Belföld koronavírus

Kásler minisztert még most sem értik az orvosok

Pintér Sándorban reménykednek. A MOK titkára szerint a rendszer az önkizsákmányolásra épül.

Svéd Tamás a Népszavának adott interjúban tipikus magyar aneszteziológusként jellemzi magát. Félállásban közalkalmazott, maradék idejét kórházak, magánintézmények között osztja meg. A járvány idején a baleseti intézetben dolgozott, kevesebb volt a sérült, a tervezhető műtéti programok leálltak, de a folyamatos készültség, a bizonytalanság nagy feszültséget okozott. Neki könnyebb volt, a sérültekkel foglalkozó altatóorvosként nem kellett döntenie, kit műtsenek, kit ne.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára külön hangsúlyozza, ez az ő  sajátos helyzete miatt alakult így, kollégái a szokásosnál is jóval többet dolgoztak, sokkal nehezebb döntéseket hoztak, súlyosabb konfliktusokat éltek meg.

Szerinte most sem teljesen világos, mit jelent az akár egy-két évig eltartó úgynevezett 20 százalékos kapacitástartalékolás. Egy intenzív osztály biztos nem hagyhat a tíz ágyából kettőt üresen, mondván, érkezhet egyszer covidos is.

A fertőző betegeket eddig is elkülönítve kellett kezelni.

De összességében sincs értelme mindenütt az ágyak húsz százalékát üresen tartani, hiszen ekkora kapacitást kitesznek a külön erre a célra épített kórházak és a járványosztályok is.

Svéd Tamás az áprilisi ágykiürítésről azt mondja, a kamara nem tud konkrét ügyről, amelyben jogi, etikai szempontból vizsgálnák egy-egy intézmény eljárását, de sajátosnak tartja, hogy Kásler Miklós miniszter szerint orvosi felelőssége volt, kit küldtek el.

Kásler: csúsztatás, hogy ki kellett üríteni ágyakat
A miniszter a hazaküldött betegekért orvosaikat teszi felelőssé. Nem érzékeli, hogy Orbán Viktor neheztelne rá.

A terepen gyógyítók sem kaptak információt

A katasztrófának az a definíciója, hogy kevesebb eszközöm és emberem van, mint amennyire szükségem lenne.

A MOK főtitkára szerint az operatív törzs rendre arról beszélt, hogy

mindjárt itt a katasztrófa, de hiteles adatokat a járványról, az ellátási stratégiáról

nem nagyon hallottak.

Legfeljebb annyit, hogy a tömeges megbetegedések előtt egy-két nappal járunk. Ha ezt követően arra utasítják az orvosokat, hogy azokat a betegeket küldjék haza, akik kevesebbet profitálhatnak abból, hogy egy adott ágyon fekszenek, mint a várhatóan egy-két nap múlva tömegével megérkező COVID-osok, akkor ez nem az orvos felelőssége, hanem az utasítás kiadójáé.

Az orvosé akkor lett volna, ha megkapja a döntéshez szükséges információkat, de még a terepen gyógyítók sem kapták meg ezeket.  Nem tudták, mi a stratégia:

milyen információkból következik, hogy 8 vagy 16 ezer lélegeztető gépre van szükség; (…) hogy az ágyak 60, 65 vagy éppen negyven százalékát kell felszabadítani.

Pintérben bíznak, de…

A kapacitás 20 százalékos tartalékolásánál is az a nagy kérdés, egy ilyen leállás után vissza kell-e térni a régi egészségügyhöz.

Itt a kiváló alkalom, hogy ezt a fej nehéz, kórház-centrikus, széttagolt rendszert racionalizáljuk. Ám az észszerű változások érdekében 20-30 évre kellene előretekinteni, és nem szabadna hagyni érvényesülni a lobbiérdeket.

Erre lát esélyt, bízik benne, hogy majd a kamara javaslatait is használják. A főtitkár sajátosnak tartja, hogy a belügyminiszter szervezi az egészségügy átalakítását, de

Pintér Sándor potens személy, van ereje, kapcsolati tőkéje.

A személye reményt ad arra, hogy amit ígér, abból lehet valami, de garancia erre sincs. A kamara kétségei fenntartása mellett állt az ügybe, igyekszik megtartani kritikus hangvételét. Látják, hogy jelenleg nincs pénz fizetésemelésre, de decemberig a költségvetés módosítható.

Abban bíznak, hogy a magyar gazdaság van annyira erős, mint a szlovák, a román, de közben gyűjtik az önként vállalt túlmunka-felmondásokat, mert a járvány alatt kiderült, az orvosok önkizsákmányolása nélkül a rendszer nem működne.

„Soha nem voltak annyira frusztráltak az orvosok, mint most”
Elindította az orvosok önkéntes túlóra felmondásának a járvány miatt elhalasztott akcióját az orvoskamara, aminek alelnöke a 24.hu-nak azt mondta: az általuk javasolt bérrendezés nem alku tárgya, a mostani akciójuk pedig nem blöff.

A kormányt ösztönöznie kellene, hogy az egészségügy – beavatkozás nélkül – már rövid távon sem tudja nyújtani, amit a társadalom elvár. A kamara azért követeli a minőségmérést, mert a rendszer erősen egyenetlen. Tudni kell, ki, milyen minőségben gyógyít, a gyengén teljesítőket el kellene tanácsolni.

Nem forronganak, megfőzték őket

A főtitkár szerint azért nincs tömeges tiltakozás az egészségügyben, mert nem egyik napról a másikra lettek szörnyűek a körülmények.

A víz lassan melegedett, mindig csak egy picivel lett rosszabb.

Ma már sok helyen vállalhatatlan a helyzet, de nehéz

megtalálni azt a pillanatot, amikor azt kell mondani, most aztán nincs tovább.

Akik már vállalhatatlannak érezték, léptek, elmentek külföldre,  magánintézményekbe.

A közellátás színvonala pedig tovább romlik.

A nyomásgyakorlásban lehet előrébb lépdelni, de az még nem derült ki, meddig. Az a kérdés, hogy a negyvenvalahány ezer orvos meddig hajlandó elmenni.

A járvány második hulláma után is előállhat olyan helyzet, ami felhívja a figyelmet az egészségügy állapotára, és lehet, hogy jóval durvább hatása lesz, mint bármi másnak, ha például kiderül, hiába van 16 ezer lélegeztetőgépünk, ha nincs szakember és

emiatt olyan emberek halnak meg, akiknek egy felkészült rendszerben nem lenne szabad. És ez átütheti azt a határt, ami jelen pillanatban a kétféle valóság között húzódik.

Kiemelt kép: Bielik István /24.hu

Ajánlott videó

Olvasói sztorik