Lomnici Zoltán, aki 2002-től egészen Baka András főbíróvá választásáig a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt, rendszeresen érvelt azzal: mi sem bizonyítja jobban, hogy az emberek bíznak a bíróságokban, mint az, hogy ennyien és ennyien – és itt mindig egy meggyőzően magas szám következett – fordulnak évente ügyeikkel a bíróságokhoz. De mégis, hova fordulhatnának a vitáikkal, ha nem az erre kijelölt egyetlen szervhez, a bírósághoz?
2021-ben azért már ilyen olcsó trükkel nem lehet senkit meggyőzni a bíróságba vetett bizalom mértékéről. Az igazságszolgáltatás függetlenségébe vetett bizalom sajnos évről évre csökken. Ennek legfőbb okát a bíróságokra gyakorolt kormányzati és politikai nyomásban jelölték meg a megkérdezettek.
Nem fogunk most általánosságban beszélni a bírói függetlenségről, hiszen nem tanulmány, csupán egy cikk megírására vállalkoztam. Emellett azt gondolom,
Kezdjük mindjárt a legfrissebb esettel, Szabó Gabriella történetével. A bírónő a közigazgatásból került a bíróságra, és határozott időre kinevezett bíróként dolgozott a Fővárosi Törvényszéken. A dolog eddig rendben is van, hiszen minden bíróságra pályázót először 3 évre neveznek ki, majd addigi munkájának vizsgálata után döntenek arról, hogy alkalmas vagy alkalmatlan-e a bírói pályára.
Szabó Gabriella azonban 2018-ban „végzetes hibát” követett el. Balszerencséjére hozzá került egy szíriai kurd menekült ügye, akinek a menedékkérelmét a hatóság érdemi vizsgálat nélkül azért utasította el, mert Szerbián keresztül érkezett Magyarországra. Az akkor hatályos híres vagy inkább hírhedt „Stop Soros” törvény szerint így kellett eljárniuk. A menedékkérőt képviselő Magyar Helsinki Bizottság bíróságon támadta meg a határozatot.
A bírónő ekkor úgynevezett „előzetes döntéshozatali eljárást” kezdeményezett. Ennek az a lényege, hogy ha az eljáró bíró úgy látja, a magyar jogszabály nincs összhangban az uniós joggal, vagy a hazai jog szerint nincs lehetőség jogorvoslatra, kérdéseket tesz fel a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságának (EUB).
Bár most ugrunk a történetben, azt már itt megjegyzem,
Ebből már ki is derült, hogy Szabó Gabriella kérdései olyannyira helytállóak voltak, hogy az EUB megállapította, a „Stop Soros” szabályai ellentétesek az EU menekültügyi eljárásról szóló irányelvével. Méghozzá olyannyira, hogy az Európai Bizottság 2019-ben kötelezettségszegési eljárást is indított emiatt Magyarország ellen.
Ez utóbbi azonban mit sem változtatott Szabó Gabriella karrierjének megtörésén. A bírónő a határozott idejű kinevezésének leteltével végzett vizsgálaton alkalmatlannak találtatott, így bírói mandátuma idén június 30-án megszűnt.
Érdemes felidézni ennek a vizsgálatnak a menetét. A vizsgálatot az a Robotka Imre végezte, aki az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke volt, Handó Tünde idejében a hivatalban dolgozott, mint „központi igazgatással megbízott vezető”. Robotka Imre amúgy mindössze öt éve bíró, jelenleg a Fővárosi Közigazgatási Bíróságon dolgozik.
A bírói alkalmassági vizsgálat egyik fontos eleme a vizsgált bíró – mondjuk úgy – „szakmai felettesének” véleménye. Szabó Gabriella ügyében a szakmai véleményt a Kúria Közigazgatási Kollégiumának vezetője adta, aki ezen a jogterületen a legmagasabb szakmai rangot képviseli. Ő alkalmasnak ítélte a vizsgált bírónőt.
A döntést – vagyis a határozatlan idejű kinevezés elutasítását – a Fővárosi Törvényszék elnöke, Tatár-Kis Péter hozta meg. Az a Tatár-Kis Péter, aki elnökké választása előtt azt állította, ő nem írta alá a bírósági vezetők által Handó Tünde búcsúztatására írt dagályos hálálkodó levelet, ám aláírása tisztázatlan körülmények között mégis rajta volt a levélen. Ha esetleg nem emlékeznének a nagy vihart kavaró, az ’50-es évek stílusára emlékeztető levélre, hadd idézzem belőle csak az első mondatot:
a hivatalba lépésed óta eltelt nyolc esztendő eredményei által hazánk bíróságainak történelemkönyve aranykort hirdető újabb fejezettel folytatódott, amelynek írásában jelentős szereppel vetted ki a részed.
