A Demokrata című orgánum közöl már-már baráti beszélgetést Kásler Miklóssal. A miniszter elmondhatja, mit gondol a koronavírus-járványról, az őt ért támadásokról. Ami fontos, közli, még a nyáron, valamikor a Semmelweis-napi ünnepségek idején átutalják az egészségügyi dolgozóknak ígért félmillió forintos elismerést.
Úgy véli, az ellenzék csak azért támadja, mert komoly érdeksérelmeket okozó átalakítások kezdődtek az egészségügyben, az oktatásban, a kultúrában. Az ellenzék célja a kormány megbuktatása, bármi áron,
ezért hol az egyik, hol a másik minisztert támadják, gyalázzák.
A kórházi ágyak felszabadítását ismét azzal magyarázza, a legrosszabbra kellett készülni, hogy akár a magyar emberek tíz- vagy százezreit tudják folyamatosan gyógyítani.
Nem felemelt karokkal vártuk a járvány tombolását.
Ilyen utasítás soha nem hangzott el. A kezelés és az intenzív ellátás bővítésének a feltételeit kellett biztosítaniuk.
A hazaküldött betegekért az orvosokat teszi felelőssé.
Az viszont, hogy kit küld haza és kit nem az orvos, kizárólag a saját szakmai és emberi felelőssége akár van járvány, akár nincs. Nem a minisztérium döntött a betegek kezeléséről, hanem a szakmai kollégium, amelynek 62 tagozata van, mert ennyi orvosi szakmát tartunk nyilván. E grémiumok dolgozták ki azokat az ajánlásokat, amelyek alapján el tudta dönteni az orvostársadalom, melyik betegség kezelését lehet átmenetileg elhalasztani, és melyikét nem. (…) Az orvostársadalom döntő többsége hősiesen helytáll, köszönet érte. De vannak közöttünk olyanok, akik nem szimpatizálnak a kormánnyal, és ha módjuk van rá, annak hangot is adnak, akár anonim módon, az ellenzéki pártokon és a sajtón keresztül.
A miniszter szerint az általa elküldött kórházigazgatók olyan hibákat követtek el, hogy neki mérlegelési lehetősége sem volt. A jövőről azt mondja, mivel ismeretlen a vírus, nincs védőoltás, elfogadott ellenszer, terápia, így
továbbra is a legrosszabbra kell készülni, és aszerint lépni. Minden előfordulhat.
Négy lépcsőben elkezdték az egészségügyi ellátás normalizálását, de az óvatosság indokolt. Információi szerint a kórházak jól teljesítenek.
Az ellenzék túlbecsüli a képességeit
Kásler okoskodásnak nevezi a kritikákat, hisztériának a maszkok és a lélegeztetőgépek állítólagos hiányát és azt mondja, politikai alapon támadja az ellenzék. Erős túlzásnak tartja, hogy mindent rajta kérnek számon.
Ez esetben az ellenzék túlbecsüli a képességeimet. (…) Nekem az a meggyőződésem, hogy a magyar emberek döntő többsége elégedett a kormány, azon belül pedig az egészségügy járványügyi intézkedéseivel és kezelésével.
A miniszter nem érzékeli, hogy le kellene mondania, utalást sem tapasztal arra, hogy Orbán Viktor kormányfő a támadások miatt neheztelne rá, arra pedig még büszke is, hogy a kormányt rajta keresztül próbálják támadni.
Nem én vagyok az első, de nem is az utolsó, akit célkeresztbe állítanak. Igaz, kedvükre való engem támadni, mert megvallottan keresztény és nemzeti elkötelezettségű vagyok. Olyan személyek gyilkosoznak le, akiket vagy akik családtagjait gyógyítottam az onkológián. Ez szellemi alvilág, nem foglalkozom vele. Egész életemben fegyelmezett és tudatos ember voltam, a szeretteim és a nemzetem iránti felelősség mellett a hivatásom kötelez. Nem hagyom, hogy provokáljanak, hogy kizökkentsenek a lelki nyugalmamból.
A „meddig lehet ezt bírni” kérdésre úgy felel, ha presztízs, hiúság, pénz vezérelné, nem is lenne miniszter. Csak Orbán Viktornak mondott igent, senki másnak a felkérését nem fogadta volna el.
Ezért őszinte meggyőződéssel mondhatom, hogy alvilági mesterkedésekkel nem lehet éket verni a kormány tagjai közé.
Az elszomorítja, hogy az ellenzék még a tragikus járványhelyzetet is alpári hecckampányokra igyekszik használni, az összefogás helyett.
Kiemelt kép: MTI/Szigetváry Zsolt