Kásler Miklós 2018-ban jelentette be azt a népegészségügyi programot, aminek egyik eleme a mentális zavarok megelőzése és kezelése. Noha úgy tűnt, az egészségügyi szakmák között háttérbe szorított pszichiátria végre a helyére kerülhet, egyelőre az látszik, hogy a mentális betegek és az őket kezelő szakemberek – legalábbis több vidéki nagyvárosban – a koronavírus-járvány miatti kórházi átszervezések kárvallottjai lettek.
– forrásunk szerint jelenleg ilyen körülmények között zajlik a szegedi pszichiátriai fekvőbeteg-ellátás, amit a járvány miatt hónapokkal ezelőtt Makóra költöztettek, és bár a veszélyhelyzetnek vége, az ellátás jelenleg is a szegedi egyetemtől 35 kilométerre zajlik.
A helyzetre rálátó forrásaink szerint az anomáliák sora bőven folytatható. Nem állnak rendelkezésre az idegrendszer vizsgálatához szükséges feltételek: ügyeleti időben nincs ultrahang és neurológus, MR-vizsgálatra pedig egyáltalán nincs lehetőség Makón, csakúgy, mint a pszichés működés élettani hátterének vizsgálatához szükséges EEG-re sem. Az 5–7 ágyas kórtermekben olykor keverednek a demens és a pszichotikus betegek. Mivel a makói intézmény korábban szülészetként működött, a kórtermek ajtaján üvegablakok vannak, ami a magukra és másokra is veszélyes, mentális zavarral küzdő betegek esetében súlyos következményekkel járhat.
A helyzet nem csak Szegeden problematikus. Értesülésünk szerint a tatabányai ellátással is gondok vannak, Miskolcon pedig még a szegedihez képest is durvább a helyzet, mivel az ottani akut pszichiátriai ellátást a 100 kilométerrel távolabbi Nagykállóra helyezték át.
15 óra a sürgősségin, aztán 35 kilométernyi mentőztetés
Ami a szegedi pszichiátriai klinikát illeti, a kálváriája pontosan jellemzi a pszichiátriának az egészségügyön belüli mostoha helyzetét. Az intézmény tavaly februárig 178 ággyal működött Szegeden, ahol speciális elkülönített ellátást kaphattak mind akut, mind pedig rehabilitációs szinten a pszichotikus betegek, a függőség miatt kezeltek, a lélektani krízisbe került páciensek és a demensek is. Tavaly februárban azonban rendkívül szűkös határidővel költözniük kellett – akkor még városon belül –, és az addig 30 éve ott működő pszichiátriai rehabilitációs osztályra a szegedi egyetemi kórház radiológiája került. Az idén márciusban beütött koronavírus-járvány pedig még kijjebb tessékelte a pszichiátriai ellátást. A szegedi kórház telephelye – a helyzethez mérve szükségszerűen – járványkórházzá alakult, ami azzal járt, hogy minden szakmát kiköltöztettek onnan. Amíg azonban a krónikus belgyógyászat, a reumatológia, a szájsebészet és az urológia bekerült az úgynevezett magkórházba (tehát maradtak Szegeden), addig az akut sürgősségi ellátást biztosító pszichiátriát a szegedi városközponttól 35 kilométerre található makói egészségügyi ellátó központba száműzték.
A szakma megrökönyödését is kiváltó, március óta fennálló helyzet kapcsán több vészjelzés is érkezett a döntéshozók felé. A Magyar Pszichiátriai Társaság először április elején hívta fel a figyelmet egy nyilvános állásfoglalásban a szegedi pszichiátriai ellátás ellehetetlenülésére. A társaság szerint
a szegedi klinikai centrumtól több tíz kilométer távolságra elköltöztetni a Szegedet teljes mértékben és a megyét is jórészt ellátó, III-as progresszivitási szintű akut pszichiátriai ellátást nemcsak a pszichiátria, de a társszakmák számára is előreláthatóan megnöveli az ellátási nehézségeket, hiszen a betegeket hosszabb-rövidebb ideig nekik kell majd ellátniuk.
Az MPT áprilisban azt prognosztizálta, hogy „önmagában akut pszichiátriai betegeket – havonta 40–50 sürgősségi eset, közvetlen veszélyeztető magatartású beteg – a lefoglalt és így szűkösebb mentőkapacitás további terhelésével szállítani nemcsak extra költséget termelő luxus, de közvetlenül is rizikót növelő lépés.” Utóbbi be is bizonyosodott, amiről az MPT egy másik, augusztus 6-ai keltezésű állásfoglalásában írt, vállalhatatlan gyakorlatként jellemezve azt, amikor egy, a szegedi SBO-ról egy közvetlen veszélyeztető magatartású beteg a műtéti altatáshoz és az intenzív terápiában használatos propofollal szedálva érkezett meg mentővel Makóra.
