói jelölik ki a bizottság munkájában résztvevő orvosokat (eddig önként lehetett jelentkezni), akikről szavazni fognak. Így a rendszerbe kódolt annak a lehetősége, hogy „szubjektív és kézivezérlésű döntések születhessenek” az etikai eljárások során.
Mandl József szerint viszont az orvosetikai eljárásokat levezénylő leendő bizottságokba csak az orvostársadalom közbizalmat élvező tagjai kerülhetnek be.
Ezt a bizalmat direkt választással lehet és kell is kifejezni. Minden orvos jelölhető, választható és természetesen választó ebben a folyamatban a hivatásrenden belül. Nem kizárt, sőt bizonyos tekintetben kívánatos, hogy a korábbi kamarai etikai bizottságok tagjai közül ismét testületi feladatot kaphassanak olyanok, akik a jelölésüket vállalják, majd őket megválasztják.
Az ETT elnöke hozzátette: a konkrét panaszokkal kapcsolatos eljárások már az új, a tanács meglévő bizottsági rendszerétől függetlenül választott bizottságok hatáskörébe tartoznak. A választások technikai lebonyolításáért nem az ETT, hanem az egészségügyi intézményrendszer a felelős.
Hegedűs Zsolt szerint azonban van még egy jelentős probléma az ETT által készített kódexszel. Az új etikai eljárás szerint, ha egy orvos ügye bíróságra, ügyészségre, rendőrségre kerül, azzal a tanács automatikusan nem akar foglalkozni. Az új kódex alapján tehát, ha egy orvosról a bíróságon kimondják, hogy bűnös (például szexuálisan zaklatott egy nővért vagy beteget), gyógyíthat tovább, mert a bíróság esetleg nem függeszti fel a szakma gyakorlása alól – hasonlóan ahhoz, mint a veszprémi nőgyógyásznál történt. Hegedűs arra hívja fel a figyelmet, hogy a bíróságon egészen más bizonyítási folyamat zajlik. Az etikai eljárás adott esetben sokkal mélyebben vizsgálja az orvosi hivatást szabályozó erkölcsi elveket, és az etikai bizottság a bíróságnál akár súlyosabb szankciót – például kizárást – is kiszabhat.
Jelenleg egyébként etikai eljárás nincs folyamatban, hiszen azt a MOK már nem, az ETT pedig még nem folytathatja le. A kamaránál valószínűleg marad minden szankcionálási jogkör, hiszen a megmaradt 34 ezer tag esetében szükség van a testületen belüli szabályozásra. Ennek kidolgozásában azonban Hegedűs Zsolt nem szeretne szerepet vállalni, mint ahogyan az őszi tisztújítás után az új MOK-ban sem.
Hazaköltözésem után nyolc évet tettem a szakmapolitikába, a hálapénzmentes egészségügyi rendszer kialakításába, a kórházi fertőzések kérdésének fókuszba állításába, az orvosetika megújításába, az úgynevezett értékalapú egészségügy szemléletének terjesztésébe. Vannak sikerek, de vannak jelenleg még lehetetlen küldetések itthon, mivel alapjában nincsenek döntéshozói szerepkörben olyanok az egészségügyben, akik európai és ténylegesen betegcentrikus szemléletet képviselnének. Így nekem ez a harc egyelőre elég volt
– mondja csalódottan.
Etikai kollégiumi elnökségem alatt farizeusi hazugságokkal vették el a kamarától az etikát, miközben a legeurópaibb és a leginkább orvos- és betegközpontú ügyrendért harcoltam. Ez a mesterségesen már családokat is megosztó, részigazságokkal, álhírekkel, titkosításokkal és propagandával manipuláló ország nem az én világom. Én nem ilyen hazában szeretnék élni. Magyarország ennél sokkal többet érdemel
– teszi hozzá.