Egyszóval Tatár-Kis Péter a Kúria kollégiumvezetőjének szakmai minősítése ellenében döntött úgy, hogy Szabó Gabriella alkalmatlan.
Egy ilyen döntés ellen egy bíró jogorvoslatért az úgynevezett szolgálati bírósághoz fordulhat. Ezt tette Szabó Gabriella is, de első fokon elutasították azzal, hogy neki már nincs ilyen lehetősége (hisz ő már nem bíró). Ügye most másodfokú elbírálásra vár.
Csoda-e hát, ha Szabó Gabriella panaszával az Európai Bizottsághoz fordult, állítva, hogy politikai okból rúgták ki azért, mert előzetes állásfoglalást kért az Európai Unió Bíróságától a „Stop Soros” törvény kapcsán.
Az EUobserver online újság kérdésére a bizottság közölte, hogy vizsgálják Szabó Gabriella ügyét. Ez ugyanaz az újság, amely korábban megkereste a Fővárosi Törvényszéket, de onnan nem kapott érdemi választ. De nem tudunk meg semmit a Fővárosi Törvényszék közleményéből sem, hacsak azt nem, hogy
egyes sajtótermékekben ellentmondó állítások jelentek meg azokkal a tényekkel szemben, amelyek a bíróság rendelkezésére állnak.
De hogy mik lennének ezek a tények, azt a törvényszék – törvényes tilalomra hivatkozva – nem osztotta meg a nagyérdeművel.
Egy korábbi, 2019-es bírósági nyilatkozatban az áll: „az elmúlt években a Fővárosi Törvényszék bírái több tucat alkalommal kezdeményeztek előzetes döntéshozatali eljárást, és ezzel törvényszékünk a legaktívabb a magyar bíróságok között az Európai Unió jogának értelmezése terén”.
De miért is volt szükség erre a nyilatkozatra? Már akkor is a fránya sajtó miatt: „az elmúlt napokban számos hamis információ jelent meg a dr. Vasvári Csaba pesti központi kerületi bírósági bíróval szemben indult fegyelmi eljárással kapcsolatban. A valótlan tartalmú híradások azt a hamis látszatot keltették, mintha dr. Vasvári Csabával szemben a Fővárosi Törvényszék elnöke azért indított volna fegyelmi eljárást, mert nevezett bíró egy előtte folyamatban lévő ügyben az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett.”
Csak nem? Igaz, Vasvárit – ellentétben Szabó Gabriellával – kirúgni nem lehetett, de azért voltak ötleteik.
A fegyelmit kénytelenek voltak megszüntetni – a sajtóközlemény szerint „a bírósági szervezet tekintélyének megóvása érdekében”, ám a dolgot nem hagyták annyiban. A legfőbb ügyész a Kúriának indítványozta: mondják ki, hogy Vasvári törvénysértően járt el, amikor az EUB-hoz fordult. A Kúria – törvényt sértve – készségesen helyt adott Polt Péter indítványának.
De Vasvári Csabának más „bűne” is volt. Képes volt munkaügyi bírósághoz fordulni amiatt, hogy hiába ért el háromszor is első helyezést egy pályázaton, Handó Tünde – akkor még hivatali elnökként – háromszor is megakadályozta Vasvári Csaba ítélőtáblai kinevezését, kijátszva a jogszabályokat.
Hosszú pereskedés után a munkaügyi bíróság jogerősen Vasvárinak adott igazat, szabályos döntési lehetőségeket biztosítva az OBH – akkor már új – elnökének, Senyei György Barnának. Ám ő sem akart egy Vasvári típusú független bírót az ítélőtáblán látni, ezért megtámadta a jogerős ítéletet a Kúria előtt. És mit tesz isten, a Kúria hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet.
De ne feledkezzünk meg a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökének, Baka Andrásnak az eltávolításáról sem. A Fidesz fantáziadús megoldása ehhez az volt, hogy Kúriává keresztelte át az akkori Legfelsőbb Bíróságot. Baka bűne annyi volt, hogy hangot adott a Fidesznek nem tetsző szakmai véleményének. Baka keserédes győzelmet aratott Strasbourgban: az elnöki székét ugyan nem kapta vissza, de a vele szemben alkalmazott jogsértések miatt tetemes összegű kártérítést ítéltek meg számára.
Van egy szép angol kifejezés ezekre a történetekre: „chilling effect”, magyarul „dermesztő hatás”. Kedves magyar bírák, bármilyen pozícióban vagytok, bármennyire igazatok van/lenne, Jól véssétek az eszetekbe, hogyan végződnek az ilyen történetek!