A tiltakozók sorát a pszichiátriai klinika szakorvosjelöltjei és rezidensei folytatták, akik az Állami Egészségügyi Ellátó Központnak címzett nyílt levelükben azt írták, a makói helyszín, ahol „az aktuális működési rend sem elfogadható egy ilyen, a dél-alföldi régió hármas progresszivitási szintű ellátását biztosító intézménye esetén.”
Sztereotípia, stigma, devalválódás, szakmai visszaesés
Az MPT mellett a Magyar Orvosi Kamara is aktivizálódott az ügyben, és július végén levelet írt Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkárnak, amelyben tolmácsolta a szegedi pszichiátriai klinika tanszékvezetőjének véleményét, miszerint a klinikának még a szeptemberi tanévkezdés előtt vissza kell költöznie Szegedre. Kálmán János hangsúlyozta, a klinika makói telephelyre való delegálása több évtizedes szakmai visszaesést jelentett, továbbá sérül a betegbiztonság, a veszélyeztető magatartású pszichiátriai betegek jogszabályban is rögzített ellátása nem történik meg Szegeden.
És bár ígéret van arra, hogy szeptemberben visszahelyezik az akut ellátást Szegedre, ez mostanáig nem történt meg.
A szegedi klinika hányattatása is jól mutatja a pszichiátriai szakma értékét az egészségügyön belül – erről számolt be a 24.hu-nak több, neve elhallgatását kérő szakember. Nemcsak a laikusok között, de az orvosszakmán belül is él az a sztereotípia, miszerint a pszichiáterek csak beszélgetnek a betegekkel, vagy egyszerűen csak begyógyszerezik őket. A pszichiátria az orvosszakmák rangsorának alsó régiójában helyezkedik el, pedig ahogy Szekeres György, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke lapunknak kifejtette, pszichiátriai beteggel szinte minden osztályon lehet találkozni, még akkor is, ha nem pszichiátriai betegség miatt kezelik. A sürgősségi osztályokon is rendkívül gyakori, hogy egy betegnek pszichiátriai konzílium szükséges. Nem véletlen, hogy egy, a szegedihez hasonló III-as progresszivitási szintű SBO-nak elérhető akut pszichiátriai ellátás is feltétele. Ez azzal, hogy Szegedről kivették a pszichiátriát, lehetetlenné vált – idézte az MPT leendő elnöke a társaság korábbi állásfoglalásaiban is kifejtett drámai helyzetjelentést. Külön kiemelte, hogy Szegedről a hallgatóknak is ki kell járniuk Makóra, ami csak az utazással számolva legalább két órát vesz igénybe, és ez a zsúfolt tanrendjükbe aligha illeszthető be.
Szekeres György szerint a kialakult helyzet egyáltalán nem a megbecsültség felé tereli az amúgy is stigmatizált pszichiátriát, és félő, hogy a szakma jól érzékelhető devalválódása az utánpótlás-képzésre is kihat. Márpedig így is a szükségesnél kevesebb pszichiáter választja a közellátást, bár ennek kapcsán ellentmondó számok állnak rendelkezésre. 2018-ban Ungár Péter LMP-s országgyűlési képviselő kérdezett rá az EMMI-nél, pontosan hány pszichiáter dolgozik a közellátásban. Rétvári Bence államtitkár válaszában 403-ról írt, ami azt jelenti, hogy 100 ezer lakosra mindössze 4 pszichiáter jut. Az Eurostat adatai azonban mást mutatnak. Az uniós statisztikákat közzétevő szervezet számára a mindenkori kormány szolgáltat adatot, és Magyarországtól 2010 és 2017 között nem érkezett információ az állami ellátásban dolgozó pszichiáterek számáról. A 2017-es statisztika szerint 1500 pszichiáter dolgozik a közellátásban, ám Szekeres György úgy véli, a közfinanszírozott ellátásban dolgozó aktív pszichiáterek száma sokkal inkább a 400-as létszámhoz áll közel.
Már csak azért is, mert a mellett, hogy részben a megbélyegzettség miatt kevesen választják a szakmát, a magánellátásnak különösen erős az elszívó hatása a pszichiáterek körében. Amíg azonban az orvosokat igen, a pácienseket nem tudja olyan mértékben elszívni a fizetős egészségügy, hiszen például az akut pszichotikus krízisben lévő, adott esetben magára és a környezetére is veszélyes beteg ellátásához kórházi feltételek szükségesek.
Pedig egyre nagyobb szükség lenne a pszichiátria megbecsülésére és a mentális egészségügy fejlesztésére. A WHO is megkongatta már a vészharangot: ijesztő mértékben nő a lelki betegségek száma, és a szervezet becslése szerint 2020-ra EU-szerte a mentális zavarok jelentik a második legnagyobb betegségterhet a kardiovaszkuláris betegségek után. A pszichiátriai ellátás jelentős fejlesztésre szorul, és közel kell hozni a lakossághoz, hogy a munkaerőpiacról és a szociális hálóból kieső mentális betegek minél hamarabb vissza tudjanak integrálódni – emeli ki az Egészségügyi Világszervezet.
Kiemelt kép: Kovács Tamás /MTI
